Apa világa?

Érdekes, ez lenne a Matyi világában előforduló szavak szófelhője. Szerintem a mostanában íródott bejegyzés(ek)ből készült, de azért jól néz ki. Meg kijön belőle, hogy Matyi+Anya szívecske Apa.

by Wordle

Bréking: Matyu napközben 4 órát alszik!

Ennél többet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki!

Jégtörő Mátyás 2009

Meteorológiai állomásunkról jelentjük. Szép kezdés, meg elgondolás, hiszen azt terveztem, hogy mostantól minden évben megfigyelem, hogy ez a Mátyás most akkor jeget tör, vagy inkább csinál, de már most itt az első évben elakadtam! (Azért első, mert az előző első, még kicsit elborulásosnál már tényleg csak egy kis időjárás megfigyelés hiányzott volna a boldogságunkhoz.)

Bár mindenki ezzel a jégtörő Mátyás dologgal jön, én bevallom, nem tudom, mit kellett volna tennie Matyunak ezen a szép napon! Így hagytuk a jeget, és a Zsombitól kölcsönkapott szánkóval inkább a másik téli csapadékra, a hóra pattantunk. Megvizsgáltuk a kertben fellelhető összes hóembert, és csak egyszer estünk pofára a hóban. (Bocs Matyu! Igazából csak Te!)

Aztán szépen bejöttünk, és Matyu lenyomott egy négy órás alvást! Mindenkinek megvolt a maga ünnepe!

Ígérem, jövőre már összeszedem a jégtöréshez/nemtöréshez szükséges tudást és készségeket!

Az első kinti találkozás

Drága Matyum!

Anya most mesél Neked egy kicsit. És bár az egész blog Neked, meg a jövőnek szól, ez most személyes lesz, így levelet kapsz. Messziről kezdi Anya a mesét, és meglátjuk, kilyukad-e oda, ahova akar.

Szóval volt nekem egy nagymamám, Acsi, vélhetően a legjobb nagyi a világon. Tudom, Te is jobbnál jobbakkal vagy ellátva, de most kivételesen nem ez a lényeg. Tehát volt nekünk az Acsi, aki jött minden nap, bohóckodott nekünk, mesélt (felnőtt fejjel visszagondolva borzalmakat), képes volt órákon át keresni minket bújócska címszó alatt, fél órát kihúzott vasalóval vasalni, mert így nénikéd szétröhöghette magát, hogy hihihi Acsi nem veszi észre, hogy kihúztuk a vasalót. Imádott minket, ez kétségtelen. És még valamit imádott (itt kapaszkodj meg, lassan kezdünk "kilyukadni"!): a Nők Lapját. Várta a keddeket, és remekül belealudt minden számba.

Aztán Acsi halála után ottmaradt nekünk a Nők Lapja. Amitől Nagyi saját bevallása szerint Acsi emléke miatt nem bír megválni. És így van ezzel a család többi nőtagja is. Itt van velünk évtizedek óta, azóta lapozzuk át gyorsan, tiniként a horoszkópra koncentrálva (Pasek, az örökifjú még mindig!), anyaként Vekerdy-t falva, recepteken szörnyülködve.

Na ez a Nők Lapja kezdett a múlt héten egy cikksorozatba, amit a Hozzád hasonló ívású kölkök újságíró anyukái írnak. Hmmm, nekik ez a szakmájuk, ez a kenyerük, jól csinálják. Nem akarok versenyre kelni velük, de ahogy az első találkozásról szóló beszámolójukat olvastam, egyből beugrott nekem is a miénk. Az első gondolatom: "olyan a karod, mint egy kis virsli!" Romantikus, mi? Ne haragudj, de tényleg ez volt!

Persze voltak ennél szebb villanások, gondolat is, ezeket most megpróbálom leírni, jó? Összefüggéstelenül, villanásonként.

