Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2008. augusztus 31., vasárnap

Balatoni utószezon (és egy kis brazil vendég update)

Múlt héten rendesen elgyászoltuk a nyarat, aztán jött a szombat, és már hopp, lent is voltunk Balcsin. Biztos, ami biztos, ott alvásra felkészülve. Néztük kicsit egymást Robival, röpködtek a kérdőjelek, aztán csak lent maradtunk, nem bírtunk kihagyni egy utolsó (?) balatoni hétvégét.


Röviden, a hétvége eredményei:
  1. Matyi végleg rákapott a kifli csücsökre. És mi is. Ugyanis rá kellett jönnünk, hogy egy kifli csücsök felér egy középhaladó babysitterrel, remekül leköti az igen kedves, de általában sajtkukac gyermekünket. Ennek a felismerésnek köszönhetően rég nem látott nyugalomban fogyaszthattuk el reggelinket.


  2. Kedvenc tetőmesterünktől újabb brazil fogó trükköket tanultunk. Ezek szerint a nagybátyám által javasolt, és azóta lelkesen alkalmazott Danubius Rádió bömböltetés nem ér semmit (Pintér úr 2 rádiót bömböltetett 2 éven át, nem sikerült vele megzavarnia kis lakótársait). Az általa hallott legújabb, természetesen tuti biztosnak mondott módszer a kakis pelenka, állítólag nem szeretik a nyestek. Nem értem, miért. Még gondolkodunk, honnan tudunk ilyen kincset szerezni, de ha sikerül találnunk valami megbízható forrást, Robi újabb expedíciót indíthat a tetőre.

  3. Így a nyár végén sikerült lefényképeznem Matyi balatoni kedvencét, azt a falilámpát, amit ha meglát, kiugrik a bőréből. Illetve ha valaki eltakarja, össze-vissza hajlong, hogy lássa. Talán kinyomtatjuk poszterként, és mehet a szobájába. Meglátjuk.

2008. augusztus 28., csütörtök

Bújócska

Késő nyári délután, Anya uzsit készít a konyhában, Matyu játszik a nappaliban. Egyszer csak nagy nyökögés, Anya odafordul. De a nappali üres(nek látszik), Matyu sehol. Anya részéről szapora szívverés, verejtékezés, majd nagy nevetés. Meg van Matyu, csak betolatott a virágok mögé a sarokba...


Pici bak ráknak hiszi magát, jó lenne már előre is mozgatni azt a kis golyó testet...

2008. augusztus 22., péntek

Éljen Kázmér baba!

Éljen-éljen Kázmér baba, és minden piros betűs ünnepen született srác ;-))!
Ma meglátogattuk Matyi legifjabb (2 napos) barátját, jóóóól megnéztük (Matyi majd' kiugrott a kezemből), és elégedetten nyugtáztuk, hogy nagyon cuki! (Azt meg megdöbbenve, hogy mekkorát nőtt Matyi az elmúlt pár (8) hónapban...)
Sok-sok egészséget, boldogságot, alvást az egész családnak!


Szerda reggel:
Zs.: Szerinted mikorfog megszületni Kázmérka?
R.: ??? Nem tudom...
Zs.: Szerintem ma.
Szerda dél, SMS. Reggel megszületett.
Üveggömbből jóslást vállalok, jelentkezni a profilban megtalálható e-mail címen lehet.

2008. augusztus 21., csütörtök

Balatoni évadzáró buli (náthás brazil vendégekkel)


Nem tudom, hogy pesszimistán, vagy inkább realistán álltunk hozzá a dolgokhoz, amikor annak tudatában vonultunk le 4 napra Balcsira, hogy ez bizony egy évadzáró buli lesz. Bármilyen szomorúan hangzik is a dolog, borzasztó jól sikerül ez a pár nap, ami azért elmond valamit az egész balatoni szezonunkról.

