Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2008. június 29., vasárnap

Az első... (2008. június 23-i hét)


Ha múlt héten mmmmmmmmm, akkor most meg grrrrrrrrr, grrrrrrrrrrrrrrr, grrrrrrrrrrrrrrr! Új hét, új mondás... Vagy hát nem is tudom, hogy ez mondásnak nevezhető e, nekem olyan érzésem volt, mintha Matyi egész héten gargalizált volna. De (mily meglepő!) ez is nagyon cuki!

Elég erősen kezdődött a hét, hétfő reggel nagy fordulat állt be, mégpedig hátról hasra! Erről a kvantumugrással felérő eseményről már írtam ugyebár. Ezt a kunsztot Matyi azóta is előszeretettel gyakorolja, amit marhára nem értek, mert pörögni ezek szerint szeret, de hason feküdni még mindig szemmel láthatóan utál. Ebből ki is fejlesztettük a mostani kedvenc játékot: Anya lerakja Matyulit hátra, Matyuli fél percen belül hasra pördül, azonnal nyög, 5-10 másodpercen belül pedig ordít. Itt harap a kígyó a farkába: Anya lerakja Matyulit hátra...

A kvantumugrásos hétfő tartogatott még két kedves meglepetést:

  • az első "dupla lábujjszopogatást". Na, szóval azt akarom mondani, hogy Matyi (végre!!!)egyszerre kapta be mindkét nagylábujját, és boldogan cuppogtatta. Láthatóan oltári örömöt okoz neki ez a tevékenység!

  • este pedig az első szopizás közben röhögés. Ez ugye - mint az igazi nagy kunsztok jelentős része - Apának köszönhető, ugyanis gyakran jön haza "uzsonna időben", és ilyenkor ugyebár nem ér rá a köszöntés addig, míg kisfiú jóllakik. De ebben Matyuli remek partner, látszik rajta, hogy nem tudja, melyiket válassza a világ két legjobb dolga között: Apával hülyülés, vagy evészet.

Így messziről visszatekintve még három említésre méltó esemény jut eszembe (a pénteki naaaagy eseményen kívül), pedig biztos volt több, de hát így jár, aki mindig halogatja a blogírást:

  • szóval volt egy, azaz egy darab napközben ágyban egyedül alvás Nagyinál. A kánikula elől gyakran menekülünk Nagyi hűs hálószobájába "ebéd" címszóval, amiből vagy csak szopi lesz, vagy ha szerencsésen alakulnak a dolgok, akkor alszunk is egyet együtt. Rendkívül ritka esetekben ez az alvás annyira elnyúlik, hogy én már csak a plafont bámulom, moccanni nem merek, mert ettől Matyka ugye felébred. Na most már annyira elnyúlt, hogy gondoltam egy nagyot, és kimásztam mellőle. Döbbenetes módon nem ébredt fel, sőt, még hosszasan aludt is, ráadásul hason!


  • szintén alvással kapcsolatos nagy esemény, hogy Matyuli csúcsot döntött, és a héten egyik nap 3/4 6-ig aludt. Egy-két (három?) hete állt át a 3-4 óra közti ébredésről az 5-1/2 6 körülire, ami szintén váratlan, de azért kellemes fordulat volt. Így már tényleg semmi okunk a panaszra (bár az eddigi rendszerrel sem volt komoly gondunk), általában 1/2 6-kor ébredünk arra a pár percre, míg Matyuli átcuccol közénk, eszik, mi meg alszunk tovább. A szerencsésebbje (én) 8-9-ig (igen-igen, már nem 9-10-ig), a kevésbé szerencsésebbje (Robi) pedig még egy-másfél órácskát durmolhat Matyuli remek társaságában.


  • az utolsó kisebb elsőről kicsit félve számolok be, ugyanis betekintést nyújt háziasszonyi kvalitásaimba (is). De az igazság az, hogy a héten volt meg az első közös vasalásunk. Perverz ez már így önmagában is, de ha elárulom, hogy Matyuli úgy volt csak hajlandó részt venni a mókában (Macin fekve a vasalódeszka lábánál), hogy én vasalás közben bölcsis slágereket énekeltem, akkor már tényleg jöhet a gyermekvédelem. (Na persze ez csak úgy érthető, ha beavatok mindenkit a nagy titokba: életem első igazi csalódása az volt, amikor nem vettek fel az ének-zene tagozatra, az legjobb ovis barátnőmet pedig igen. Pedig mennyire igazuk volt!)