Még a nagy találkozás előtt, de már nagyon rákészülve: Ülünk a kanapén, és még nem Apa PwC-s munkapapírra jegyzeteli a fájások közt eltelő időt. 2-3 percentként felpattanás, majd egy perc múlva értetlenkedés, hogy mi volt ez a rettenet, és visszaszámolás a következőig. Még nem apa könyörgése, hogy most már tényleg induljunk a kórházba. Félóránként igen vicces telefonokat megeresztő, még nem Apának lassan agyára menő szalonspicces nagynéni. Egy óra múlva ismét könyörgés. Majd megint. Aztán elindulás, kihalt utcák, gyönyörű, csendes hóesés, három percenként félreállás. Szilveszter éjszaka ellenére semmi igazoltatás, így az áhított "Nem látja, hogy szülni megyünk?!?!" fejlekiabálás elmaradása. Kórházban tolószékbe rogyás, nyekegés, "londinerre" várakozás. Közben egy hasonló pocakú vígan felmegy a lépcsőn. Nyitott ablakú, fűtés nélküli zuhanyzó. Megfagyok. Három táskából, 95 százalékban felesleges cuccok közül a lényeget nagy nehezen kihalászó még nem Apa.

Aztán a találkozáshoz közeledve egyre fáradtabb még nem Apa. Kitartóan telefonálgató, azonnali látogatással fenyegetőző nagynéni. Még nem Apáért egyre jobban aggódó még nem Anya. A szülőszobában jó pár "eszemben sincs kipróbálni" alternatív kütyü. Egyetlen hathatós segítség kizárólag még nem Apa. 2 óra visszaszámlálás az "őt tudom ajánlani" anesztes érkezéséig. "Tudja, vagy nem fog hatni, vagy rosszabb lesz, kérem, döntsön!" anesztes megérkezése. Reggel van, de izzad. Nem baj. Hat. Még nem Apa szerint jobb, mint a lottó ötös. Bár azt még nem próbáltuk, nem rossz. Villany lekapcs, "pihenjenek egy kicsit!". Már majdnem Apa feje majdnem eléri a párnát, és pukk! Aha, akkor ez volt a magzatvíz! Múló EDA, anesztest műtőből kirángatni akaró majdnem Apa. Újra rossz. Majd újra jó. De Te még mindig kicsit keresztben...

Autót hó alól kiásó, majd végszóra befutó Dr. Kimondhatatlan. "Túl nagy ez a gyerek magának!" szavakkal (is) bíztató szülésznő. "Egyig el kell dönteni, hogy szülünk-e!" Hööö? Hasamon matató Dr. T. Felpörgő események. "Na, akkor szülünk!" "Tényleg, és azt hogy kell?" "Húúú, de sokan lettünk!" Két hasamba könyöklő orvos, három megfigyelő. "Na ezt hagyja abba, ez fáj! Vegyék ki!"

És ott egy kis virslikarú, púpos fejű pityeri. "Hello!" "Akkor tehát 12.57!" "Maga a nap meglepetésembere!" "Nincs Liszt Ferenc haja!*" "És össze vannak nőve a lábujjai?*" "Nem, minden rendben!" Hmmm, és akkor ez a csúcsfej?? "Robi, hoztunk fényképezőgépet?" Aztán elmentek. Aztán visszajöttök, és az ajtó kinyílása előtt az ablakban csak már Apa holt fáradt és ragyogó képét látom. "Jééé, van külön sapkájuk a csúcsfejűekre?" Már Apa az "Isten őrizz, hogy beleüljek!" kád széléről totál szétcsúszva hívogatja a családot. A csecsemős nővér köpenyének zsebén egy kacsaanyuka. Elvisznek, mert sípolva veszed a levegőt.

Majd a felfoghatatlan emésztgetése négyesben, totál kész Apával, már Nagyival és telefonbetyár, még mindig igen vicces Pasóval. Idegeneknek szigorúan tilos a belépés!

Ami belém égett? Virslikar. Még nem apa majdnem párnát érő feje a félhomályban. Már apa arca az ajtóablakban. Csúcsfejsapka.

Ha Nők Lapjáék a következő részben is valami érdekessel jelentkeznek, jövök én is, jó? Puszi!

Anya

*Mivel annyira ráértünk, míg Te gondolkodtál, hogy akkor most ki, vagy inkább mégis még bent, elmeséltem Dr. Kimondhatatlannak egy khmmm érdekes álmomat. Jó nagy hasam volt, meg kellett volna már szülni Téged, de féltem, aztán valahogy úgy alakult, hogy Nagyi szült meg. Ebben az egészben csak azt nem értettem, hogy akkor nekem hogyan múlik el a nagy hasam? Szóval te ott voltál, Liszt Ferenc frizurával, 2 összenőtt lábujjal, és csúnya, madárkarom féle körmökkel. Ez még mind semmi, ott volt Józsi is, aki úgy dobált, mint egy zsonglőr a labdákat. Ez azért ment, mert akkora voltál, mint egy moncsicsi. Hála Istennek csak ennyire emlékszem! Bocs! Állítólag teljesen normális, hogy az ember lánya terhesen furákat álmodik...