Gyönyörű volt az idő, nem volt tele az utcánk a strandolók autóival, béke volt és nyugalom. (Képeken a kicsit balul sikerült meditáció látható: Matyu párszor átcsusszant alfából thétába.) Sétáltunk, ettünk, és jókat nevettünk. Na jó, őszintén szólva néha már röhögésről volt szó, annak is az arcfájdító fajtájáról. A következő vicces események tarkították a hosszú hétvégét:


  • Első este fura zajok szűrődtek be a kertből. (Első tévedés.) Kiküldtük Robit, hogy irányítsa máshova a szerelmes macskákat, de őrjárat utáni jelentése kicsit bizonytalan volt: szerinte valaki tüsszög az ereszcsatornában. (???) Jó, mindegy. Aztán kicsit később Szupernagyi lefekvéshez készülődve elvonult a fürdőbe, aztán egyből ki is penderült, ugyanis a feje fölött kezdett prüszkölni valaki. Gyorsan összefutottunk, és Szupernagyival ketten megokoskodtuk, hogy ezek bizony pelék lesznek. (Második tévedés.) Robit korábban zoológusnak tituláltam, de kiderült, hogy tetőlakókban nincs igazán otthon, így nézett is nagyokat, hogy milyen Peléről beszélünk mi. Na itt kezdődött a nagy röhögés, majd folytatódott az ágyban, miközben a brazilok meg hol visítva egymást tépték, hol csak futkároztak, hol pedig olyan hangokat hallattak, mintha Szupernagyi ablakán bontanák ezerrel a spalettát. Mi meg Robival próbáltunk visszafojtani a röhögést, illetve megterveztük a másnapi expedíciót (Robi szerint hadjáratot) a tetőre. Másnap Robi (a kertész segítségével) lakógyűlést tartott a tetőn, megállapították, hogy ezek bizony nem brazilok (hiszen szegény kicsi mókus rokon pele csak nem tud akkorát pottyantani, mint egy kutya), kitették a csapdát (kedves állatvédők, nem öl, csak foglyul ejt), és megbeszélték, hogy innentől Jóska (kertész) rendszeres őrjáratot folytat a tetőn. Nagyon vártuk, de több mozgást nem érzékeltünk.

  • Egyik délelőtti sétánkból hazajövet, egy csendes, árnyas mellékutcában egyszer csak egy sötét színű Volkswagen Phaeton fékez le mellettünk, és kiszáll a vezetője. A sztorinak nagyon jót tenne, ha kigyúrt kopasz állat ugrott volna ki, de egy szimpatikus korunkbeli volt. "Jaj, végre megvagytok, már a városban kiszúrtunk benneteket, és azóta követünk!" Kerek szem, buta nézés, ööööööööö. Aztán nyílik a csomagtartó, és jön a megvilágosulás: ott fekszik darabokban a mi babakocsink zöld testvére. "Megmutatnátok, hogy kell használni ezt a kocsit?" Jaaaa. Így Robi rögtönözhetett az út közepén egy gyorstalpaló PegPerego tanfolyamot a nagyon kedves triónak. Akikről a végén még az is kiderült, hogy abból az alföldi városból valók, ahol nagypapa rokonsága lakik.


  • A korábbi hétvégékhez hasonlóan gyűjtögettük a bókokat, a mostani legviccesebbet a piaccsarnokban kapta Matyi, ahol is egy néni azt mondta, várjunk picit, idehívja a lányát, hogy ilyen szép unokát formázzanak neki ;-)!

Aztán sajnos pont az utolsó napon, annak is estéjén sikerült összeismerkednünk egy Matyival egykorú (na jó, 8 nappal fiatalabb), nagyon fürge, mosolygós kissráccal, Zénóval. A Balaton partján ücsörögtünk, Matyi épp elaludt, és lüke anyja valami "jaj, meg ne fázzon" takargatással felébresztette. Így Zénó és szülei békés és barátságos közeledésére sikerült az "egyik baba mosolyogva barátkozna, másik vonyít" játékot a még soha nem látott szereposztásban lejátszanunk, Matyi nyivákolt, mint még soha. Így kénytelenek voltunk annyiban maradni, hogy akkor majd jövőre, talán már kismotoron?

És akkor ha már szezonzáró, egy gyors összefoglalás a mi első balatoni nyarunkról Matyicicával:

  • Matyukáról gyors számításaim szerint Balatonon 531 fénykép készült, ebben persze nincs benne, amit már töröltünk, és amit kedves vendégeink csináltak

  • Matyu a kezdeti bizonytalan fél centis vízben ücsörgéstől augusztusra eljutott a hason pacsálásig, medencében kúszásig (száraz talajon ez miért nem megy?)

  • Ismét eltelt úgy egy nyár, hogy bár szinte minden hétvégét a Balcsitól egy utcára töltöttünk, Anya bizony be nem tette a lábát a tóba (gondolom az idei év volt az utolsó, amikor ezt Matyu hagyta).