Na aztán jött a hétvége, amit most Apának köszönhetően 50%-kal megnöveltünk, és már pénteken lementünk Balcsira. És amint leértünk, már következhetett is a hét második nagy eseménye, az almaköpködés. Édes kicsi Matyum olyan grimaszokat vágott, amilyen korábban soha nem láttam, nagy élmény volt mindenkinek.


Mivel már nagy Balatonra járók vagyunk, sok újdonságról nem számolhatunk be, kivéve az első lavórban fürdést, ami az egész család körében nagy sikert aratott, Matyi élvezte az önálló "tisztálkodást", mi meg betegre röhögtük magunkat a kis szumó bajnokon.

2008. június 27., péntek

Bréking: Matyi almát köp


Szupernagyi: "Mikor eszik már ez a gyerek almát?"
Anya: "Két hét múlva."
...
...
Szupernagyi: "De mikor eszik már ez a gyerek almát?"
Anya: "Mmmmmmm, úgy két hét múlva."
...
...
Szupernagyi: "Na, mikor esszük azt a reszelt almát?"
Anya: "Olyan két hét múlva."
Szupernagyi: "Már vagy két hete azt mondod, hogy két hét múlva!"
Anya: "Na jó, akkor június 28-án!"
Szupernagyi: "Legyen 27, László nap!"
Anya: "Jó, legyen..."

És akkor eljött június 27., László nap, anno a csirkepörkölt és az uborkasaláta nagy családi ünnepe. Ezt próbáltuk reszelt almával überelni. Szupernagyi az esetleges "két hét múlva", illetve "a doktornő szerint csak a műanyag/csak az üveg reszelő jó" kifogások elkerülése érdekében a héten beszerzett egy műanyag és egy üveg almareszelőt is, én pedig így kénytelen voltam meglépni a saját részemet: vettem finom bio almát. (Azon mondjuk elgondolkodtam, hogy Kaiser's-ék miért nem találtak Argentínánál közelebb bio almát. Na de mindegy.)

A balatoni csomagba a hétvégi produkció kellékeként így a héten már alma, reszelők, kanalak, és partedli is bekerültek.

Hogy sikerült?

Nagyi szerint váratlanul jól. (Ezek szerint ő fél nanogramm alma elfogyasztását várta a tényleges 1 nanogramm helyett.) Apának az "Enyhe fintor" nevű veszprémi kocsma jutott eszébe, az alma ízlett neki. Nekem meg csak két dolog jár azóta a fejemben: 1. hogyan lesz ebből mennyiség?, 2. hogyan fogjuk mi ezt Apa nélkül abszolválni?

2008. június 23., hétfő

Bréking: Matyi megfordult


Azt hiszem Bobi berágott rám Sasa blogjában tett megjegyzésemre. Pénteken volt merszem azt írni, hogy Matyinak eszébe sem jutna hátról hasra fordulni, hiszen annyira utál hason... Egészen hétfő reggelig.

Eleinte úgy tűnt, hogy a reggeli "Matyuli nagyágyban hempereg míg Anya készülődik (és percenként bekukkant, épp mi újság az ágyban)" program a szokásos módon alakul. Aztán egyszer csak nagy nyökögés hallatszik a szobából, beszaladok, és lám-lám, Matyuli hason fekszik, maga sem érti, miért. (Persze a piros pöttyös labdáért, de megér az ekkora szenvedést?)

Először totálisan ledöbbentem, hogy ez az elérhetetlennek látszó mutatvány is ki van pippantva (ahogy kedves Apuka mondaná), aztán meg örömömben ugráltam, meg Matyulit puszilgattam, aztán segítettem neki kimenekülni ebből a szörnyűséges testhelyzetből. A lényeg, hogy felfokozott idegállapotom nem engedte, hogy eszembe jusson a fényképezőgép, így az archívumhoz kell nyúlnom egy kikényszerített hasazásért.

2008. június 22., vasárnap

Az első... (2008. június 16-i hét)

Mmmmmmmmmmm, de szép hetünk volt. Mmmmmmmmmmmm. Mmmmmmmmm. Ezt hallgattam egész héten. Nemmmmmmmm unommmmmmm, mert nagyon cuki, ahogy Matyka mümmög! Akarom mondani Tököjszi, ahogy drága egyetlen keresztapám ezen az izzadós, gyakran pelenkaledobós héten elnevezte. (Aki nem ismerné Török Sándor Kököjszi és Bobojsza című könyvét, gyorsan pótolja! Főleg, ha Andris nevű gyermeke van!)

