Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. június 30., kedd

Matyi szótára

Azt hiszem, olyan másfél hete történt, hogy a rossz idő, meg a bezártság elől az IKEA játszórészébe menekültünk. Nem részletezném, Matyi mennyire be volt rezelve, szorította a kezemet, rángatott, röviden szólva szeparációs szorongott, mert most nem ez a lényeg. Hanem, hogy összeakadtunk (kicsit a bajszunk is) egy (nem voltunk benne biztosak, hogy) kislánnyal, aki egészen pontosan 28 nappal volt idősebb Matyinál. És mondta, hogy kisegér, amikor (sikertelen) kísérletet tett az állatka megszerzésére. Meg, hogy "kérem szépen"! (Mondjuk ezzel se ért el többet szegény.) És akkor anyukája elárulta, hogy hajnalban azt mondta a kiscsaj, hogy "fáj a fogam, kérek dentinoxot!". Khmmm. Jó, lehet, hogy nem ragozta rendesen!

Mindez aznap történt, amikor mi körbeünnepeltük a 10-20 "áppá"-t elrebegő Matyut. Sok minden átszaladt a fejemen, ezek közül az "itt az ideje megírni Matyu szótárát" a leginkább vállalható.

Brumm-brumm, bumm-bumm, vagy ritka, de kedves becézésük: brümi - milyen jó, hogy alfabetikus sorrendben is előre kerülhet, ami előre való! Matyi beszédének és gondolkodásának (minimum) 85-90%-át teszi ki brumm-brumm, amivel egyeseknek kicsi az agyára megy. A brumm-brumm az egy szent dolog, általában (minimum) négy kereke van, és brummog. De valamiért brumm-brumm az is, ha pl. Apa zuhanyzik (Anya is szokott, csak az nem "brumm-brumm", hanem fürdőajtón dörömbölős "dedeeee!"), Pista bácsi füvet nyír, mosógép centrifugál, na meg a mélyhűtő. Fontos megjegyezni, hogy a legszentebb brumm-brumm Apa brumm-brummja, amit ha Apa meghoz, semmi más nem számít. Igen, nem félreértés, annak örülünk, hogy Apa meghozza brumm-brummot, és nem annak, hogy brumm-brumm meghozza Apát. Ha jó, azért néha annak is, de nem feledjük, mi fontos egy férfinak! És imádom, amikor álmában brummog, biztos valami jó kis mixerautósat, vagy csömöri buszosat álmodik!

Dádá - (háháhá, ezt senki nem találná ki!) kutya főnév, illetve ugatni ige. Nagyon kellemes, amikor kicsit vagy kevésbé szimpatikus néni ölebét dádázza le a gyermek, én meg kapom a szép pillantásokat az agresszívnak tartott kölköm miatt.

Dede (egyéb, fokozott izgalmi állapotban használatos formái: deje, gyeje) - gyere azonnal, és vegyél ki az ágyból/játsszál velem vonatosat/ülj be velem az autóba, mert hülyét kapok!

Gádá-gádá - (főként) labda, de mint korábban már említettem, Matyi minimalizmus jegyeit felmutató nyelvi szabályai szerint egy labdára (többé-kevésbé) hasonlító ajtótámasz, barack, sárgadinnye, lufi is simán gádá-gádá. Így jött az, hogy a kb. egy hónapja a hűtőbe betett sárgadinnye (Zsombi szótárából idézve: büdös dinnye) még most is néha gádá-gádá-s hűtőrángatást eredményez. Azt nem tudom, hogy a mélyhűtő mikor nyelt el egy bumm-bumm-ot, de azt meg bumm-bumm-ozva rángatja. Jeah!

Gágá - a halandók gyermekei által csak háp-hápnak, ne adj Isten kacsának szólított szárnyas, illetve minden egyéb rokon fajzat, ami nem a következő szócikkben szereplő nevet kapja. (Szintén vicces dolog a parkban galambokra gágázó Matyi...)

Káká - természetesen nem az, aminek az ember gondolná, hanem egy a kár-kár-ból származtatott szárnyasmegnevezés. Érdekes, hogy míg a parkbéli galamb gágá, addig a tetőn turbékoló típus káká.

Nám-ná(m), illetve mostanság námmá - könnyen kitalálható, szinte már nemzetközileg is elfogadott éhségcsillapítást célzó felszólítás. Csak az teszi egzotikussá, hogy Matyu nemes egyszerűséggel evés és ivás iránti óhaját is ezzel fejezi ki, így könnyen beleszaladunk egy fél órás "na, ezt ennél?" játékba, hogy aztán a végén kiderüljön, hogy csak szomjan akar halni szegénykém. Alapjaiban véve nem bánom, hogy a mi nyelvünk helyett az övét tanuljuk, de azért arra már többször kértem, hogy nám-nám ügyben legyen kedves pontosítani!

