Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. július 29., szerda

Matyi kedvenc képe

Talán mert ismétlés a tudás anyja, vagy esetleg csak azért, mert a kép fantasztikus témája feledteti silány technikai kivitelezését, naponta 5-10 alkalommal kényszerülök megtekintésére.


Ilyenkor Matyi megáll a gép előtt, és bumm-bumm záport ereszt rám. Ha korán reggel/este van, akkor sanszos, hogy értetlenkedek, és különböző autós újságokkal próbálom leszerelni (amiből háztartásunk népes arzenállal rendelkezik), ha pedig sejtem, hogy mi a téma, és Apa itthon van, gyorsan átpasszolom a gyereket. Ugyanis az elvárt reakció a következő:
  1. megemeljük az igen sűrű gyermeket (ezért passzolom le, ha tudom),
  2. majd szépen a bemutatjuk a képen látható munkafolyamatot:
  3. "Jön a naaaaaagy teherautó! (M.: mutogatva "bummm-bummm", Anya: "igen, nagyon nagy kereke van!") Kiborítja a pici járgányba az aszfaltot (azt hiszem innentől szakmailag nem teljesen pontos a folyamatleírás): suttttty! A pici járgány megrázza bzzz-bzzz-bzzz, az kipotyog az útra, és a járgány jól beletapiskolja putty-putty-putty. Aztán jön a naaaaagy úthenger (egy másik fotón az is látható, de hála Istennek nem kell mindig megnyitni) és shhhhhhh átgurul az aszfalton és kilapítja.
  4. A hangutánzó szavakat természetesen rázás, suhanás, döcögés és egyebek kísérik, szóval kiírhatnám magamra, hogy 2 db százassal működik az útmester szimulátor, de nem lenne értelme, hiszen egy kasszán vagyunk (a "tényleg nem panaszkodhatunk, áldott jó szíve van" Apáén).
A kép egyébként Balcsin készült, egy olyan kiruccanáson, amiről természetesen elmaradt a beszámoló, és egy olyan utcában, ahol bár tavaly szétparáztuk magunkat, de megmaradtak a gyönyörű platánok. És ezért is, meg sok egyébért, Siófok a kedvencem azon önkormányzatok közül, akiknek szerencsénk van adót fizetni (Nagyi után szabadon)!

2009. július 17., péntek

Változatosság kedvéért

Egy kis áppá (és anya, de az kit érdekel) fénykép rendezgetés, háttérben gágá (melynek legújabb jelentése "Thomas a gőzmozdonyt szeretnék nézni!", vagy esetleg "Kisvakondot szeretnék nézni!", általában mindig az, amelyiket épp nem rakom be). Szerencsére sikerült ráközelítenem a rejtélyes lila foltokra Matyu karján, hadd jöjjön a Gyermekvédelem!


A történethez hozzátartozik, hogy a felvétel készülte után 5-10 perccel Matyi operációs rendszere fatal error-nak tűnő hibára futott, és eleresztett egy "Áná"-t Áppá (és Áná) fénykép láttán, de szerencsére minden rendben van, a hiba azóta nem ismétlődött meg!

2009. július 16., csütörtök

A fiúk...

...szebb napokon bekopognak egymáshoz, órákat rohangálnak, ugrálnak, lovagolnak, hengereznek, építenek, rombolnak, hatszázszor leizzadnak, párszor összevesznek, kibékülnek, néha megpihennek, esznek egy kis kölesgolyót,


bolondoznak,


aztán kezdik (kezdenék)az egészet előröl.

Szerencsés, akinek a közvetlen szomszédban lakik egy ilyen jó barátja!

Ha már Zsombi, akkor idézem tőle az egyik kedvencemet: "Csak egy percre, hogy megnyugodjon!" Ez akkor szokott elhangzani, amikor (épp) Matyi őrjöng az esti kertből feljövetelnél, hogy be akar menni hozzájuk. A másik a "Csak körülnézek!", ezzel fordított esetben győzködi Zsombianyu Zsuzsit.