Matyulka egyébként nagyfiút játszik, unja a kisbabás dolgokat, és szerintem titkon már a játszótéri nagyfiúkat utánozná. Így a héten megvolt
  • már sanszos, hogy nem az első felállás, de most már tényleg amint leér a lába, nyomul. Sőt, ülésből is állandóan állni akar, csakúgy, mint fekvésből, fejenállásból, hasonkúszásból...
  • a nagyon laza babakocsiból kikönyöklés, amit fotó hiányában már megint elég nehéz leírni, de mondjuk azt, hogy Matyuli kacsatáncozva ül a babakocsiban, és fontoskodva néz erre-arra. (Mondjuk tipikus férfiember, hogy ezt egy autószalonban produkálta először...)

Na de hol van mindez a hétvége nagy eseményeitől! Nagyon érett már a dolog, és most, hogy az égiek így befűtöttek, végre nem kellett hazajönni éjszakára, és megvolt az első Balcsin ottalvás! És ez mennyi fantasztikus dolgot foglalt magába!

  • Az 50 fokos hőség elegendőnek találtatott a családi kupaktanács által arra, hogy megejtsük az első kültéri locsi-pocsit. Matyi a most már rendszeres apás fürdéseknek köszönhetően készen állt a megmérettetésre, már csak nekünk, mint szervezőknek kellett biztosítanunk a megfelelő helyszínt. Ehhez a siófoki tecsóban beszereztünk egy remek békamedencét, és már indulhatott is a pacsa. Főként a hátúszás lábtempóját, illetve a "hogyan pihegjünk a Szecskában a medence szélén" gyakorlatokat csiszolgattuk.





  • Fürdőzésben megéhezik az ember, így nagykezű nagynéni "légyszi ne legyen olyan gyereketek, aki a többiek agyára menve ordít az étteremben" tanácsát (kérését, könyörgését?) figyelmen kívül hagyva elindultunk vacsorázni. A három felnőttből egy mindig Matyulival pöröghetett, de mentségére szól, hogy a sört nem ő, hanem Szupernagyi öntötte ki. A vacsora egyébként váratlan eredményt hozott, a tervezett reszelt almával ellentétben ugyanis Matyuli egy söralátéttel megkezdte a hozzátáplálást. Még szerencse, hogy Apuka megtalálta az általam eredménytelenül keresett, Matyuli szájpadlására feltapadt kartondarabot...

  • Aztán este rákészültünk az első nem otthon alvásra. Nem tudni, hogy az izgi napnak, vagy a szintén izgi (bár nagyon :-((() meccsnek köszönhetően, esetleg a még ezeknél is izgibb, rácsvédő nélküli kiságy miatt, de Matyulka vagy 1,5 órát töltött - mondjuk úgy - alvásra készülődéssel a kiságyban. Ez főként a rácson kidugható testrészek rácson kidugásával telt, de lábrángatás (mostani favorit), forgás, kukucskálás, és a szokásos takaró gyűrögetés is remek időhúzásnak bizonyult. Aztán egyszer csak elaludt, de a rácsot nem engedte...

Nem kérdés, hogy Bobóka jól érezte magát, hamarosan megyünk vissza!

2008. június 15., vasárnap

Az első... (2008. június 9-i hét)

Off: Hajrá Hollandia! Júniusban Matyi csak narancssárga pulcsit hord!



Azt hiszem, most először nem annyira találó a cím, csak ugyebár már hagyomány. A héten ugyanis már tényleg inkább gyakoroltunk, tökéletesítettük a korábbi produkciókat, és nem újak első bemutatására fordítottuk az energiánkat.

A hét eseménye egyértelműen Apa hétfő esti hazatérése, és az azt követő eszement egymásnak örülés, Apaszerelem, Babaszerelem, de ez ugye külön bejegyzést érdemelt.