A postás talán rosszkor csenget

De ritkán jön. És ha talán rosszkor is csenget, egy jó kis csomag mindent helyre hoz!

Igen kedves Bea, kedden megjött a csomag! És bár Matyu zokogva ébredt a csengetésre, üzeni, hogy ilyen csomag kedvéért bármikor szívesen otthagyja legszebb álmát is!

Könny lepte csomagbontás után a követezők történtek:

A történethez hozzá tartozik, hogy jó helyre került az új brmmm-brmmmm, több tesója is nálunk lakik már. Az elsőt Apa hozta messzi földről, a másodikra Tecsóban bukkant a Jézuska, (lehet, hogy Apa se járt olyan messze?), a harmadikat pedig a postás hozta Beától! Tesztek alapján a harmadik a legjobb, fantasztikusan laza a kereke, csodásan gurul, és bummmm le tud esni az asztalról, ami nagyon vicces!

Még egyszer nagyon köszönjük! A pénzt is ;-))!

Matyu féle köszöntés

Olyan blogbejegyzésre, hogy "Boldog névnapot Anya!" szerintem még minimum 5-6 évet várnunk kell, Matyu mostani géppüfölési képességeit szemlélve biztosan állíthatom, hogy kisiskolás korára simán eljut erre a szintre. Ja, hogy Apuka esetleg hamarabb?? Neeeeem, ez a blogírás nagyon magas.

Na, ennyit a magányos krónikás nyavalygásából! Mert jó, hogy hiába rinyálok, meg pityergek, meg sóhajtozom, nem segít be a történések megörökítésébe, azért mindent megtett azért, hogy a krónikás névnapja boldog legyen!

Kezdődött a tegnap esti fürdéssel. A szokásos "Matyiiiii, neeeee!", "Matyi, ülj le, üüülj leee, üüüüüüülj leeeee!" témájú enyhén emelt hangú beszélgetések helyett egészen más (is) szűrődött ki a fürdőből. "Boldog névnapot Anya!" (n-szer), majd "Anya!", "A-ny-a"! És néha egy halk "Áná".

Aztán ma reggel, a szokásos Apa-fiú kanapén mormogás után Matyu becsörtetett hozzám a hálóba, és hozzám vágott valamit. Csak hogy nem a szokásos építő kockát, kisautót, plüss állatkát, netalán tán egy Jamie Oliver szakácskönyvet, hanem egy ékszeres dobozt! Azt, hogy "Boldog névnapot Anya" Apa szinkronizálta a jelenet alá.

És itt még nem ért véget a nagy ünneplés, ugyanis a nagy HÉV-nézegetésből egy nagy csokor rózsával állítottak haza a fiúk, amit Matyu borzasztó aranyosan hozott felém, amit természetesen a fényképezőgép előtt nem akart megismételni.

Itt már azt gondolhatta volna az ember lánya, hogy vége, sőt, Apa is már "csak" egy Matyu mentes kulináris kiruccanást tervezett be mára, de a lényeg még hátravolt! Ebédből hazatérve - bár Matyu kedvenc bébicsőszénél, Nagyinál volt - úgy megörült nekünk, hogy csak na. Odabújt Apához, majd egyből átkéredzkedett hozzám, hozzám bújt, majd hosszan, finoman, két kézzel megsimogatott. Úgy, mint még soha. Ez volt az igazi névnapi ajándék. Vagy talán az, hogy a következő mozdulattal kikapta a fülemből a reggel hozzám vágott dobozka tartalmát, és ezzel visszakaptam az én kedvenc kisördögömet?

Brmmm-brmmm

Vagy bmmmm-bmmmm. De az is lehet, hogy bümmm-bümmm. Nem tudom megállapítani, pedig nagyon lájtos túlzással élve egész nap ezt hallgatom. Azért túlzást ezt állítani, mert néha ugye eszik, meg ö-ö-ö-zik is. Na jó, meg ünnepnapokon előjön a gagli-gagli is.

