Álmok

Tegnap Matyi délutáni kis pihikéje 4 órásra sikeredett (mondjuk reggel hatkor már szigorúan kisautókat leltároztunk), így 3 óra elteltével megint rám tört a ritka, de annál sokkolóbb "bekapcsoltuk a légzésfigyelőt?" parám. Szépen belopóztam a szobájába, épp akkor fordult meg, és kiszólt álmából: "nyam-nyam"! Miről álmodhatott ez a kis pocak?

Erről eszembe jutott, leírom, milyen álmokba nyerhettünk már betekintés, vagy inkább befülelést. Legutóbbi kellemes egy éjszaka kellős közepén a csendbe hasító "vijjám" volt, ekkor gyanítom, hogy McQueen család Villám fiát szólította.

Aztán persze volt már olyan is, amitől majdnem sírva fakadtam, és szívem szerint csak szorongattam volna, és kitöröltem volna minden rossz gondolatot a kis fejéből. Ilyen volt, amikor egy nehéz délután után (mikor a kertben hiába szólongatta Zsombit, ő a nagyokkal focizott) éjszaka sírva kiabálta Zsombi nevét. Jajaj, ilyenkor szoktam úgy érezni, hogy nem vagyok én erre az anyaság dologra alkalmas!

De be kell vallanom, sokkal gyakoribban a vicces álomkiáltások, a kedvencem a több órás csöndet megtörő, teljesen éber Anyu deje! Lassan esedékes a ma délutáni, megyek is!

3+1 kedvenc szó

Lépjünk túl azon, hogy még mindig nem számoltam be alaposan arról, hogy Matyi bizony beszél és beszél és beszél, és csapjunk bele a "közepibe"! Szóval íme a 3 dobogós kedvenc szó, na és egy ráadás:

denejeje(denememe) - Denevér. Matyi erősen rácuppant a ("Nagyi, ezeket már megint honnan bányásztad elő?") Mi micsoda könyvekre. Ennek egyik előző századi kiadású "Ahogy az állatok látnak, hallanak és éreznek" kötetén díszeleg egy szép denejeje, no meg a régi kedvenc "Éjszaka a vadonban" is találni egy párat.

gaboly - Bagoly. Persze amint kiszúrta, hogy tetszik nekünk (nem volt nehéz, Jobi apu szétröhögte magát), nem nagyon hajlandó mondani, de azért Szabó Magda Ki hol lakik? című gyönyörűséges könyvével, no meg kis szerencsével elő lehet belőle valahogy csalogatni. Egyébként gabolyra hajaz gépa is, akit az unalmas felnőttek békának hívnak.

babacs-cs - Ezzel kellett volna kezdenem, annyira cuki! Kicsit nehezen jöttem rá, de aztán egy autó (akarom mondani személyesen Mr. King) tologatása során derült ki, hogy a baba-cs-cs bizony babakocsi! Csak hogy pozitív legyek, gondolom ez már megint egy olyan dolog lesz, amit nagyon fel akarok venni, de ezredszerre se fog sikerülni. Remélem, azért sikerül valahogy az emlékezetembe vésni, ahogy mondja!

És a ráadás: kosztos - Itt egy pillanatra azt hittem, önkritikát gyakorlunk, és ha már Nagyi szakácsnőnek hívja magát, akkor mi leszünk a kosztosok. De aztán kiderült, hogy a kosztos az csak koszos. De így is aranyos!

Handabanda

Anyuka (is) kicsit behavazódott, így valahogy nem sikerült még sort keríteni annak az apró fejleménynek az írásos megörökítéséről, hogy Matyi elkezdett beszélni. Nem kicsit, nagyon!

Ennek köszönhetően most már nap mint nap olyan párbeszédekbe keveredünk, illetve olyan monológokat van szerencsénk hallani, melyekre Apa (pontosabban még mindig főként Jobi) jogosan mondja, hogy "na ezt már jó lenne Anyacica, ha leírnád gyorsan a blogba"!

Íme egy, szerintünk vicces volt, és biztos jó lesz majd pár év múlva felidézni:

Matyi sokat ad a megjelenésére, egy ideje gyakran fel is pattan a szobamérlegre, ellenőrizni az ellenőrizendőt. Tegnap is, ami külön jó, mert érdekelt, mi lett az eredménye a betegeskedéssel járó, Matyinál eddig soha nem tapasztalt étvágytalanságnak. Felpattan, ficánkol, lenéz, vár, vár, vár, (mérlegnek nem erőssége a sajtkukac testtömeg megállapítás), majd amikor felvillan az eredmény (14,1 kg), közli: Kilenc. Majd elégedetten leszáll a mérlegről.

