Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2010. február 20., szombat

Határozott kijelentés

Apa nevű tudósítónk jelenti a sötét gyerekszobából:

"Hajnali kettő, gyermek magához szólit. (Valamiért Anyának hív, de értem így is, hogy nekem kell mennem.) Az A2 autós magazin gyors, gyermek által kezdeményezett átfutása, majd csend. Aztán egy rövid, de velős kijelentés: "Szerintem nem!" És alvás."

Bréking: Matyi igent mondott

Ö, meg a helyett. Mert jó, hogy a kukoricakombájnautó már "hónapok" óta akár félálomban és fejen állva is bármikor tökéletesen artikulálva hagyja el a száját, az "igen" az bizony nem ment. Az "igen" az eddig vagy "de" volt, vagy inkább egy határozott, férfias ö. Mától "igen" (is).

Köd

Ködös reggelekhez volt mostanság szerencsénk (mondjuk ez vol velük a legapróbb baj, de erről talán majd máskor). A második reggelen lányos zavaromban az időjárásról kezdtem beszélgetést ezzel a nagyon jóképű fiatalemberrel:

Anya: Nézd csak Matyu, megint köd van!
Matyi: Még egy!

Igen, még egy ködhöz volt szerencsénk. Jó ez a mindent megszámolósdi!

2010. február 7., vasárnap

Ébredés

Vidáman ébredtünk ma, ugyanis a szokásos "Anya dejeee, anyaaaaaaaaaaaa dejeeee, dejedejedejeeeeeeeeeee!" helyett a reggel csöndjét egyszer csak egy ajtónyikorgás, és halk csoszogás törte meg. Félkómában összemosolyogtunk Apával, majd vártuk a folytatást. (Én mondjuk elég gyorsan visszacsúsztam háromnegyed, majd egész kómába...)

Ki tudja, hány perc telt el, amikor a konyhából egyszer csak fiókhuzigálás, matatás hallatszik. Erre aztán a fittebbik szülő (nem én) ki is pattant az ágyból, és kivágtatott a konyhába. Ennek így visszanézve igazán örülhetünk, ugyanis elmesélése alapján a következő kép fogadta:

Mindenes fiók (amibe Matyi még nem lát be) kihúzva, Matyi kezében nagy olló, és a tarkóját, gallérját célozgatja "Cimki, cimki!" felkiáltásokkal.

Apa azt hiszem ott hirtelen teljesen felébredt. Mondjuk az ijedtségen túl kedves Matyitól, hogy ezt a szokásos "Anya, cimki, cimki!" problémát vasárnap reggel egyedül gondolta elrendezni. Utána gondolom betett volna egy TVD-t (igen, TV-n nézzük a DVD-t, így az mi más lehetne, mint TVD), és lenyomott volna egy-két gyümölcsöt. Mi meg aludhattunk volna. Így csak én aludhattam :-)