Na, de ne szépítsük a dolgokat, Nyuszihusi (legújabb, jó mi?) hónapok óta bümmög. És bümmög. Pedig az életemre esküszöm, hogy nem tanítottam rá. Persze azt nem állítom, hogy soha nem hagyta el a számat egy-egy bümmm-bümmm, de ennyi erővel már folyékonyan beszélhetne is, nem? Szóval a lényeg: mára meggyőződésemmé vált, hogy ez bizony kőkemény genetika. És itt nem arra gondolok, hogy Apa minden hétvégén befekszik a kocsi alá, és bütyköli, ha pedig nem, akkor pedig egy N-es Ladát nyúz a terepen. Hanem arra, hogy Marci is jó ideig csak brümmögött (meg ö-ö-ö-zött), aztán kezdett csak el beszélni. Eleinte Nagyi szerint csak annyit, hogy Tabantató. Meg hogy Apa unokatesójának kisfia állítólag jó ideig annyit mondott csak, hogy Anya, Apa, Seat és Mazda (na jó, az autómárkákra nem emlékszem, meg csak elmesélésből hallottam). De a lényeget értjük, nem?

Szóval itt állunk szemben egy talpig férfival,aki bümmög. A legváratlanabb helyzetekben (is), és a legváratlanabb dolgokra (is):

Ha valaki nem tudná, az alábbi dolgok is bümmm:

• legfontosabb: a vonat is, mert kereke van
• a Szent Lidli Mikulás síbotjának vége, mert kerek
• Makimajom szeme, mert nem tudom miért
• altatáskor pólómon a gomb, mert a bümm egyértelműen jobb, mint aludni, legalábbis elaludni
• "Ha a világ rigó lenne" könyv hátulján lévő kép bal alsó sarkában lévő cicájának a szeme (na ez már nekem is fájt)
• mesekönyvben a szénásszekér és a kerekeken guruló hintaló, vagy mi (ezen meg Nagyi akadt ki meglehetősen)
• és a tiszteletbeli bümmög, mert bümmögnek: mixer, a szent mosógép szent centrifuga programja, a porszívó és az a csodálatos salátacentrifuga

A fentiek alapján nem nehéz kitalálni, hogy nagyon szeretünk a garázsban lenni (főleg én), borzasztó nagy élvezet autókázni, a sok bümmm-bümmm között, és nincs izgalmasabb, mint reggelente az ablakból lesni a szomszéd házak garázsaiból kiálló bümmm-bümmm-öket. És nagyon sajnáljuk (főleg ő), hogy környékünkön elhanyagolható az bümmm-bümmm forgalom. Brühü.

A rajongást felismerve beszereztünk bümmm-bümm-ös pizsiket és egy bümmm-bümmm-ös polót is. Ez kevésnek tűnhet, de például a héten elég volt a hétfőn felvett bümmm-bümmm poló ahhoz, hogy egész héten bümmmögjön a pólójára mutogatva. Jó, lehet, hogy segített a keddig brummm-brummm mackós póló is...

Apával egyeztetve a befektetési alapok remek performansza ellenére befizetjük a Matyunak szánt életbiztosítást, csak összejön majd belőle egy jó kis bümmm-bümmm.

Juj, és amit majdnem kifelejtettem: csak olyan új "szavakat" hajlandó befogadni, amik rokon hangzásúak bmmmel. Így lett mostanság egyik kedvenc játékunk a "bummm" kidobom a kiságyból a plüssállatot, Anya meg "bummm" bedobja. Ez nagyon megy.

Lesifotó

Mivel az anyukák többségétől eltérően megrengethetetlenül hiszek abban, hogy az én gyerekem a legcsodálatosabb a világon, bátran prezentálom a tegnap lőtt fotót. Tudom, hogy Matyu fotómodell pályafutásának nem a legelőnyösebb képe, de nekem tetszik. Megjegyzem, eddig nem mindenki jött rá, hogyan készült. (Például Apuka sem...)

Nevelek, nevelgetek

De attól tartok, nem sok sikerrel. Ugyanis olyanokat csinál, amitől nevetnem kell. Vagy úgy csinálja, hogy attól nevetek. Elröhögöm a fegyelmezést, pedig tényleg annyira próbálkozom!

Nevelés vol1, avagy "Te nem félsz?"