Lehet, hogy nekem is így kéne? Felpattanok, várom, majd elégedetten konstatálom, hogy 52? És utána még gyorsan odapattanok az ajtófélfához, és lemérem az 1,80-at... Megfontolandó!

Ami vicces, az vicces

Ízlések és pofonok. Matyi szerint nagyon vicces, ha Apa (Jobi) pelenkából gyúrt labdát dobál a falnak. Hmmm, ő tudja...

Szerintem meg egyébként az, amikor hason úszva lábtempózik, meg "kéztempó" felszólításra kiint, mint anno május elsején az elvtársak, csak hát azt nem engedte felvenni. Sebaj, ez van.

Ma esti mantra

Ma erre próbáltunk elaludni: báttó-báttó-buttó-báttó-buttó-báttón...

Ha valaki elsőre nem értené: Jenson Button világbajnok! Ennél mondjuk csak akkor szórakozom jobban, ha Räikkönen vagy Nakajima nyer, de ne legyünk telhetetlenek! A lényeg, hogy Matyi egyre több szót méltat arra, hogy kimondja! Mai termés battón kívül:áúúúúúúdi (Apa nagy örömére, mert így már csak ő Apa, bár mostanság inkább Jobi...), pad (na ez minek?), kop (ami pók, de még inkább Tábász Tábi, mert tegnap együtt találták).

Haladunk, na!

Tábász Tábi

Egy-két hete már tervezgetem, hogy írok egy "Találós kérdés" nevű bejegyzést, és valami szép nyereményt sorsolok ki a a megfejtők között. Na hát ez, mint annyi minden más, egyéb világot megváltó és meg nem váltó elfoglaltságok miatt elmaradt, és közben a megfejtés is megszületett.

A kérdés valami olyan lett volna, hogy "Mi a franc az a tábász tábi?". Ez a dilemma most már "Honnan a francból jön az, hogy Tábász Tábi?"-ra egyszerűsödött, sőt, van már tipp is! Nem azt mondom, hogy sok értelme van, de létezése tagadhatatlan!

Na, Tábász Tábi (csak tippelek, hogy két szó, és azért nagy betű, mert tulajdonnév) a képen látható fiú, Matyi bálványa, kedvenc barátja, Zsombi. Akinek ugye nincs egyszerű neve, így nem akadtam meg azon, hogy Matyi először nem őt, hanem Pistit (harmadikos nagyfiú haverját, bocsi!) nevezte nevén. Na de arra nem gondoltam volna, hogy ezt a nevet még tovább bonyolítjuk!

No kérem, szóval Zsombi Tábász Tábi, néha Távász Tábi (ami Nagyi szerint "Szevasz Csabi", Csabi pedig lenni Zsombi ápuká, meg Zsombi második neve, na de ezt már tényleg nem kéne belekeverni a megfejtésbe...). Matyi egyértelműen így hívja, sőt, már csak őt hívja így. Ha épp nincs nálunk, vagy mi nem vagyunk náluk (ami relatív ritka, tegnap azt hiszem 4 és fél órát sikerült itt-ott egymással tölteniük), akkor Matyi áll az ajtóban, kopogtat kifelé, és kiabál, hogy Tábász Tábiiiii! Meg tartja a füle mellett a kinyújtott mutató ujját, és hallgatózik, mikor moccan a nagy Ő. Vagy ha teheti, egyszerűen benyit hozzájuk. A garázsból a lépcsőházba lépve pedig kötelező jelleggel elkezdi ordítani bálványa nevét, és teszi ezt addig, amíg fel nem érünk a másodikra. Ami jelen tempónkban, valljuk be, nem két perc, így a szomszédoknak bőven adunk lehetőséget a tolerancia gyakorlására. Arról pedig már nem is beszélnék, hogy milyen, amikor Zsombi kvázi megérzi, hogy megérkeztünk a garázsba, és a lépcsőházba lépve Matyi Tábász Tábizását szinte azonnal egy, ha lehet még kellemesebb hangfekvésű Matyu-Matyuszizással tudja kísérni.

Éljen Zsombi, éljen Tábász Tábi!!! Meg az én kis Kazinczy Matyum!