  • Bár ott figyelt végig az úszó (?) pelenka a fiókban, Matyi részéről a Balaton átúszás 2009-re lett halasztva.

  • Kivételesen eltelt úgy egy nyár, hogy nem ettem egy szem mákos palacsintát sem, ami azért nagyon fáj.

  • És nem ettem minden hétvégén túrós csuszát (gondolom mert nem vagyok terhes).

  • Viszont megettünk egy platós IFA-nyi kürtős kalácsot, ez volt az év slágere (én mindig is szerettem, Apuka pedig - közvetlen azután, hogy megkóstolta - végre rájött, hogy ő is odavan érte).

  • Életemben nem sétáltam még ennyit (városnézős nyaralásoktól eltekintve), enyhe túlzással élve délelőttönként Balatonvilágosig, délutánonként meg a szántódi révig sétálgattunk.

  • Apa csodálatos szabadság időzítésének köszönhetően nem maradtunk le a nyár leghidegebb balatoni napjáról sem, csodás volt.

  • És végül, nagy büszkeségünkre Siófokon is sikerült Matyi rajongói klubot alapítanunk, itt konkrétan egy nyugdíjas tagozat működik. A klubvezetők a szezonban a reggeli órákban megtalálhatók a szabad strandon, a klubba való belépés díjtalan.

2008. augusztus 16., szombat

Bréking: Matyi kilakoltatva

Húúúú, most nagyon büszke vagyok magunkra! Sorrendben magamra, Apára, és Bobira. Megléptük ugyanis, amiről már régóta beszélünk, és amitől eléggé tartottam: Matyu megkapta, ami megilleti, a saját szobáját. Mi meg a sajátunkat.

Abból kiindulva, hogy mennyire nehezen viseltük, amikor Matyi kiköltözött az ágyunkból, azt hittem, hogy soha nem gyűjtöm össze ehhez a bátorságom. De szombaton a nagy babaülés és etetőszék vásárlás után leadtuk Matyut nagyinál, kis origami után szépen a helyére logisztikáztuk a babaágyat, és este mindenki a helyén aludt.

Ez a pár méter persze elég volt ahhoz, hogy méterekkel mélyebben aludjunk, és alig halljuk meg a reggeli ébresztőt, de érzem, jó ez így mindenkinek. Abban meg csak reménykedem, hogy az a 7 és fél hónapnyi éjszaka, amit egy légtérben töltöttünk, elegendő lesz Matyi egészséges lelki fejlődéséhez, és elkerülnek minket azok a borzalmak, amikkel a szakirodalom a gyermeküket külön szobában altató Rabenmuttereket fenyegeti...

Bréking: Matyi menetiránnyal szemben utazik

Matyi átlépte a mágikus 9 kilós határt, rojtosra rugdosta a hátsó ülés háttámláját, így elérkezettnek találtuk az időt a következő súlycsoportnak való ülés (Apa szerint szék) megvásárlására.

Hála Istennek a vásárlás előtti napon még sikerült elmerülnöm az ADAC teszteredményekben, így mire a vásárlásig jutottunk, már nem volt kérdés, hogy még ráugrik 1-2 havi családi pótlék a már amúgy is szívmelengető árra. De mindet megér ugyebár a gyermek biztonsága, meg az az elégedettség, amivel elfoglalta igazi nagyfiú ülését Matyu. Azóta büszke kiskakasként utazik a srác!

Ugyan ez a büszkeség, vagy talán inkább elégedettség jellemzi mostanság másik járgányában is, ugyanis a babakocsi ülést is menetiránnyal szembe fordítottuk. Így sokkal jobban látni a vadkacsákat a patakban, a HÉV-et, az érdekesebbnél érdekesebb autókat, és nekem is sokkal izgibb a séta: a szembejövők arcáról olvashatom le, hogy Matyu épp lebukta frissen mosott ruháját, vagy elégedetten vigyorog.

2008. augusztus 9., szombat

Bréking: itt az első fog


Doktor néni (és egyéb szakik) már hónapok óta ennek a csodának a közeledtével magyaráztak mindent, de hát csak nem jött. Aztán a 7. hónapos szülinapon láttunk végre mi kezdő (és nem szaki) szülők is valami egyértelműen olyat a szájában, amiből már mi is el tudtuk képzelni, hogy fog lesz.

És most itt van, a fentiek ellenére tényleg váratlanul megérkezett, fehér, recés, éles, cuki!