Ami ettől eltekintve a legnagyobb dolog, és amiért (ismét) igazat kell adnom (Szuper)Nagyinak abban, hogy "relax, minden megoldódik", az a napközbeni alvás. Hihetetlen, hogy azon kellett észrevennem magam, hogy amint meglátom, hogy Matyuli álmos (és most már gyakorlott anyukaként nem csak látom, észre is veszem), puff megy be a babakocsiba (ami így a végén csak hasznos vételnek bizonyul), és 5-10 percen belül alszik is! A héten szinte minden nap megvolt a 2 alvás, persze, volt benne 30 perces is, de aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli! És mivel Bobó észrevette, hogy a kicsit is becsülöm, csütörtökön megajándékozott egy naggyal: 1 és 3/4 órát aludt délután, ami egyértelműen csúcs! Az ámulattól én is akkora álomba estem, mint talán utoljára terhesen (de akkor bármikor, bárhogyan, akár állva is).

A hét másik nagy lépése, hogy a fiúk vélhetően végérvényesen átköltöztek a nagykádba. Matyka most már tényleg akkora pacsálást nyomott a kiskádban, meg lazán kikönyökölt, hogy be kellett látni, itt a vége a kisbabás locsi-pocsinak, most már nagypályán kell megmérkőzni vele. Nagyon élvezi, Apa napi háromszor tisztálkodik, a fürdő pedig (a lakás többi helyiségeihez hasonlóan) kezdi felvenni a játszótér kinézetet.

Korábban is írhattam már csajozásról, de ezen a héten tényleg nagyon belehúzott a kis amorózó! A hét elején egy kis ismeretlen hat és fél hónapossal simizgették egymást, aztán másnap a szomszéd kis Alexandrának udvarolt a kertben (bár itt Alexandra játékai majdnem olyan érdekesek voltak, mint a kis egy éves hölgy maga), aztán vasárnap Sárizott egy nagyot. (Érzem, hogy imádni fogja, ha majd pár év múlva is részletesen beszámolok a szerelmi életéről...)

Aztán persze volt egy-két első is:
  • első igazi rinyálás veszprémi nagyszülőknél, akik szegények eddig abban a hitben éltek, hogy ez a gyerek csak vigyorogni tud, esetleg még mosolyogni. Na most szombaton megmutatta, hogy azért van olyan is, hogy nyűgösség. A legviccesebb ebben persze az volt, amit erre mondanom kellett: "hát igen, álmos, ilyenkor már aludni szokott"! Álmos... Aludni szokott... Még mindig nehezen hiszem el, hogy idáig jutottunk.


  • vasárnap (jelen állás szerint) az első, hogy is mondjam, sárgarépa-főzelék mentes nap. Emlékszem, Robiban anno annyira megmaradt a védőnő arra vonatkozó megjegyzése, hogy bizony az is normális, ha naponta hatszor pakolja tele a pelust a gyerek, meg az is, ha mondjuk tíz napig nem. Robi állandóan azt várta, hogy Matyi eljusson oda, hogy mindent hasznosít, rá is fér szegény kis 8 kilósra az extra energia!

Itt tartunk ma, 2008. június 15-én, kerek egy évvel azután, hogy a 12. heti ultrahangon megláthattuk az akkor épp hátúszó, így kézzel-lábbal ezerrel kapálózó Ficánkát. Hova jutottunk egy év alatt, hihetetlen! Bár ha jól értelmezem a fürdőből kiszűrődő zajokat, most is épp hátúszás folyik, vagy ha nem is, ficánkolás biztosan.

2008. június 11., szerda

Éljen, éljen, éljen...

... a világ legokosabb, legügyesebb nagykezű nagynénije, aki ma négy darab ötösre szakvizsgázott!!!




Szóljon tiszteletére az aga-aga-aga és grrrrrrrrrr! És sok-sok sikkantás!

2008. június 9., hétfő

Megjött Apa!!! (Apa-baba szerelem)


Vasárnap azt írtam, hogy látszik már az alagút vége. Hát ezt a képet továbbpingálva azt kell mondanom, hogy egész hétfőn az alagút végén látszódó egyre növekvő kis fehér pontot fixáltuk. Aztán elkezdődött a "most hányas kilométernél vagytok" telefonok sora, az igazi visszaszámlálás.

Sajnos hamar kiderült, hogy nem lesz korai hazatérés, így Nagyi még átjött a fürdetésre, de a telefonban már annyira érződött Robin, hogy szeretné, ha Matyulka ébren megvárná, hogy elhatároztam, megpróbáljuk.

Húúú, nehéz volt, pedig már mindent megpróbáltunk, de Bobóka nagyon kipukkant a nap végére, és úgy tűnt, hogy nem tudjuk megvárni Apát a fürdéssel. 10 percenként ment már a végén a telefon, háttérben gyereksírással, csak hogy Apa is nyugodt legyen...

