Azt hiszem Bobi berágott rám Sasa blogjában tett megjegyzésemre. Pénteken volt merszem azt írni, hogy Matyinak eszébe sem jutna hátról hasra fordulni, hiszen annyira utál hason... Egészen hétfő reggelig.
Eleinte úgy tűnt, hogy a reggeli "Matyuli nagyágyban hempereg míg Anya készülődik (és percenként bekukkant, épp mi újság az ágyban)" program a szokásos módon alakul. Aztán egyszer csak nagy nyökögés hallatszik a szobából, beszaladok, és lám-lám, Matyuli hason fekszik, maga sem érti, miért. (Persze a piros pöttyös labdáért, de megér az ekkora szenvedést?)
Először totálisan ledöbbentem, hogy ez az elérhetetlennek látszó mutatvány is ki van pippantva (ahogy kedves Apuka mondaná), aztán meg örömömben ugráltam, meg Matyulit puszilgattam, aztán segítettem neki kimenekülni ebből a szörnyűséges testhelyzetből. A lényeg, hogy felfokozott idegállapotom nem engedte, hogy eszembe jusson a fényképezőgép, így az archívumhoz kell nyúlnom egy kikényszerített hasazásért.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése