Az első... (2008. június 23-i hét)

Ha múlt héten mmmmmmmmm, akkor most meg grrrrrrrrr, grrrrrrrrrrrrrrr, grrrrrrrrrrrrrrr! Új hét, új mondás... Vagy hát nem is tudom, hogy ez mondásnak nevezhető e, nekem olyan érzésem volt, mintha Matyi egész héten gargalizált volna. De (mily meglepő!) ez is nagyon cuki!

Elég erősen kezdődött a hét, hétfő reggel nagy fordulat állt be, mégpedig hátról hasra! Erről a kvantumugrással felérő eseményről már írtam ugyebár. Ezt a kunsztot Matyi azóta is előszeretettel gyakorolja, amit marhára nem értek, mert pörögni ezek szerint szeret, de hason feküdni még mindig szemmel láthatóan utál. Ebből ki is fejlesztettük a mostani kedvenc játékot: Anya lerakja Matyulit hátra, Matyuli fél percen belül hasra pördül, azonnal nyög, 5-10 másodpercen belül pedig ordít. Itt harap a kígyó a farkába: Anya lerakja Matyulit hátra...

A kvantumugrásos hétfő tartogatott még két kedves meglepetést:

• az első "dupla lábujjszopogatást". Na, szóval azt akarom mondani, hogy Matyi (végre!!!)egyszerre kapta be mindkét nagylábujját, és boldogan cuppogtatta. Láthatóan oltári örömöt okoz neki ez a tevékenység!
  
  
• este pedig az első szopizás közben röhögés. Ez ugye - mint az igazi nagy kunsztok jelentős része - Apának köszönhető, ugyanis gyakran jön haza "uzsonna időben", és ilyenkor ugyebár nem ér rá a köszöntés addig, míg kisfiú jóllakik. De ebben Matyuli remek partner, látszik rajta, hogy nem tudja, melyiket válassza a világ két legjobb dolga között: Apával hülyülés, vagy evészet.
  

Így messziről visszatekintve még három említésre méltó esemény jut eszembe (a pénteki naaaagy eseményen kívül), pedig biztos volt több, de hát így jár, aki mindig halogatja a blogírást:

• szóval volt egy, azaz egy darab napközben ágyban egyedül alvás Nagyinál. A kánikula elől gyakran menekülünk Nagyi hűs hálószobájába "ebéd" címszóval, amiből vagy csak szopi lesz, vagy ha szerencsésen alakulnak a dolgok, akkor alszunk is egyet együtt. Rendkívül ritka esetekben ez az alvás annyira elnyúlik, hogy én már csak a plafont bámulom, moccanni nem merek, mert ettől Matyka ugye felébred. Na most már annyira elnyúlt, hogy gondoltam egy nagyot, és kimásztam mellőle. Döbbenetes módon nem ébredt fel, sőt, még hosszasan aludt is, ráadásul hason!



• szintén alvással kapcsolatos nagy esemény, hogy Matyuli csúcsot döntött, és a héten egyik nap 3/4 6-ig aludt. Egy-két (három?) hete állt át a 3-4 óra közti ébredésről az 5-1/2 6 körülire, ami szintén váratlan, de azért kellemes fordulat volt. Így már tényleg semmi okunk a panaszra (bár az eddigi rendszerrel sem volt komoly gondunk), általában 1/2 6-kor ébredünk arra a pár percre, míg Matyuli átcuccol közénk, eszik, mi meg alszunk tovább. A szerencsésebbje (én) 8-9-ig (igen-igen, már nem 9-10-ig), a kevésbé szerencsésebbje (Robi) pedig még egy-másfél órácskát durmolhat Matyuli remek társaságában.



• az utolsó kisebb elsőről kicsit félve számolok be, ugyanis betekintést nyújt háziasszonyi kvalitásaimba (is). De az igazság az, hogy a héten volt meg az első közös vasalásunk. Perverz ez már így önmagában is, de ha elárulom, hogy Matyuli úgy volt csak hajlandó részt venni a mókában (Macin fekve a vasalódeszka lábánál), hogy én vasalás közben bölcsis slágereket énekeltem, akkor már tényleg jöhet a gyermekvédelem. (Na persze ez csak úgy érthető, ha beavatok mindenkit a nagy titokba: életem első igazi csalódása az volt, amikor nem vettek fel az ének-zene tagozatra, az legjobb ovis barátnőmet pedig igen. Pedig mennyire igazuk volt!)

Na aztán jött a hétvége, amit most Apának köszönhetően 50%-kal megnöveltünk, és már pénteken lementünk Balcsira. És amint leértünk, már következhetett is a hét második nagy eseménye, az almaköpködés. Édes kicsi Matyum olyan grimaszokat vágott, amilyen korábban soha nem láttam, nagy élmény volt mindenkinek.

Mivel már nagy Balatonra járók vagyunk, sok újdonságról nem számolhatunk be, kivéve az első lavórban fürdést, ami az egész család körében nagy sikert aratott, Matyi élvezte az önálló "tisztálkodást", mi meg betegre röhögtük magunkat a kis szumó bajnokon.