Aztán egyszer csak berontott az ajtón Apa, és akkor minden megváltozott!

Fél pillanaton belül a tükör előtt bohóckodtak, Matyuli fülig érő szájjal nézett felváltva apjára, majd rám "Látod, itt van!" tekintettel! A könnycseppek ripsz-ropsz felszáradtak Matyuli arcán, csak a mi szemünk párásodott, annyira hihetetlen és megható volt, amit művelt.

Végre mehetett a szokásos közös esti programjuk: együtt rötyögés, fürdővízkészítés, püfölés, fürdés, öltözködés.

Aztán ugye jött (volna) az evés, de Matyuli addigra annyira fel volt pörögve, hogy szinte nem is akart enni, állandóan apját kereste. Végső megoldásként mellénk kellett ülnie, de így is tiszta Duracell nyuszi volt, állandóan azt ellenőrizgette, hogy itt van-e még Apa. Aki egyszer képes volt 4 napra elmenni, bármikor megteheti újra!

Június 9-én, hétfőn este egy életre szóló élményben volt részünk, jót pityeregtünk a boldogságtól, és megtanultuk, hogy igenis hiányozhat egy 5 hónaposnak is Apa! És nem is kicsit!

2008. június 8., vasárnap

Az első... (2008. június 2-i hét)


Még ez a hét is a nehezen rekonstruálhatók közé tartozik, bár csütörtökön visszakaptuk az immár működő gépet, de azért csak mélyen ült a sokk, nehezen múlik. Szerintem ezért is bekeveredett az e heti elsők közé pár olyan dolog is, amit már egy ideje csinál Matyi, csak talán mostanra fejlesztett tökélyre. Na meg aztán van olyan elsőnk is, amiből nem szeretnék túl sokat a jövőben...

  • A hét egy igazi elsővel kezdődött, az első igazi önszívatással. Na mondjuk engem sem kímélt, de igazán önmagával tolt ki. Eddigi jó szokásával ellentétben ugyanis gondolt egyet reggel, és a tisztába tevés és a reggeli alatt annyira bepörgött, hogy semmivel nem tudtam rávenni, hogy visszaaludjon. Persze neki akartam jót, mert az alvástól leszünk szépek, okosak, de azért én sem bántam volna még 2-3 órácskát. De nem, ő sikítgatott, hancúrozott, így fel kellett kelni. Lett belőle apát borotválkozás közben mosógépre rakott pihenőszékből nézegetés, közös családi készülődés, apát kocsihoz kísérés, integetés, és (huhh) reggeli 8-kor séta! Amivel nem is lett volna baj, ha 1.) reggel nem járna még alacsonyan a nap, és nem sütne a szemébe (az még mindig szigorúan tilos), és 2.) nem jött volna rá Matyi 8.15-kor, hogy ő igazándiból marha álmos. Innentől csak a nyűglődés ment, felborult a jó kis napirendünk, és teljesen kész volt a gyerek. Remélem örökre szóló leckét kapott (magától)!


  • Aztán megint volt egy olyan esténk, amikor evés után, úgy 1/2 10 körül kipattant a szeme, és Duracell nyuszit akart játszani. Nekünk akkor már valahogy nem volt játszhatnékunk, így bár hagytuk, de csak (majdnem) sötétben a kiságyában. Robi kitartóan bejárogatott hozzá "visszapörgetni", újra betakarni. Aztán letett róla. De olyan 1/2 11 tájékán csak bement, én meg nagy "höhö-höhöhö" rötyögést hallok a hálóból. Ne már, még mindig nem alszik? De, csak álmában rötyög!!!


  • A lábszorongatást, lábujjak fogása közbeni hempergést már jó ideje gyakorolja, persze egyre ügyesebben. És láthatóan nagyon büszke is erre a tudományára. De amire nem csak ő, hanem kedves nagyanyja is büszke lehet: remekül rángatja a zoknit, és ha nem lenne olyan sonka lába, amire minden zokni szinte ránő, akkor már meglenne az első zoknilehúzás is. (Szupernagyi ezt bevallása szerint valami bosszú keretében tanítgatja unokájának. Mintha valami közeli rokonunknak lett volna anno egy ilyen rossz szokása...)