Egyik este kenyérsütés alkalmából a sütő előtt guggolva tanítgatta nekem Matyu, hogy huhh, a kezünket elkapjuk, mert meleg a sütő. Ezt már régóta tudjuk, langyos sütő, langyos fűtőtest mellett alaposan begyakoroltuk. Épp azért, hogy az olyan forró sütő, mint a mostani, ne legyen teli manccsal letaperolva. Persze Matyut ez nem érdekelte, és lazán tapicskolta a forró sütő, már készült is volna odanyomni az orrát (így szereti nézegetni magát, hiszen olyan szépen tükröződik a sütőajtó). Gondoltam azt már tényleg nem várom meg, hogy odaég a gyerek arca a sütőre, így elkaptam, és a két vállánál fogva félig komolyan, félig viccesen megráztam: "Te nem félsz?"

Na persze, hogy a vicces fele sikerült jobban. Rötyögött. Erre én gondoltam, ha már a nevelés nem jött be, legyünk vidámak, és ráztam még egy kicsit. "Te nem félsz? Te nem fééééélsz?" Aztán gondoltam abbahagyom, mert láthatóan nem félt. Haha, persze, abbahagyom... Jött, és rugózott előttem, a szemében pedig "Gyere Anya, nevelj!" csillogott. Vagy talán "Hahaha, úgyis az lesz, amit én akarok!"?

Nevelés vol2, avagy "Kertész leszek..."

Pár napja elgondolkodtam, hogy milyen érdekes, hogy teljesen észrevétlenül elmúlt a korábbi virágcserép gyomlálós korszak. Na, ma ugyan olyan észrevétlenül vissza is jött. Sec perc alatt Matyu annyi földet kapált ki a cserepekből és hintett el a parkettán (csak legszebb földgumókat kóstolta meg), hogy nekem már csak egy kis vetőmagot kellett volna elszórnom, és már ott is lenne a veteményes a teraszajtóban. Mondjuk a rossz oldalon...

Egy nagyon vicces nap

Ma nagyon vicces napunk van, hiszen ötödike van, és Máté ma pont öt éves! Ötödikén öt, fantasztikus! Isten éltesse őt és kedves rokonait nagyon sokáig!

Éles szeműek észrevehetik, hogy a képen motorozó nagyfiú még csak 4 és fél éves, de Máté annyira elfoglalt óvodás, illetve a hónapok óta erre kószáló vírusok annyira aktívak, hogy sajnos nincs róla frissebb saját készítésű képünk. Brühü.

Talán itt érdemes megjegyezni, hogy Máté és Mati (vagy ahogy mások ismerik: Matyi) nem csak rokon nevűek, hanem rokon lelkűek és gondolkodásúak is. Máté anyukája állítása szerint már hetek óta azon nevet, hogy mennyire vicces, hogy ő ötödikén lesz öt éves. Az meg ugye senki előtt nem titok, hogy Matyu hónapokig egyegyegyezett, ami egyértelműen az első hó elsején megünneplendő első szülinapjának beharangozása volt. Ezt támasztja alá az is, hogy azóta totál leszokott az egyegyegyről, és az ennél sokkal idegesítőbb ö-ö-ö-öööö-re váltott.

De a lényeg: Boldog szülinapot legkedvesebb vénasszony barátunk, Máté!

Matyi 13 hónapos

És itt a vissza nem térő alkalom, hogy felhagyjak ezzel az amúgy is egyre nyögvenyelősebben menő havonta szülinapozással, de nem visz rá a lélek. Mert az vélhetően a Matyunak írt webnapló végnapjainak kezdetét jelentené, azért meg tényleg nagyon égne a képem. Meg nagyon gyorsan nagyon megbánnám.

Szóval akkor a lényeg: éljen-éljen a kis (kis???) 13 hónapos izomtibi pici faszink! (Húúú, végre le merem írni, mi ugyanis gyakran így hívjuk, kicsi faszi, csak eddig azt hittem, hogy ezt nem illik. Most meg már nem érdekel, mert a mi fiunk, mi naplónk, és mi szeretettel mondjuk.)

Minden hónapban eldurrantom ugyebár a "jaj, de nagyfiú" petárdát, de most már tényleg! Akartam korábban írni róla egy külön bejegyzést, hogy bámulatos, ahogy az egy éves szülinapját megelőző és követő 2-3 hétben micsoda változáson ment keresztül, hogyan lett kisbabából kisfiú. Persze aztán ez is elmaradt... De a lényeg, hogy van abban valami, hogy 1 éves korig csecsemő az a kis valami, ami felforgatja az ember életét, utána meg már kisgyermek.