Felfedező: Apa
Felfedezés helye: Balcsi
Felfedezés ideje: 2008. augusztus 9. délután

A kép, melyen a fogacska hegyet még a legélesebb szemű kedves olvasó sem láthatja, pár órával a nagy felfedezés előtt, igen vidám hangulatban készült.

2008. augusztus 3., vasárnap

Az első... (2008. július 28-i hét)

Az elsők hete volt ez, de annyira le vagyok maradva itt a nagy mesélésben, hogy csak Schlagwortokban fogom összefoglalni. Mármint ez a terv, aztán meglátjuk, mennyire lendülök bele...

Igazándiból minden arról szól, hogy Matyi már annyira nagyfiú! Csatlakozom a "rohan az idő" kórushoz, hiszen már én is látom, ahogy kezd kiesni a kezünkből a gyeplő. Persze, most még csak tapsikol, meg felhúzza magát a kiságyban, meg egész nap be nem áll a szája, annyit "dumál", de pillanatokon belül elkezd majd nőni a bajusza (ettől rettegek!), hazahozza az első csajt (ettől ő rettegjen), és felnő (ettől mindannyira rettegünk). Brühühü.

Kedd volt ugyebár a nagy nap, amikor első adandó alkalommal felállt a kiságyban, majd este elkezdte a vezényszóra tapsikolást. Na hát azóta is ez Matyi két kedvenc elfoglaltsága, közvetlenül az evés után (zabagép!!!).

A tapsikolásnak az a nagy előnye, hogy végtelen örömciklusba lehet keveredni vele: Matyi tapsikol, ennek mi örülünk, aminek Matyi nagyon megörül és tapsikol... Másik kedves tapsizós verzió a tapsira ébredés, amit egy kis kéznézegetéssel fűszerez, és hát bevallom, elolvadok tőle. Ja, és nem ám egyszerű tapsiról van szó, hanem egy különleges mozgáskombinációról: 3-4 taps, majd 3-4 térdcsapkodás vagy 3-4 taps, majd összezárt öklök rázása vállmagasságban (ahogy az igazi bajnokok szokták)!

Az állás mániával pedig az őrületbe kergeti az egész családot. Nincs már olyan, hogy fekvésből esetleg felülünk, neeeem, egyből állni kell. Ha játszik, nem feküdhetek oda hozzá, mert már vetődik is rám, hogy felkapaszkodhasson, és állhasson. Mondjuk a kiságyban és a járókában nagyon cuki, először guggol a rácsok előtt, bazsalyog, nyalogatja a rácsokat (etetni és a rácson benyúlni tilos és veszélyes!), majd a felhőtlen boldogság akkor ül ki az arcára, amikor felhúzza magát, és már rágcsálhatja a rácsot. Ha leültetem bármi olyan elé, amire fel lehet kapaszkodni, pillanatokon belül ott tartunk. Így került a hasára az a játékállvány is, ami alatt "kiskorában" olyan nyugodtan elheverészett.

Visszatérve a heti eseményekhez, csütörtökön elmerészkedtünk a világ másik végére is (a budaligeti végén már jártunk), és nem elég, hogy marha jól éreztük magunkat, még az is kiderült, hogy a világnak ez a vége csak 20 perc kocsival! Szóval ezek után Katáék gyakrabban is számíthatnak ránk. Több dologra is rájöttem náluk:
  1. Nincs jobb játék egy tesónál. Matyit olyan szinten lekötötte Máté és Nóri, hogy csak annyira kellettem, hogy néha felültessem, amikor épp eldőlt.

  2. Na jó, van egy dolog, ami még jobban le tudja kötni Matyit: a kakilás. Mármint valami, ami annak látszik. Míg Máté és Nóri aludt, Mati (ahogy Máté hívja) velünk ücsörgött, és kb. 1,5 órán keresztül csak nyögött, és vörösödött a feje. (Ilyenkor nagyon cuki!)

  3. Gyakran bekattan a téma, és most megint érzem: nem férünk el, valami nagyobb lakás kell nekünk! Szóval szép és hőn szeretett lakásunkat budapesti családi házra cserélnénk, várjuk a kedves jelentkezőket!
Matyi 7 hónapos szülinapjának ünneplésébe Apa sajnos megint csak este tudott becsatlakozni, ezért hétvégén terveztük bepótolni az ünneplést. A buli helyszíne (mily meglepő) Balcsi, résztvevők Matyi nagy kedvencei: Szupernagyi és keresztszüleim, a mindig mosolyt fakasztó Zsizsike, és a mindig megnyugtató Józsi.