  • Az újságolvasást is az elmúlt két hétben fejlesztettük nagyon magas szintre. A héten már kiolvasott több New Garden magazint és utazási prospektust (ezek nagyi kampányanyagai, teljesen átlátszó módon próbálja a kertészet és a messzi tájak iránt vágyódás, néha elutazás felé terelni unokáját), itthon pedig a különböző szupermarketek újságaiban fürkészi az akciós Milkát, Merido Moccat és minden egyéb terméket, aminek monitorozásával apa megbízza. (Ezzel a reklámújság olvasással legalább értelmet nyer az én megmagyarázhatatlan reklámújság vadászó mániám: állandóan rácuppanok, legyen az bármi, végigfalom, semmit nem jegyzek meg belőle, és a szokott helyen megveszem a szokott termékeket...)


  • Na és akkor jöjjön az igazi "tredzsödi"! Bár most, hogy már látni az alagút végét, el tudom képzelni, hogy lelki sebek nélkül túléljük. Szóval apa elutazott, péntek reggeltől hétfő estig nincs velünk, ami ugye minimum 3, de lehet, hogy 4 nélküle fürdés (az eddigi háromból kettő zokogásba torkollott), 3 nélküle alvás, nélküle kelés, és folytathatnám a végtelenségig. Persze ez nekem (és neki) biztosan rosszabb, mint Matyinak, de azért biztos, ami biztos alapon az ő elvonási tüneteit is próbálom enyhíteni apa jól bevált mókáinak jól, vagy kevésbé jól sikerült utánzásával. És várjuk nagyon haza!

Így visszatekintve ez a hét a lelki fejlődésé volt: Matyuli (remélhetőleg) megtanulta, mi történik, ha az ember koránkelésre vetemedik, én pedig remélhetőleg megtapasztalom, hogy 4 nap nem a világ vége, és majd annál jobb lesz ismét hármasban!

2008. június 7., szombat

Coming out

Persze, Matyi világa, de én Matyi anyukája vagyok, szóval áldozhatunk rám is egy bejegyzést, nem? Főleg, ha ezzel nagy tehertől szabadulok meg (bár sajnos (?) nem a szó szoros értelmében)...

Na akkor vágjunk bele, hiszen itt az ideje!

Kedves Világ, FAO*, MTA, különböző gazdaságkutató intézetek, barátok, rokonok, ismerősök! Nem bírom tovább elviselni, hogy ártatlanul okoljátok tovább a fogyasztói spirálba bepöndörödő, egyre több rizst csipegető kínai és indiai barátaimat! Azt sem szeretném, ha egy percre is elhinnétek, hogy az egésznek bármi köze van a bioüzemanyaghoz! Ugyan már!

Vegyük észre, valljuk be, hiszen a vak is láthatja: ez az egész élelmiszerválság annak köszönhető, hogy megállás nálkül zabálok! Teljesen logikus az egész: miért pont a rizs ára emelkedne annyira? Persze, hogy azért, mert tej helyett már hónapok óta rizstejet iszom! Meg rizses rizst rendelek a Vegafood-tól! Gabonaárak? Keksz! Tészta! Péksütemény! Nem folytatom.

Egyelőre még csak lelkileg visel meg ez az egész, mert azzal, hogy egy hadseregnyi kaját megeszem, pont tartom a Matyi előtti súlyomat, de mi lesz, ha rákap a reszelt almára, cékla- vagy salátafőzelékre, vagy valami egyéb nyalánkságra? Akkor majd ki szívja le rólam a zsírt?

A lényeg, bocsássatok meg, én is próbálok megbocsátani magamnak!



* ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete
A coming out kifejezés átvitt értelemben (a szexuális irányultságtól és identitástól függetlenül) is használatos másfajta, népszerűtlen vagy kevéssé ismert tulajdonságok bevallására.

2008. június 1., vasárnap

Matyuli 5 hónapos

Csodás nap. Jókedv. Millenáris. Összetett mondatban gügyögés. Órára rákattanás. Gipszbe öntés. Hét kiló hetvenhét.




Na jó, bővebben:

Egy hónappal ezelőtt kapta kicsi Matyulám ezt a blogot. Most nem volt ekkora ajándék, sőt, ismét sikerült megfeledkeznem arról, hogy 12.57-kor meghúzzam a fülét, és azt mondjam: "Boldog hónapszülinapot drága Bobókám!". Viszont egy nagyon szép nappal ünnepeltük őt, és zártuk a hetet.