Ez a kisgyermek ugyanis a csecsemővel ellentétben állandóan ügyezik. (Ebben nagy előrelépés, hogy a járással 2 kéz felszabadul, így sokkal gyorsabb az "ügyintézés"... És gyorsíthatja magát Anyuka és Apuka is.) Jön-megy. Teraszajtóban (vagy szobája ablakában) állva házmesterkedik. Mindent megért. Tudja, hogy mit nem akar megérteni. Megérteti magát. Reggelizik. Sokat. Vagy többször is, vagy egész délelőtt. Ebédel, sokat. Vacsorázik, sokat. Imádja Anya s.k. sütött kenyerét. Apával egyetemben. Kunyerál. Akár idegenektől is. Elbűvöl. Anyásodik. Ügyesedik. Merészkedik, csúszdára, hintára, ruhabolt raktárába.

Mi meg figyelünk nagyon, hogy le ne lepjen tőlünk ez a nagy felfedező, mert nagyon csípjük! (Akkor is, ha harap, hajat tép, harap, üt, harap, kicsit vonyít és néha harap.)

Na, így néz ki a mi kis 13 hónaposunk adatlapja:

Neve: Matyu, Matykó (Anya szerint), Dudu, Cucu, Sziszi (Apa szerint), Bobcsi, Köki, Tökölyszi (Nagyi szerint)
Súlya: 11320 gramm. Hmmm. A szám először a mérés megismétlésére, majd a korábban napi szinten vezetett, majd csúnyán feledésbe merült Excel tábla előkotrására kényszerített. Több mint fél kilós hízás! Ez olyan, mint ha én hopp, 2-3 kilót híznék. Az meg ugye kizárt, nem?
Magasság: Persze, hogy nem hajlandó megállni az ajtófélfánál! Úgy 77-78 cm környékén lehetünk, de legközelebb az iskolaorvos fogja megmérni, az tuti.
Fogak száma: 8. Lehet, hogy megvolt már az a 8. a szülinapon is, de legkésőbb 2-án. Nem csinált nagy faksznit a kibújásból, így nem lehet, hogy nem vettük észre. Meg aztán kevesen és ritkán merészkednek az én kicsi piranhám fogsora közelébe!
Kedvenc étel: Külön bejegyzést érdemelne. Röviden: kölesgolyó szerelem over, Anya kenyere sláger, csak úgy, mint a januárban bevezetett tejtermék paletta. Reggelire (extra savanyú) biojoghurt simán lecsusszan, utána kunyi Apa kaukázusi kefirjéből, kenyér mellé fincsi sajt. Első kóstolásra simán letolt egy harmad guriga parenyicát, illetve szintén elsőre egy fél doboz cottage cheese-t. Fennáll a gyanú, hogy azért, mert csak annyi volt. Ja, és annyi banánt eszik, hogy az Állatkertben integettek a makimajmok, hogy "gyere-gyere matyimajom, lakj nálunk"! Ja, és még egy "Ja!": a kekszesfiók kipakolásával sikerült leszoktatnom a nassról.
Nem éppen kedvenc étel: Törrrr-törrr-törrr. Nem jut eszembe ilyen.
Kedvenc szó: Húúúú, ez most ciki. Egyértelmű visszafejlődéssel állunk szemben. A korábban idegeinkre menő egyegyegy-et totál brutál ö-ö-őőő váltotta fel. Ehhez csodálatos mutogatás társul, kedvenc a kétkezes, két irányba történő ö-ö-ö mutogatás. Ö-ö-ö uralmát csak brmmmm-brmmm-brmmmm törheti meg, aminek már jó ideje kijárna egy önálló megemlékezés. És azt meg tényleg nem értem, hogy ha korábban ment az áná, meg az ápp, meg a nágy, akkor ezek most hova tűntek??? Mert az, hogy hetente egyszer kinyögi, hogy nágy, nekem kérem nem elég! Egyébként nágy-nak sem, kicsit frusztrálja unokája Marcira hajazó beszédkészsége, akarom mondani beszédképtelensége.
Kedvenc sláger: Nem jellemző mostanság, hogy bármi dalra nagyon bukna. Mondjuk az vicces (de erről én tehetek, és nem ő), hogy mostanában a "János bácsi, János bácsi, keljen fel..." és a "Pál, Kata, Péter, jó reggelt..." kezdetű slágerekkel altatom. Mivel bizonyítékunk van rá, hogy mindent ért, tuti, hogy hülyének néz!