Nene - A reggeli "dede" után következő szó, néha pólóban turkálás kíséri. Annál ezerszer jobb, mintha cici felkiáltásokkal kergetne! (Egyébként gyakran bepróbálkozik, mostanság például ha a nagy rohanásban elvágódik, pityizik egy kicsit, szinte mindig jön egy "nene" javaslat. Arany bogaram azt hiszi, hogy így egy mozgalmasabb napon 5-10-szer nenézhet! Téved.)

És ezzel azt hiszem, végére is értünk. Persze, van (volt, lesz) áná, meg most épp áppá korszakot élünk, de aztán szerintem tényleg vége. Olyanunk sincs, hogy "nem"! Aki azt hiszi, hogy aggaszt ez a "bőbeszédűség", azzal vígasztal, hogy majd megtanul beszélni! Tényleg? Komolyan azt gondolta valaki, hogy attól félek, hogy húú, majd nem fog beszélni?? Szerintem vicces ez a babanyelv, főleg, mióta értjük! Mondjuk Apa azért naponta egyszer elmondja, hogy mennyire várja, hogy beszéljen már. De az a gyereknevelés, ha jól látom, mindig valami "mennyire várásáról" (is) szól, tehát valószínüleg ez így jó. Apa mennyire vár, Matyi meg babagagyog. Én carpe diem (kijelentőben, és nem felszólítóban), meg fordítok, ha tudok.

2009. június 11., csütörtök

Gada-gada

Még mindig nem írtam meg "Matyi szótárát", pedig már milyen rég óta tervezem! Ha meglenne, akkor most nem kéne magyarázkodnom a matyiul nem beszélőknek...

No, szótár híján íme "gada" jelentése: labda, illetve minden, ami Matyi szerint az. Nem válogatós, így az ajtókitámasztótól kezdve a cseresznye magig sok minden gada. Egyik kedvencem a sárgadinnye (ahogy tegnap Zsombi mondta: büdös dinnye), amit Matyi egyik nap kiszúrt a konyhapulton, és majd megveszett, hogy nem labdázhat vele. Aztán jól megjegyezte, hogy betettem a hűtőbe, mindig mutogat is arra, hogy gada-gada. Így legalább tudom, hogy miért gada a hűtő, nem úgy, mint azt, hogy miért brumm-brumm a mélyhűtő. Nem raktam én oda se autót, se buszt, se semmit...

Tegnap megkínáltam Matyit sárgabarackkal, amiből egy irtó vicces dolog kerekedett! Ha tudna (magyarul is) beszélni, azt mondta volna, hogy "Ugyan má' Anya, ne bolondozz, én labdát nem eszem!". Ennek hiányában csak elbolondoztunk a barackkal jó 5 percet. Persze csak a végére jutott eszembe, hogy akár elő is vehetném a kamerát. A hangulatot azért még sikerült elcsípni!

2009. június 8., hétfő

Bréking: Matyi picit elálmosodott!

Úr Isten, Úr Isten, annyira cuki dolog történt velünk, teljesen kész vagyok! Apa szerint "megtörtént, amire közel másfél éve várunk"!

Szóval a lényeg: Matyi belakmározott Nagyi szuper borsóleveséből (természetesen méretes felnőtt adagot), majd elrágcsált egy grissinit, és annyira jól elvolt az etetőszékben, hogy arra gondoltam, én is eszem gyorsan valamit. Örömmel konstatáltam, hogy fárad a lelkem, szép nagyot ásított, aztán fordultam kettőt, és hopp, egyszer csak ezt láttam:


Kéééész, én ezt el se hiszem! Matyinak 1-2 hónapos korában sem sikerül evés után beájulnia, és most akkor itt van ez! Mindig is sejtettem, hogy nekünk van a legédesebb tündérmacskánk, de hát ez már a csúcs!

Ja, és kérem senki ne merje azt gondolni, hogy Matyi ráunt volna a szent autókatalógusra, én ennek lehetőségét - Matyit jól ismervén - teljességgel kizárom!

2009. június 7., vasárnap

Balatoni évadnyitó 2009


Bár a meteorológusok meg az esőcsinálók mindent megtettek, hogy tovább toljuk magunk előtt az oly rég óra vágyott balatoni évadnyitót, szombaton csak összeszedtük a bátorságunkat, és leugrottunk kedvenc nyári helyünkre.

Nagyjából nyolc hónap telt el azóta, hogy elbúcsúztunk (többször is) a balatoni nyártól. Nem tűnik soknak ez az idő, de azért ha belegondolunk, mégiscsak közel Matyu eddigi életének fele telt el azóta. Így egyáltalán nem meglepő, hogy szinte minden más, mint tavaly!