(Off: Bobó? Bubu, Bobó, Bobesz, Bobolé, Boborján, Bobi, Babi, Babu, Babesz!)

Vidáman ébredtünk, és mertünk nagyot gondolni: ha már Matyuli mostanság a "reggeli" után jó esetben csak 1-2 óra tájékán igényli az "ebédet", hagyjuk el Zuglót és környékét, menjünk messzire kirándulni! Felkerekedtünk, átkeltünk a Nagy Folyón, és elmentünk a Millenárisra. Onnan picit be a fogyasztói társadalom Széna téri szentélyébe, de épp csak annyi időre, hogy kapjon egy kis ajándékot Matyka, meg majdnem lelépjen egy kedves, önjelölt nagyszülő párossal (pár perc alatt a "de aranyos"-tól eljutottunk odáig, hogy Matyi a vadidegen bácsi kezében vigyorgott, aki közben azt kérdezgette tőlünk, nincs-e kedvünk moziba menni. Mármint Robinak és nekem.).

A szokásos nagyis vasárnapi ebédre tartva aztán már kezdett látszani, hogy nem csak mi ajándékozzuk meg Matyulit, hanem mi is kapunk valamit! Egy teljesen új nyelvet! Egyszerűen nem értem, honnan vette elő ezeket a korábban soha nem hallott, nagyon édes, összetett gügyi-mondatokat! Agligalaha, güliglaha...

A legtöbbet ezekből a szép szavakból aztán a könyvespolc tetején lévő egyik óra kapta, Matyuli szeme úgy csillogott, mint anno Apukámé az Ecserin! Ha eddig bárkinek bármi kételye lett volna, most már biztos, hogy nem fogunk elcserélt gyerekként bekerülni a Fókuszba! Nem elég, hogy igazi szarka, még nagypapa óraimádatát is továbbviszi!

Este pedig a kertben bebizonyította, hogy igazi férfi ez az 5 hónapos srác: szétrötyögte magát Apa kezében Zsombival focizva. (Még hány nap is az EB?)

A napra az tette fel a koronát, hogy végre sikerült nem elfelejtenem a gipszlenyomatos képkeretet, amit már hónapok óta egy "neves napon" tervezek elkészíteni. Háromszor próbálkoztunk praclilenyomattal, de aztán csak beláttuk, hogy ő a főnök (semmi kincsért nem nyitotta volna ki a kezét, attól a fél pillanattól eltekintve, amikor minden kisimítás után belemarkolt a ragacsba). Aztán elkaptam a lábát, és belenyomtam, így már talán sejti, hogy ha ő is a főnök, azért jobb velem is számolni!

Az első... (2008. május 26-i hét)


Mivel (HP-nak hála) jó kéthétnyi messzeségből kell rekonstruálnom az eseményeket, a részletek kicsit a homályba vesznek. A lényegre viszont tisztán emlékszem: nagyon jókedvű, vidám hetünk volt, ami főként arról lesz nevezetes, hogy ekkor vezettük be az esténkénti, most már bevetté vált, remek programot:
  • a „kocsmázást”. Mielőtt (ismét) kiszáll hozzánk a gyermekvédelem, gyorsan tisztázzuk, mit is takar ez a bájos fedőnév! Igazi programsorozatról van ám szó: Apa hazajön, rekordidő alatt játszóba dobja magát, és megyünk sétálni. A kaputól megteszünk egy olyan jó 50 métert, és irány a kocsma! Na jó, igazándiból a Leó cuki (csak hogy Bea is tudja mire gondolok: Zsuzsi cuki), ahol Apa bedob egy kis üveg sört, Anya egy nagy sütit (azt hiszem lassan ezt a problémát is ki kéne írni magamból…), Matyuli pedig vígan elkalimpál a babakocsijában. (Ritka szép napokon, „hab a tortán” jelleggel olyan beszélgetésekbe sikerül belehallgatnunk, amiről külön blogot lehetne írni, de ezt talán hagyjuk.) 20-30 perc dolce vita után indul az igazi séta, aminek egy részét remek társaságban tesszük meg. Úgy látszik, egy kisgyerek felér egy kutyával, mert szerintem már büszkén állíthatjuk, hogy befogadott minket egy borzasztó kedves, barátságos, jó kedélyű kutyás társaság. Carmen, Bence, Zora és a gazdik. Matyuli is örül nekik, és mi is várjuk mindig a találkozást.

