Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. augusztus 30., vasárnap

Segítsüti nam-nam

Itthon lábat lógató, szegény állam (és apa) zsebén lógó anyaként kezdtem el gasztro irányba tapogatózni. 8 hónapos terhesként még egy napos projekt volt a kelkáposzta főzelék, de Karácsonyra odáig jutottam, hogy a fejembe vettem, az összes szomszédunkat sütivel fogom meglepni. Aztán még hozzácsaptam egy-két további családot, barátot a "szűk" szomszédsághoz, így úgy jártam, hogy egész decemberben próbasütöttem, sütöttem, csomagoltam, ettem, majd szentestére kipukkantam. A süti maratonon legyártott raklapnyi édesség közül a család egyértelmű kedvence egy pisztáciás, vörösáfonyás keksz lett, amiből nagynéni kedvéért több adagot is gyárthattam. Aztán elmúlt a Karácsony, és a sütiláz is csillapodott.

Pár héttel később, januárban nagynéni friss anyuka és nagynéni státuszú barátnőivel babazsúrt rendeztünk. Már nem emlékszem, hogy ki is sietett haza etetni/altatni/tisztába rakni, de az biztos, hogy már csak kb. 3 mondatra futotta, amikor nagynéni elpöttyintette, hogy "jaaa, D. is ír ám blogot!" Erre persze felkaptam a fejem, megörültem, és le is döbbentem, hogy de jó, ismerek egy profit! Akkor mondjuk a Lila Füge név még csak ismerősnek hangzott, a kép csak otthon állt össze: hiszen mi D. sütijének csápoltunk egész Karácsonykor!

Innentől persze kitüntetett figyelmet kapott a blog, itt értesültem március végén a Segítsüti akcióról is. Gasztroblogger anyukák összeálltak, sütöttek, segítettek. Én meg totál rádurrantam az iszonyatosan ínycsiklandozó sütire, és szépen suttyomban késő esténként licitáltam. És nyertem!!!

Na kérem, ezt a sütit fogyasztottuk el múlt szombaton, a januárihoz hasonló körben. Csak persze eltelt pár hónap, így Mimi már nem csak táncolt a TV előtt, hanem több strófás verseket szavalt és bőszen ismételte a nyolc-tíz szótagos szavakat, Bibi szörnyű vicces hangokkal kísérve grimaszolt és tepert négykézláb, (titkos kedvenc "hiszenfiúúúú*") Tutu pedig ezerrel vigyorgott, és közben szépen körbekapaszkodta a lakást, és nagggyon közel került az "és akkor most már tényleg felállok egyedül" állapothoz. Én meg elméláztam, hogy jaaaaj, de rég is volt már, hogy az én kölköm ilyeneket csinált! Apropó, az én kölköm a buli nagy részén duzzogott, szégyenlősködött, (9 kg-ig használható) babaszékben heverészett, és megpróbálta lenyúlni a kicsik játékait, majd amikor ezt nem hagytuk, egy kis lámpakapcsolgatással vigasztalta magát. Persze a sütiből is formájához méltó mennyiséget fogyasztott, így haza három darabot vittünk, ami Nagyi-Apa-Matyi leosztásban került elfogyasztásra.


Ja, és milyen volt a süti, azon kívül, hogy nam-nam? Apa csak ennyit kérdezett: "Macsek, akkor ilyet ugye csinálsz?" Well, vagy licitálok!

Gondolom, remélem lesz ilyen jövőre is, addigra már talán saját zsebből fogok licitálni, így bátran állok a kihívók elébe! Tessék csak jönni sokan, nem adom fel könnyen!

D. és Tutu, Nektek pedig nagyon köszönjük a vendéglátást! Is.

*Úr Isten, ide jutottam a "mindegy mi lesz, csak egészséges kislány legyen" állapotból!!!

2009. augusztus 25., kedd

Bréking: Matyu anyázik

Na jó, nem úgy! Hanem így: Anyaanyaanyaanyaanya! Tehát nem áná, nem ányá, nem áhá és főleg nem áppá, ápá, és apa! Ismétlem: Anya!

Ahhoz képest, hogy hónapokig voltam vérig sértve, hogy ez gyerek banyek egész nap csak arra a pár pillanatra hagyja abba az apázást, amíg bumbózik, sikerült egy nap alatt kiütnie! Anyaanyaanyaanya egész nap, egy kis "ha meglátom apát és/vagy egy méteres távolságon belülre közeledik, elbőgöm magam" finomsággal fűszerezve megtette hatását!