Na de ehhez le kellett érni Siófokra. Le is értünk. 4 és 1/4 óra alatt. Leírni könnyű, de amikor 3 és 1/2 óra kocsikázás után még mindig csak a 33-as kilométerkőnél voltunk, háááát... Na jó, nem ott szakadt el a cérna, már jóval előtte! Én a szemüvegem mögött sírtam az idegességtől, Robi pedig bevallotta, hogy ő csak azért nem, mert valahonnan beugrott neki, hogy ő itt a férfi, meg családfenntartó, meg egyebek. A túra fénypontja azt hiszem az volt, amikor elfogyott az aszfaltút, és egy szelektív hulladékgyűjtő telepen találtuk magunkat Pusztazámoron, ahol mi voltunk a hétvége biztonsági eseménye (összes nyugdíjas security-s összefutott). Vagy talán az, amikor a Pusztazámor és Gyúró közötti, kukoricatáblák közt futó földúton Robi levillogta az előtte döcögő (értsd: az útviszonyoknak megfelelő sebességgel haladó) Audit Q7-et? Még jó, hogy nem lőttek. Szóval nem tudom, mikor volt a legrosszabb, de arra tisztán emlékszem, hogy azt kívántam, bárcsak jönnének az ufók, és kiemelnének innen. Mert ha a 7-es és az M7-es be van dugulva, csak az ufók segíthetnek.

De a lényeg nem ez, hanem hogy Matyuli mennyire jól bírta! 1,5 órát aludt (ez pont elég lett volna az Érden történő átjutáshoz), majd játszott, meguzsonnázott, később megebédelt. Kicsit pityergett persze, de messze ő bírta a legjobban hármunk közül! Tudja ő, hogy mikor kell viselkedni! Ha rossz formáját hozza, szerintem hajamat tépve berohanok a kukoricásba, és még mindig ott keringek...

Ami ezek után maradt a hétvégéből, nagyon jól telt. Mindenki az ő szavát leste, de ezzel szerencsére megint nem élt vissza. Lelkesen járt apjával és Józsival a Nádas büfébe sörözni, meg Hekizni (helyi kutyabarát), pancsolt a breki medencében (lazán hason, pörög már a vízben), és folyamatosan a frászt hozta Zsizsikére (is) a torkán lecsúszó brutális barackmennyiséggel.

A lefelé útból okulva, vagy inkább mesimétlődésétől rettegve csak este 1/2 9-kor indultunk haza, ezzel a meleget és a dugót terveztük kikerülni. Csak hogy pozitív legyek, a meleget sikerült. Ahogy felhajtottunk az autópályára, 1-2 kilométeren belül araszoló kocsisorba csatlakozhattunk... Az autópályafelügyeletes hölgyemény pedig igazán frappáns tájékoztatást adott telefonos érdeklődésünkre: "Uram, készüljön fel mindenre!" Az uram ezek után úgy döntött, hogy ő bizony nem készül, hanem visszafordulunk Siófokra, ahol nagyiék ismét nagyon örültek nekünk...

2008. augusztus 1., péntek

Tapsi Hapsi 7 hónapos


...és ünnepli magát ezerrel! Igaza is van, mert ő a világ legaranyosabb, legvidámabb, legokosabb, legszebb, legkedvesebb leggyereke! Örvendjen, aki ismerheti!

Matyukám már reggel tudatában volt a nagy napnak, és igyekezett minél hamarabb (off: épp itt kukucsol a laptop mögül és fülig ér a szája) megkezdeni az ünnepi vigasságot. Ezért már 1/4 8-kor tapsi-tapsival ünnepelte magát, és örvendeztetett engem. De így legalább el tudott köszönni a dolgozni induló Apától (a lottó főnyeremény még várat magára), és amikor a szürke hétköznapokon kelni szoktunk, már ráztam is a babakocsit a feneke alatt.

A nagy nap nem túl nagy eseményei címszavakban: korai kelés, három napközbeni alvás (a tegnapi 20 perc után), négy gyurmakaki (egyéni csúcs), répa-krumpli kulimász önkéntes benyakalása, pacsacsa. Aztán őszibarack habzsolás közben a nagy felfedezés: majdnem kint van az első fogacska!!! (Jó nagy hupli látható.) Innentől Bobikám nagy sajnálgatása, és ígéretek arra, hogy bármit megteszünk, ha itt a nagy áttörés ideje! (Egyébként ma egy teljesen új sírással, vagy inkább hőbörgéssel állt elő "báubáubáu", lehet, hogy ez már a fog miatt van?)