  • Most már nem bőgéssel, hanem brummogással telt az utazás. Mondjuk szerintem ha kevésbé jó társasága van Matyinak ott a hátsó ülésen, akkor azért lett volna bealvás is. De hát ott volt Nagyi, aki hamarosan megszerzi közlekedésmérnöki diplomáját! Így most már (hála a jó égnek) nem az Ovisok aranyalbumának slágereivel próbálkozunk, hanem "ott egy Combino!", "hóóó, ott a 173-as busz!", "Matyi, nézd, Sprinter!" kommentek röpködnek.
  • Megérkezünk, és lerakjuk! Óóóó, tavaly még "állandóan" fogni kellett, kúszni ugye elvből nem, mászni meg még nem mászott. Most meg felpattan a motorra, és hátrarobog. Aztán gyorsan vissza, majd újra hátra. Meg fel a lépcsőn. Meg szíve szerint le is, de neeeee!
  • Rohangál a házban, és úgy tűnik, Nagyi szobája tetszik neki leginkább. Ez nagyon bíztató, mert ugye azt már eldöntöttük, hogy Nagyi lesz az a szerencsés, aki reggel mehet Matyuval a strandra játszózni, de így talán a reggeli műsor egyéb részeit is megoldhatják kettesben. Na jó, ez csak álom, meg félig-meddig vicc, de azért jól hangzik!
  • A séták láthatóan bonyolultabbak lesznek. Pedig oly boldogan indultunk első sétánkra, nem a babakocsiban ült, ne adj Isten vonyított a drága gyermek, hanem vígan hajtotta motorját. Hajjj, de jó dolgunk, meg de szép nagy fiunk van, gondoltuk mi. Aztán 5 perc múlva kiderült, hogy Matyu szerint teljesen rendben lévő dolog lenne motorral belehajtani a Balatonba. Ennek ellenkezőjéről elég nehezen sikerült meggyőzni.
  • Ahogy arról is, hogy merre vegye az irányt motorjával, de ezt igazából előre sejthette (volna) az, aki előre elgondolkodik.
  • Ami változatlan: zseni a gyerek! Nem csak a Balatonban úszkáló kacsákat gá-gá-zta le, hanem a betontéglával kirakott árkot is az út szélén! Jó, ezzel azért okozott egy kis fejtörést, de aztán csak beugrott: Rákos patak! Persze, ugyan ezek a betonlapok, csak hát abban víz is van, meg a gá-gá-k! (Aki azt meri mondani, hogy a kacsa háp-háp, velem gyűlik meg a baja!)

Kár, hogy haza kellett jönni, de hát ez van. Most már csak kieste magát az eső, és akkor retteghet a Balcsi, Matyi bizony jön!

2009. június 1., hétfő

Ugyan má', ki az a Talma?!?


Tessék azonnal elfelejteni a címben szereplő úriembert, itt van ugyanis a holnap sztárja! Mondjuk ha az ő méretei az ideálisak a motorsporthoz, akkor (is) gyorsan túl leszünk ezen a témán, Matyi szerintem 10 éves korára hozni fogja a méreteket. A lábat tuti*.

Na, de a lényeg: Matyi a pnkösdi hosszú hétvégét (konkrétan annak 3 nem esős óráját) arra használta, hogy tökélyre fejlessze eddig inkább viccesnek nevezhető motorozási képességeit. Korábban felváltva azzal sokkolt, hogy vagy (a nagyfiúktól ellesve) a "nyereggel" kb. 30 fokos szöget zárva hátradőlve "motorozott", ha lehet gyakori kézelengedésekkel, vagy pedig gumiparipájához hasonlóan ugrált a motorral. Ami igen vicces látvány, de azért megfigyeléseim szerint nem veszélytelen.

És akkor a jelen: 1. remekül kormányoz, 2. lépegetve, és 3. páros lábbal lökve is csodálatosan halad, 4. ordít, ha nem arra (értsd: HÉV felé, világgá) megyünk, amerre ő akar.

A motorozás kapcsán belenéztem az üveggömbömbe, és az alábbi problémákat látom:
  1. mindig más motorja kell, és ha lehet, egy számmal nagyobb a nekünk valónál,
  2. megpróbáltam, de sehogy sem tudom a babakocsira applikálni a motort, mely látvány eddig szánalmat keltett bennem, azért még mindig jobbnak tűnik, mint a fülre akasztás, ne adj Isten babakocsi tolás közben kézben cipelés,
  3. ha nem akar arra menni legalább az esetek 51%-ban, mint én, akkor hogyan fogunk hazakeveredni???


Na mindegy, ez a jövő zenéje, most még nagyon büszkék vagyunk és örülünk. És nagy örömünkben majd megpróbálunk arra is rájönni, hogy miért sikerült 90 fokban elfordítva felvennem videóra az első naaaagy motoros kirándulást.

*Nem bírom megemészteni ezeket az óriás patákat! Fel is emlegetem elég gyakran, Matyi meg kiröhög. A pata szó ugyanis nála (per pillanat) a nagyon vicces kategóriába tartozik.