2009. július 14., kedd

Mosolydíj

Fura érzés, amikor kiderül, hogy egy közeli, vagy távoli ismerős olvassa Matyi történeteit. Egy pillanatra ilyenkor mindig megijedek, aztán meg persze rájövök, hogy nem kéne itt ál szégyenlősködni, én írok (egyelőre?) nyilvános blogot! Aki titkolózni akar, írjon kockás füzetbe, és dugja el, hátha nem találja meg a taki néni! Na de amikor ismeretlenről derül ki, hogy akár rendszeresen is benéz Matyi világába, hú, az még érdekesebb érzés!

Na és hogy ezt még übereljük, egy ilyen ismeretlen ismerős, "LiliNortiAnyu" nem csak érdeklődésével, hanem egy mosolydíjjal is megtisztelt minket! Bezony, úgy látszik, van ilyen is! Ez azt kapja, aki mosolyt csal mások arcára. Örülök, hogy ez nekünk is sikerült!


Na már most az az igazság, hogy itthon lébecoló anyukaként sikerült rácuppannom egy-két olyan témára, ami minden szabadidőmet felemészti. Én így az általában díjazottaktól eltérően nem nagyon olvasok klasszikus értelemben díjazható babás blogokat. Ebből az következik, hogy szembe megyek a díj szabályával, és nem adom tovább három másik mosolyfakasztónak, és ezzel bevállalom a hét, esetleg hónap főgenyája szerepét. Viszont adok három tippet, hogy hol lehet mosolyogni. Mindenféle értesítés, meg díjküldés nélkül...
  1. Adél és Áron csodálatos élete - Szuper vicces, rövid, így rrrrrendkívül elfoglaltak/lusták által is gyorsan és könnyen emészthető bejegyzések. Áron 2 nappal fiatalabb Matyinál, így tőlem különös figyelmet kap.
  2. Hommelette - Mostanában belustuló, amúgy így a messzeségből ijesztően intelligensnek tűnő, kicsit grafomán Apuka nem mindennapi blogja Matyunál 1-2-3 hónappal idősebb leánykájáról (is). Nem biztos, hogy mindenkinek bejön, nekem igen. Jó lenne így írni!
  3. Dooce - Na ez tuti, hogy nem jön be mindenkinek, de én vállalom, hogy rajongok érte! (Ön)irónia, szarkazmus, (szerintem) fantasztikus humor, tök jó fotók. Ahogy én azt szeretem.
Ja, és a mosoly a legrövidebb távolság két ember között! (Ezt nem én, hanem egy nálam okosabb ember mondta.) Csak bátorság is kell hozzá. (Ezt meg én.)

2009. július 13., hétfő

Áppá


Szerintem nagyjából 2-3 hete történhetett, hogy Matyi szert tett egy végtelenített „Áppá” lemezre. Azóta ezt hallgatjuk. Főként én, hiszen Áppá néha-néha elmegy dolgozni.

Ilyenkor történik, hogy Matyi felkapja a távirányítót, szépen kifordítva a fejéhez teszi, és már hívja is Áppá-t. Ha én esetleg a telefonomhoz nyúlnék, akkor Áppá felkiáltásokkal megfenyeget, hogy azonnal rakjam le, mert mi lesz, ha Áppá hív, és mi nem vagyunk elérhetők!

Aztán a délelőtt folyamán még átrendezi a lakás Áppához tartozó tárgyait, elsőként általában a pizsamát hurcolássza, majd legtöbbször a cipők és papucsok Áppá kiáltásokkal kísért dobálása következik. Persze ezt én is szeretem, mert valljuk be, kevés annál szebb dolog van, mint a lakás különböző pontjain véletlenszerűen elhajigált 43-as férficipő. Főleg, hogy előtte fényesre nyalja a talpukat. Amiben sikertelenül próbálom megakadályozni. (Ma egyébként a felett érzett bánatában, hogy Zsombi nincs itthon, lenyalta legkedvesebb barátja ajtó elé készített cipőjének talpát is. Nem vagyok elég gyors!)

Áppá imádat és szajkózás igazándiból akkor a legszebb, amikor egy másik szerelemmel párosul: az autóéval! Jaj kérem, itt persze már nem akármilyen autóról van szó, hanem Áppá autójáról! (Amiről néha azt hiszem, hogy talán még Áppánál is nagyobb isten…) Nem, mi (még?) nem tartunk ott, hogy autómárkákat mondanánk fel séta közben, viszont nagggyon messziről felismerjük az Áppá típusú autó minden verzióját, és ezt Áppá felkiáltásokkal jelezzük is. Főként Matyi.