  • Mivel elég punnyadós meleg hét volt, belekezdtünk a pucérkodásba is: zokni nélkül, hol rövid ujjú rugdalózóban, hol csak egy szál bodyban próbáltuk elviselni a hőséget. Anya meg gondolkozhatott ezerrel, hogyan oldja meg a légkondi elől bujkálás, de azért mégsem elolvadás problematikáját. Büszkén jelenthetem, szerintem sikerült.

  • Ó, és a nagy esemény: már nagyon régóta először úgy járt nálunk doktor néni, hogy nem volt szuri. Ez rendkívül jót tett Matyuli testének, és Anya lelkének, bár Anya lelke még jobb állapotban lenne, ha az amúgy tényleg borzasztóan kedves doktor néni nem beszélne pont háromszor olyan gyorsan, mint ahogy azt egy szoptatós anya esze fel bírja fogni. Szóval ahogy elment, ismét ott ültem a nagy kétségbeesésben: mi az a rendkívül fontos, amit megint sikerült eleresztenem a fülem mellett. (Egyébként úgy érzem, lassan érik egy Matyi és az orvostársadalom poszt is…)

  • Szombaton óriási ajándékot kaptunk Matyulitól, azt hiszem egy ideje ez volt életem legszebb éjszakája (pedig valahogy úgy rémlik, mintha valami egészen másra szokták volna mondani ezt). A mostanság bevettnek mondható ½ 4 körüli, amúgy semmi gigszert nem okozó hajnali dőzsölés helyett Matyi 5-kor kelt (és költözött át hozzánk a kiságyból). Hihetetlen érzés volt, világos volt, csicseregtek a madarak, hűs hajnali szellő, gyönyör! Robinak is meghatározó élmény lehetett ez az egyhuzamban lealudt 5-6 óra, mert azt mesélte, hogy amikor Matyuli felsírt, ő hirtelen nem tudta, hogy ki sír. Szóval egy apa maximum 6 óráig tudja fejben tartani, hogy van egy gyereke. Érdekes. Viszont jó tudni.

  • Hétvégén megvolt az első hármasban Balcsizás is. Eddig mindig jött velünk Nagyi is, de most a kiscsalád kirándult. Egészen a hazaútig mesésen telt a nap: végigaludt oda út, én végre ismét elöl, Robi mellett, lent végre nem szabadban nyammogás, hanem már bent a kellemesen hűvös házban, nagy-nagy hempergés, rötyögés, érdeklődve vizsgálgatás, Balaton parton ücsörgés, idill. Aztán…


  • hazafelé a nemulass: Matyuli életének legnagyobb sírása, ever. Brutál. Először csak egy fél óra veszekedés a rózsaszín struccal, aztán kezdődő pityergés. Jó, álljunk félre, pár kilométeren belül itt egy pihenőhely. Pihenőhelytől 500 méterre nagy csend, kiállás, de továbbgurulás. Továbbsírás. Nem baj, 8 kilométerre van egy benzinkút. Jééé, 500 méterrel előtte csend, kiállás, de továbbgurulás. Aztán akkora ordítás, hogy a harmadik pihenőhelynél csak megálltunk, és csodáltuk egy kicsit a tájat. (Ld. piros szemű nyuszit a fotón) Megnyugtattuk. Haha, na persze. Ezek után jött csak a java, fulladással, szénnébőgéssel, szegény Matyulinak könnye, verejtéke, mindene folyt. Annyira kész volt, hogy azzal is csak 5-10 másodpercre tudtam megnyugtatni, hogy felvettem Robi óráját, és még azt is hagytam volna, hogy bekapja. De nem akarta, ebből is látszott, nagy a baj. Majd megszakadt a szívem. Nem tudom, mi volt a baj, de a gyerek kiizzadt és kisírt magából kb. 2 liter folyadékot, és ezért titkon a nem merem leírni mennyibe kerülő, sunyi módon „dry comfort” felirattal ékeskedő hiper-szuper babaülést okolom. Akkor kellett volna hagyni ezeket a macskaevőket, amikor először nem szállították le a babakocsit…

  • Vasárnap pedig jött az első 5 hónapos szülinap, de erről majd külön emlékezünk meg.

Bár ez a nagy sírás nem volt szép végszó, ettől eltekintve tényleg nagyon szép volt a hetünk, egyre kellemesebben telnek a napok, Matyuli nagyon sokat nevet, nevettet, szóval minden kerek!