Ajándék persze csak Keresztapámnak, Matyi nagy haverjának jutott az eszébe: hozott egy bébi hintát a kerti hintára, még dudáló labda is van rajta!

És akkor a "szokásos" adatlap:

Neve: Bobi, Bobika (Anya szerint), Matyicica, Babayaro, Matyimókus (Apa szerint), Fánka (Szupernagyi szerint, aki néha összekeveri a család két fegyelmezendő tagját: a kutyát és az unokát, akik a fenti képen együtt láthatók)
Súly: 8770 g (kerek 70 dkg hízás az elmúlt egy hónapban, ami azért elég durva…)
Magasság: ígérem, hogy a 8. hónapos szülinapra megtanuljuk, hogyan kell mérni! Az biztos, hogy nagy ló.
Kedvenc étel: a dobogó legfelső fokán változatlan a helyzet, az őszibarack is nagy kedvenc, amihez mostanság becsatlakozott a sütőtök is (csak nehogy odáig jusson, mint anyuka, aki besárgult a sok sütőtöktől, aztán figyelhetett a kórházban, hogy akkor most mi van. Persze azóta tudjuk, hogy a mi családunkban biztos van egy titkolt kínai ág, Hellinger féle családállítás tuti kiadná.)
Nem éppen kedvenc étel: mai napig azt mondtam volna, hogy „minden, ami nem sütőtök” (ez Matyi 7 hónapos világában konkrétan krumplit és sárgarépát jelent), de ma megette a sárgarépás krumplipürét (turmixot), szóval nem tudom…
Kedvenc szó: agaaaaa még mindig van, még mindig különleges alkalmakra tartogatjuk, és még mindig könnyeket csal Anya szemébe. Amúgy pedig megy a nagy halandzsa, egyértelműen utánozza a beszédünk dallamát.
Kedvenc sláger: Úr Isten, ott tartunk, hogy szinte mindegy mit, csak énekeljek! A gyakori lehetőségnek köszönhetően megfigyelhettem, hogy évek óta tévedésben élek, ugyanis nem csak a magas, hanem a mély hangokat sem tudom kiénekelni! És Matyi ennek ellenére imádja, sőt, van, hogy az éneklésem nyugtatja meg, és arra alszik el! Jajj szegény!
Kedvenc tánc: pacsacsa (kádban, lavórban, medencében), illetve Elvis féle csípőriszálás (mert állandóan állni akar, de azért csak nehéz megtartani azt a hordót, meg a kuffert!)
Kedvenc kép: nincs változás (Die drei Lebensalter Gustav Klimttől és az IKEA-s "Sziszi kígyó labdázik a vízilóval"). Ezen a vonalon annyiban erősítettünk, hogy Apa már azt is hagyja, hogy meg legyen simogatva Sziszi kígyó, ami borzasztó nagy öröm!
Kedvenc műtárgy: egyértelműen Nagypapa „tikitakijai”. Jó, még nem jártuk be az összes galériát, de az a csodálat, amit az arca tükröz, amikor egy tikitakis szekrény előtt ücsöröghet, überelhetetlen!
Kedvenc testhelyzet: állás, állás és állás! Mert a két hete biztonsággal bevethető ülés már annyira uncsi, és olyat tényleg csak a kis pisisek csinálnak! Na jó, ez azért kicsit túlzás, aranyosan elücsörög, de azért állni jobb.
Kedvenc vicc: kukucsolás, illetve Fánka/Fánkát utánzó Apa ugatása, morgása
Kedvenc szőrős barát: liba (aki többször megpróbált elszökni tőlünk Balcsin) még mindig kedvenc, de kezd szoros lenni a verseny a többiekkel. Szeret ő mindenkit, főleg azokat, akik azt mondják, hogy „Szia Matyi!”. Ezért nagyon nagy mosoly/rötyögés jár!
Kedvenc anyaszívatás: „állni akarok, de még nem tudok, légyszi tartsál órákon keresztül!”
Kedvenc apaszívatás: dolgozós ruhára bukás (mondjuk sütőtök, vagy őszibarack), hátrafejelés és ezzel fogkiverés, babakocsiból kihidalás