Áppá túladagolást azt hiszem most szombaton kaptam, amikor Robi kimenőt kért, vagy inkább osztott magának. Azt, hogy péntek este nem volt otthon, feledtetni látszott a Zsombinál való fürdés frenetikus élménye. De szombat reggelre kiborult a bili, fél nyolctól dőlt Matyiból az Áppá. A fentebb bemutatottakon kívül leparancsolta a szekrényről az összes Áppá képet (ami persze Áppá és Áná kép, de én csak egy bökést kapok, hogy „jó, felismerlek ám téged is Áppá mellett!”), és ezeket nézegetve tudott csak reggelizni. Aztán a laptopon is végig kellett nézni egy-két (száz) áppás képet, ami akkor vált frusztrálóvá, amikor heves fejrázással és nyekergéssel jelezni kezdte, hogy ő bizony nem erre az áppás képre gondolt abból az ezerötszázból, amit az elmúlt másfél évben készítettem róluk. Ebédnél folyamatosan Áppá helyét mutogatta, és kiakadt, hogy nem Áppá autójával, hanem az én szerény kis járgányommal megyünk Nagyihoz. Húúú, ekkor már nagyon vártam Áppát! Aki aztán csak megjött.

Ja, és az Áppá lemez telepítésével az Áná véglegesen törlődni látszik a merevlemezről. Köszi!

2009. július 7., kedd

Eskem-beskem


Hétvégén Matyu nagyobbik nagynénje elkelt, így egészségileg kicsit megzakkant családunk lagziba vonult. Ez persze egyszerűbbnek hangzik, mint amit végül csináltunk, de röviden tényleg ennyi történt.

Na, talán kicsit bővebben! Elvileg a lényeg, hogy Verocs bizony elkelt. (Apa az esküvőn végig naaagy "SOLD" pecsétet vizionált húgocskája hátára...) De ami Matyi világában azért egyelőre fontosabb, megtörtént, amit a másik, hivatalosan még el nem kelt nagynéni "ezt kizárt, hogy Zsuzsi hagyná" kategóriába sorolt. Zsuzsi (Anya) ugyanis Nagyira testálta a Matyi altatásával, majd ébredés után esküvőre sofírozásával járó feladatot és felelősséget. És itt ugye nem az altatás a lényeg, hanem a jogosítványt 50 (akarom mondani 38) fölött szerző, "azt hittem, hogy padka, így kétszer nekitolattam az oszlopnak" sofőr. De valahogy éreztem, hogy menni fog ez nekik, nem volt bennem semmi félsz. Nagyi is érezhetett valamit, mert aztán hazafelé megköszönte a bizalmat...

Több turnusban érkezésünk egyébként hihetetlen hatással volt pici családunkra (magyarul ránk, a szülőkre). Gyönyörű környezet, kedves ceremónia, mi meg csak az órát és a telefont lestük felváltva. Aztán már nem bírtuk, megcsörgettük őket, mint kiderült pont abban a pillanatban, amikor megérkeztek. És akkor rohantunk, mint a hülyék, hiszen már vagy 5 órája nem láttuk a gyerekünket!

Aki aztán az esküvőn töltött idő java részét a parkolóban töltötte, "kivételesen" autókat simogatott, illetve Apa autójához rohangált önfeledt "áppá-áppá" kiáltások közepette. Szépen kihasználta a ritkán látott, kicsi lányuk esküvőjén mégkisebb unokájukra koncentráló nagyszülei totális odaadását! Pörögtek szépen Matyi körül, ahogy azt illik! De azért jutott egy kis idő egy bazi nagy szelet tiramisú behajtogatására is. (Jó, hogy a teljes felhozatalból a potenciálisan nyers tojást, koffeint és alkoholt tartalmazót választotta! Persze csekkoltam, és arra jutottam, hogy az eredeti recepthez nem épp foggal-körömmel ragaszkodva készült a süti, szóval nem kell aggódni!) Ja, és Matyu csajozott is egy kicsit, a fotón épp a gyereksereg korban Matyuhoz közel álló hölgyeinek legszebbikével, Júliával látható.

Éljen az ifjú pár! (Melyik is?)