Kedvenc könyv: Nem vagyok hajlandó felsorolni a naponta többször átlapozott 15-20 könyvet. Inkább 2 új kedvencről számolnék, Anya könyvespolcáról: már jó pár napja (hete?) Jamie Oliver Naked chef-jének gyors átfutásával indul a reggel (megfigyeltem, Jamie képeket keres, a kaját simán továbblapozza, ami azért az ő korában megnyugtató). Napközben pedig valahogy mindig sikerül lekapnia a polcról a jó vaskos, párszáz oldalas Impresszionizmus kötetet. Kedves, hogy nem rongálja. (Csak hogy a sajátjait is említsem, "A természet hangjai - Az esőerdők" című szépség a fősláger, így egy-két állatot már elsősegélyben kellett részesíteni. Pöttyös petymeg folyamatosan fejét szeretné veszteni, tukán madár csőre pedig egyre inkább jobbra húz. De még mindig jobb nekik, mint Piroska farkatlanának.)
Kedvenc kép: Még mindig imádja magát nézegetni, de Nagyinál már előkerültek, sőt, már el is lettek dugva a családi fotók. Kicsi Marci és kicsi Sári közel áll a szívéhez. Az ágy fölött lógó Klimt pedig ahhoz, hogy a fejünkre essen.
Kedvenc műtárgy: Még mindig az a szerencsétlen lidlis Mikulás a Nagyi ablakában. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, amikor átsüt rajta a perzselő nyári nap...
Kedvenc játék: Matyi: kiságyból százezer plüssállat ki, "bummm" felkiáltás. Anya/Apa: kiságyba százezer plüssállat be, "bummm" felkiáltás. Szülők által kevésbé kedvelt verzió: fűtőtesten száradó műanyag állatkák kádba dobálása, majd nyökögés, hogy jöjjenek ki. (De hova tűnt a majom??)
Kedvenc konyhai eszköz: Saláta centrifuga. Mert brmmm-brmmm.
Kedvenc háztartási gép: Mosógép. Mert az aztán tényleg brmmm-brmmm. (Már látom, hogy ebből konflikt lesz, Anyu ugyanis pont ezért szeretne újat, nem brmmm-brmmm-t.)
Kedvenc közlekedési eszköz: Több is van kérem, attól függően, hogy mire használjuk. Szóval nézegetni: vonat!!! (Rohan, vagy ha esélytelennek érzi, nyúl felém, hogy rohanjunk együtt.) Hosszabb utakra + bentről kifelé nézegetni: brmmm-brmmm autó! És a legjobb, ahogy mi hívjuk, "kilovagolásra": a "hintó"! Ez a hintó a Nagyinál fellelhető, Marcitól és Sáritól megörökölt, Fruzsitól lenyúlt előző századból való babakocsi. Na ebben tologattatja magát Matyuka, és közben úgy félig ül, félig fekszik benne, mint Döbrögi uraság. Nagyon viccesen néz ki.
Kedvenc gyógyszertári termék: Panadol szirup. Szép a színe, és Matyi szerint jó az íze. Szerintem nem, de ez így jobb, mint fordítva.
Kedvenc vicc: Lépcsőházban közlekedés még mindig a legjobb, ami egy kisfiúval történhet. Ezen kívül nagyon vicces, ha anya Matyutappancsot szimatolva azt mondja, hogy "sajtosss". Akciós barkácscuccokat nézegetve "bríííkosztóóóóórbácsiiii" fergetegesen jól hangzik, röhögőgörcs, majd 10-15 perc csuklás a jutalma. És ami a mi kedvencünk: Matyu jókat röhög azon, amikor egy recsegés-ropogásra azt mondjuk, hogy "puki"! Így együtt nevetünk.
Kedvenc apaszívatás: Fél óra altatás után thétából visszapöndörödés, majd félhomályban farkasszemezés.
Kedvenc anyaszívatás: Csonkolási szándékot sejtető harapások.
Kedvenc gyerekünk: Matyi!