Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2010. március 7., vasárnap

Matyi olvas

Ez a videó még decemberben készült, csak... A lényeg, hogy annyira aranyos! És azt juttatja eszembe, hogy mit szekáltam anno Pasót, hogy ne mozgassa a száját, amikor olvas. Ő is kicsi volt még akkor, olyan 6-7 éves. Visszanézve genyóságnak tartom, így biztos, hogy a 2 éves Matyit nem fogom ezzel cseszegetni

Apa szerelő

Ezzel a velős (és halkan bevallhatjuk, enyhén eufemisztikus) megállapítással fogadott még egy szép szabadságos decemberi napon Matyu. Történt ugyanis, hogy elmentem valamit ügyezni, és nagy feladattal hagytam otthon a két urat. Matyi kicsit életveszélyesnek tűnő kiságyból szabadulásokat mutatott be akkortájt, így a kiesik/leesik/beakad a gyerek - váratlanul és hívatlanul megjelenik a gyerek kockázatpárt mérlegelve arra jutottunk, hogy ideje leszerelni a rácsot a kiságyról. No, ezt meg is tették, Matyi lelkesen segített és beszámolt ("Apa szerelő"), azóta pedig esténként az alábbi, és ehhez hasonló csendéletek tekinthetők meg este 9 után a gyerekszobában.

Világűr

1-2 hónapja sláger volt nálunk Wall-E, párszor volt alkalmunk megnézni. Mint kiderült, Matyi valami hasznosat is tanult belőle.

Pár hete, bölcsiből sétáltunk kifelé, és Matyi meglátta a Holdat.
Matyi: Anya, ott a Hold!
Anya: Hol van Matyi? Nem látom!
Matyi: Ott van, a világűrben!

Ezt akkor annyira aranyosnak találtam, hogy feltétlenül le akartam ide írni, had mosolyogjunk majd rajta évek múlva is, de persze elmaradt. Tegnap este viszont Matyi eszembe juttatta!

Gyakran játszunk olyat, hogy az arcomba simítja (vagy ha épp olyanja van, veri) a hajamat, és nekem el kell fújnom, ami oltári vicces. Ezt addig játszuk, míg csuklani nem kezd a rötyögéstől. Aztán van egy másik rendkívül vicces dolog, amit úgy kell játszani, hogy Matyi fekszik a kanapén vagy a földön, én fölé hajolok, és hirtelen "lezuhanok", és az arcától öt centire áll meg az én arcom. Na, tegnap ezt a kettőt kombináltuk, lezuttyantam, majd Matyi felszólított a fújásra: "Anya, fújd, a világűrbe!" Igyekeztem, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerült.

Dehogy nincs

Matyi beszédfejlődésének egyik legviccesebb hozadéka, hogy szembesülünk saját mondásainkkal, gyakran használt szófordulatainkkal. A héten egyik este egy ilyen gyakran használt kifejezéssel, illetve egy ritka helyzettel szembesülhettünk.

Matyi: Apa, kiszedni a kakiból!
Apa: Van kaki?
Matyi: Van! Dehogy nincs!

Na ha valaki esetleg nem értené a helyzet komikumát, némi adalék: Matyi megszállott kakitagadó, vágni lehet a hmm illatot, és ő még mindig következetesen ninccsel felel a "Van kaki" kérdésére. Ilyenkor a szülő elvacilál egy kicsit, hogy fiának vagy orrának higgyen, de mi általában az orrunk mellé állunk. És legtöbbször igazunk van, amit, ki gondolná, egy "dehogy nincs"-csel szoktunk jelezni Matyu felé.

Autós kijelentések

Matyi elég hosszan (nagyjából 24 óra mínusz alvásidő) tud autókról beszélni. Na jó, néha megszakítja, és akkor kicsit elkalandozunk traktor irányba. Van akit ez megvisel (inkognitójának megőrzéséért csak annyit mondok róla, hogy a gyerekem apjának az anyósa), én speciel viccesnek tartom. Így nagyon örültem, amikor egyik délután, mikor Matyit szépen bepakoltam az autóban, elégedettem megjegyezte: "Jó kis autó Fókán autó!"

Másik, nagyon-nagyon kedves dumája a következő: "Anyaaaa, odanéééééééééézzz, micsoda autóóóóó!". Ezt persze lehet kombinálni (Matyi él is ezzel a lehetőséggel), változtatható a megszólított Nagyira, Apára, a csodálat tárgya pedig lehet traktor is, de azért az esetek döntő többségében autó. (Ezen talán csak az tudna módosítani, hogy ha a nagy faluból egy kisebbe költöznénk.)