Persze van ám kontextus is, meg teória, meg miegymás, de annak még ülepednie kell, hogy szavakba tudjam foglalni. Stay tuned!

2009. augusztus 24., hétfő

Memóriajáték

Érdekesek ezek a gyerekek, főleg persze a sajátom, akit van szerencsém a nap egész sok órájában közelről megfigyelni. Ha még annál is jobban leépültem volna szellemileg, mint tettem, akkor simán azt hihetném, hogy ha ez a gyerek nem beszél (és ő bizony magyarul nem nagyon), akkor nem is nagyon ért, hébe-hóba gondolkodik csak, és emlékezni sem úgy emlékszik, mint mi.

Szerencsére ennyire azért nem vagyok gyagya (gondolom majd a második terhesség és szülés megadja a kegyelemdöfést), viszont a memória dolog valóban úgy fest, ahogy az fent áll. Matyi és az én memóriám ég és föld. Matyi javára.

Így például a héten izgi memóriajátékot játszottunk. A hátsó szobában püföli a falat, hogy gada-gada. De sehol egy labda a láthatáron! „Jaaa, hogy arra gondolsz, hogy 2 hete pingpongoztunk a falon? Óóóó, már nekem is megvan, gyerünk, pingpongozzunk megint!” Aztán a nappaliban megtalálja a légycsapót, és püföli vele a komódot. Közben „Á-hhhááá, á-hhhááá!”, ami mostanság az én nevem (legalább hív valahogy, bár az se lenne baj, ha visszatérne a fél évvel ezelőtt egész hatékonyan alkalmazott Áná-ra). Megyek, és értem, hogy akkor most nekem kéne püfölnöm kell a komódot a légycsapóval! Csak az a baj, hogy nem akárhogy, hanem ha jót akarunk, akkor pontosan úgy, mint két-három hete! De én csak annyira emlékszem, hogy valami nagyon vicces módon püföltük, a pontos kivitelezésre nem. Elkerülhetetlen jutalmam így oltári hőbörgés. De azért a két feladványból egyet csak megoldottam. Ötven százalék, ha jól emlékszem messzi tanulmányaimra, akkor az biztos bukás…

Szerencsére Matyi képes a mi bevonásunk nélkül is brillírozni remek memóriájával! Nagyi elmondása szerint például még mindig rendületlenül vá-vá-zik, ha elmennek amellett a ház mellett, ahol ezer éve egyszer volt egy kutya. Esti séta közben is megmutatja, hogy reggel hol állt Ápá autó, előre szól, hogy melyik kertben van tutu, de a legeslegcukibb az, ahogy vonogatja a vállát, és háá-háá-zik, hogy hááá, eltűnt az építkezésről az a gyönyörű Bobcat, amit mindig megcsodáltunk. Aztán azért mindenki megnyugtatására jelzi, hogy „Háá”, Zsombinak van. (Az „otthon/máshol/valakinek van” biztos jelzése a fej fölött hátramutatás, amitől mindig mindenki megnyugszik, és túllépünk az adott tárgy hiánya által keltett üresség érzésén.)

Ha Matyi tudna beszélni, azaz ha érteném Matyi beszédét, még írhatnék példákat, mert ő sokkal jobban emlékszik mindenre, de mivel ezt az aprócska beszédfejlődéses lépéssel még kivárunk, itt a mese vége, fuss el véle!

2009. augusztus 23., vasárnap

Balatoni szókincs

Tavaly ahogy sok egyébről, balatoni kiruccanásainkról is részletesen beszámoltam. A felületes szemlélő és a nem rendszeres olvasó azt gondolhatná, hogy idén nem is balcsizunk, pedig hétvégéken ugye szinte alapból megyünk, illetve már 2-3 hosszabb ittléten is túl vagyunk.

Nézzünk csak ezeket a paradicsomi napokat beszédfejlődés szempontjából! (Már ha egy közel 20 hónapos mukinál a lentiek beszédnek nevezhetők…)

Kuká – Hát az kérem úgy történt, hogy egyik este, már közvetlen lefekvés előtt Matyusz jó alaposan lefejelte a nem túl gyerekbarát asztal sarkát, pityergett egyet, majd felállt, és kijelentette, hogy „kuká!” Azóta természetesen beszerzésre került egy csodálatos kukásautó (szigorúan a nagyfiúknak való, „Zsombinakisvannekünkiskellazonnal” fajtából), illetve őrült csápolás jár minden kukának, kukásautónak, kukamosó autónak (!!!) és kukás bácsinak (akik nálunk nagyon jó fejek). Szintén ezzel összefüggésbe hozható, hogy a közel 250 oldalas mesekönyvből az eddig használt kb. 10 darab autós (akarom mondani bumbós) oldalból, illetve a 2 darab „hol a tigris?” és 1 darab „háá, itt a tigris!” oldalon túl már az 1 darab kukás oldalt is használjuk.

