Az első... (2008. június 16-i hét)

Mmmmmmmmmmm, de szép hetünk volt. Mmmmmmmmmmmm. Mmmmmmmmm. Ezt hallgattam egész héten. Nemmmmmmmm unommmmmmm, mert nagyon cuki, ahogy Matyka mümmög! Akarom mondani Tököjszi, ahogy drága egyetlen keresztapám ezen az izzadós, gyakran pelenkaledobós héten elnevezte. (Aki nem ismerné Török Sándor Kököjszi és Bobojsza című könyvét, gyorsan pótolja! Főleg, ha Andris nevű gyermeke van!)

Matyulka egyébként nagyfiút játszik, unja a kisbabás dolgokat, és szerintem titkon már a játszótéri nagyfiúkat utánozná. Így a héten megvolt

• már sanszos, hogy nem az első felállás, de most már tényleg amint leér a lába, nyomul. Sőt, ülésből is állandóan állni akar, csakúgy, mint fekvésből, fejenállásból, hasonkúszásból...
  
• a nagyon laza babakocsiból kikönyöklés, amit fotó hiányában már megint elég nehéz leírni, de mondjuk azt, hogy Matyuli kacsatáncozva ül a babakocsiban, és fontoskodva néz erre-arra. (Mondjuk tipikus férfiember, hogy ezt egy autószalonban produkálta először...)

Na de hol van mindez a hétvége nagy eseményeitől! Nagyon érett már a dolog, és most, hogy az égiek így befűtöttek, végre nem kellett hazajönni éjszakára, és megvolt az első Balcsin ottalvás! És ez mennyi fantasztikus dolgot foglalt magába!

• Az 50 fokos hőség elegendőnek találtatott a családi kupaktanács által arra, hogy megejtsük az első kültéri locsi-pocsit. Matyi a most már rendszeres apás fürdéseknek köszönhetően készen állt a megmérettetésre, már csak nekünk, mint szervezőknek kellett biztosítanunk a megfelelő helyszínt. Ehhez a siófoki tecsóban beszereztünk egy remek békamedencét, és már indulhatott is a pacsa. Főként a hátúszás lábtempóját, illetve a "hogyan pihegjünk a Szecskában a medence szélén" gyakorlatokat csiszolgattuk.

• Fürdőzésben megéhezik az ember, így nagykezű nagynéni "légyszi ne legyen olyan gyereketek, aki a többiek agyára menve ordít az étteremben" tanácsát (kérését, könyörgését?) figyelmen kívül hagyva elindultunk vacsorázni. A három felnőttből egy mindig Matyulival pöröghetett, de mentségére szól, hogy a sört nem ő, hanem Szupernagyi öntötte ki. A vacsora egyébként váratlan eredményt hozott, a tervezett reszelt almával ellentétben ugyanis Matyuli egy söralátéttel megkezdte a hozzátáplálást. Még szerencse, hogy Apuka megtalálta az általam eredménytelenül keresett, Matyuli szájpadlására feltapadt kartondarabot...

• Aztán este rákészültünk az első nem otthon alvásra. Nem tudni, hogy az izgi napnak, vagy a szintén izgi (bár nagyon :-((() meccsnek köszönhetően, esetleg a még ezeknél is izgibb, rácsvédő nélküli kiságy miatt, de Matyulka vagy 1,5 órát töltött - mondjuk úgy - alvásra készülődéssel a kiságyban. Ez főként a rácson kidugható testrészek rácson kidugásával telt, de lábrángatás (mostani favorit), forgás, kukucskálás, és a szokásos takaró gyűrögetés is remek időhúzásnak bizonyult. Aztán egyszer csak elaludt, de a rácsot nem engedte...

Nem kérdés, hogy Bobóka jól érezte magát, hamarosan megyünk vissza!