Tutu – Jajjj, ezt annyira aranyosan mondja, hogy megveszek! A t olyan kemény, mint anno a felsős osztályfőnökömé, az u pedig valami u és ü közötti cukiság! Ja, és a jelentése természetesen hajó, illetve minden érdekes, vízen közlekedő jármű. Tutu egyébként Éliás, a kis mentőhajó is, aki (hála a magasságosnak) átvette a dobogó legfelsőbb fokát übermorál, gyomrot gyorsan megfekvő Thomastól és bandájától. És Tutu Matteo is, akinek a hátsó szobába rejtett, minden nap többször is, és igen alaposan megvizsgált szörfdeszkát, illetve a felejthetetlen balatoni tutuzást köszönhetjük. (Matteo szerint pedig Matyi „King of the Tutu”.) Ja, és ma találkoztunk egy nagyon cuki Ar(tutú)rral is, szóval ez a tutu jobbnál jobb dolgokat jelöl.


Tákká – Bíztató, hogy Matyi azért néha már mutat némi (na jó, egész sok) érdeklődést a mi szavaink iránt. Néha megpróbálja leutánozni, de legtöbbször csak szétröhögi magát. A ritka leutánzások eredménye a tákká, ami babamagyarul tik-tak lenne, de az olyan snassz, ha csak simán letikitakizunk egy órát! Szóval tákká! (És persze kéri, hogy menjük, és nézzünk, ami nekem mindig nagyon jól esik, szép az a KFKI logó az órán, na!)

Táp-táp – Esténként sokat ücsörgünk a parton (bumbókat, azaz ebben az esetben vizibicikliket nézegetve), és ilyenkor repkednek dögivel a sirályok. Na és mit mond a sirály? Legalábbis a Némóban? Táp-táp. Azóta Matyi szerint a varjú, vadkacsa, és a kisveréb is. Bye-bye ká-ká!


Cicszá – Jó, néha trszi-trszá, de egyik viccesebb, mint a másik! Egy esti tanítgatás eredménye, szintén a „figyelem, hogy mit mond anya, majd szétröhögöm magam rajta” fajtából. És az volt a legjobb, hogy másnap találtunk is egy cicát, aki annyira jófej volt, hogy egy autó alá bújt, és onnan kukucskált! És játszott Apával is, így Matyi később el is tudta mesélni: Áppá, bumm-bumm, cicszá!

Kiká – Matyi Balatonon naturista életet él, és nagyon élvezi! Nem szorít a pelus, mindig van mibe megkapaszkodni, csak hogy egy pár előny említsek. Szóval egyszer csak pucéron rohan ki Matyi a szobánkból, és hőbörög, mutogat, meg áppázik. És koszos a lába. Apa be a szobába takarítani. Matyi be a zuhany alá, mosakodni. Na, ekkor mondta, hogy kiká. Tudjuk, hogy mit jelent?

2009. augusztus 15., szombat

Kétségtelenül zseni

Jó, jó, beszélni azt nem tud, és ez így még khhhmmm, eufemisztikus is, de kombinálni azt tud!

Hinta-palinta. Persze nem a közepébe ülve. Üvöltés. Anya: "Jó, jó, kacsázik a hinta, megigazítjuk!" Béke. Majd üvöltés, kacsa, igazítás.

X nappal később. Hinta-palinta. Persze nem a közepébe ülve. "Gágá!" Anyánál csönd. Aztán csörömpölés, mert leesett. A tantusz.

Akinek nem, forduljon bizalommal Matyi szótárához!

Kétségtelenül zseni!

2009. augusztus 9., vasárnap

Vendég a háznál

Múlt heti hosszú hétvégénk fénypontja álló-


és mozgóképen:


Zsombi természetesen ismét megtette hatását, a nem kicsit taknyos, viszont annál inkább álmos Matyit alvás időben érkezve olyan szinten felpörgette, hogy öröm volt nézni. Sajnos délutánra azért csak kipukkadt "Matyuszi", így a balcsis pancsolásból részéről inkább hiszti, mint móka lett. De majd talán legközelebb az is összejön!