Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2008. december 31., szerda

Különös Szilveszter vol. 2

A tavalyi után nem gondoltuk volna, hogy lehet még különös Szilveszterünk, de tévedtünk. Na persze szó sincs a tavalyi űberolásárol, hiszen nem volt vajúdás, Himnusz alatt fájás előtt/közben/után kanapén kuporgás, Kölyökpezsgő bontatlanul hagyás (majd nyárig teraszon felejtés), hajnalban gyönyörű hóesés közben kórházba vonulás...

Kaptunk viszont egy érdekes levelet. Úgy kezdődött az egész, hogy 24-én újságolta Pasek, hogy Matyinak levele érkezett, és milyen vicces így leírva a neve. Aztán Szenteste Nagyinál nézzük a postát, feladó Kiskőrös Önkormányzata. Mi??? Anyából egyből előjött a hivatalos levél undor, és ez is majdnem a kibontatlanság sorsára jutott, mint sok-sok hivatalos levél. (Na mondjuk ezt a szokásomat érdemes lenne analizáltatni. Vagy esetleg így nemíromlehányévesen kinőni...)

De aztán csak győzött a kíváncsiság, kibontottam, és pillanatokon belül elöntött a boldogság és a büszkeség. Boldogság, ugyanis Matyi, mint Petőfi Sándorral, Kiskőrös szülöttjével egy szülinapot ülő gyermek, egy ünnepség keretében kap egy Petőfi összes kötetet. "A Petőfi kötetet kizárólag ebből az alkalomból gyártattuk le a Helikon Kiadóval. A kötet belső borítóján ex librist helyeztettünk el, amelybe az átadás előtt mi írjuk be a tulajdonos, - jelen esetben az Ön 2008. január 1-én született gyermeke - nevét, feltüntetve az ajándékozás alapját is. A különleges kötet üzleti forgalomba nem kerülhet, a névre szóló, ex libris-szel és emléklappal ellátott könyvet csak az kaphatja meg, aki a költővel egy napon született." És büszkeség, ugyanis ez a "nagyon jó fej" Kiskőrös Matyu néhai nagypapájának imádott otthona volt, ahova mostanság már csak évente egyszer-kétszer járunk, főként temetőbe...

Kis kavarás után (a levél elkeveredése miatt lecsúsztunk a jelentkezési határidőről) 31-én szépen elindultunk Kiskőrösre, ahol aztán 10-15 Matyival hasonszőrű gyerkőc társaságában eltöltöttünk egy szép órát. A kis Petőfik megkapták vélhetően első verseskötetüket (majd megpróbálták egymásét lenyúlni), játszhattak az előkészített sok-sok játékkal (volt Thomas!!), aki liberális hozzátáplálásban részesült, az ehetett már a sajtos pogácsából (Matyu ezeket láthatóan irigyelte, és megpróbálta letámadni őket). Kint volt a városi TV is, volt fényképezkedés, és minden, ami egy ilyen nagy eseményhez hozzátartozik. És mindezekből természetesen az igen jó fej város küldeni fog nekünk egy-egy példányt!


Nagyon jól éreztük magunkat, jót beszélgettünk a polgármesterrel is, aki láthatóan borzasztóan örült, hogy ismét felbukkant egy kiskőrösi vérvonal (apukát kárpótlandó gyorsan felgöngyölítették a veszprémi szálat is: a polgármester úr oda járt középiskolába). Ja, és persze arra is jó volt ez az esemény, hogy ismét megállapíthassuk, hogy Matyu a legszebb gyerek ;-) Ez lehet, hogy kicsit szubjektív, de hogy valami objektív megfigyelésről is beszámolhassak: szemmértékkel már megint Matyu volt a legmagasabb a csapatban...

Az ünnepség után még beköszöntünk Ildiékhez, ahol összefutottunk a legkisebb Gáborral is, aki tartott nekünk egy gyorstalpaló tanfolyamot dinoszaurusz témában. Matyu imádja a pusz/musz/busz/nusz végződésű szavakat (vén-kram-pusz, an-tan-té-nusz, szó-raka-té-nusz...), így egy-egy Chilantaisaurus, Dianchungosaurus, vagy épp a "mezei" Tyrannosaurus Rex nagy tetszést aratott nála:

2008. december 26., péntek

Reggeli rutin

Mindenkinek megvannak a maga kis szokásai, főleg a reggeliek híresek! Csak hogy egózzak egy kicsit (szebben: csak hogy drága Matyukámnak meséljek magamról is), az én reggeli rutinom alapja az (volt), hogy nem keltem fel. Legszebb eset talán az ezer éve szombaton könyvvizsgálói tanfolyamról délután 1-kor halkan hazaosonó, szomszédnak magyarázkodó ("Zsuzsi még alszik") Apa. Vagy a család több tagja által megtapasztalt, "csak még 10/5/3 perc" utasítás...

Bár ígéretesen indult, Matyu egyelőre úgy tűnik, mégsem örökölte a mormota vérvonalat, és reggel 6 és 7 között kezdi a következő műsort:

  • Kiságyban nyekegés, amire általában Apa mutatja az elvárt reakciót (értsd: kiságyból kimenekítés).

  • Még a kisszobában a mellékhelységbe osonó Anya megneszelése, erre orbitális ordítás, mintha akár csak egyszer is előfordult volna az életben, hogy Anya a WC-n keresztül elhagyta a helyszínt.

  • Átvonulás szülők felségterületére, nagyágyba Anya és Apa közé penderülés, azonnali megnyugvás és mormogva nyammogás. (Szülők közül aki tud, alszik.)

  • Az elvártnál sokkal hamarabb jóllakás, és a kb. 10 hónapig remekül működő gyakorlatot felrúgva ágyból menekülés. Az útba kerülő szülő átmászása.

  • Lába alatt biztos talajt érezve azonnal ágy és éjjeliszekrény közé ékelődés, éjjeli (olvasó?)lámpa jó esetben ki-bekapcsolgatása, rosszabb esetben papír(szerű?) búra kapirgálása, cincálása. Az éjjeliszekrényen lévő összes újság és könyv szisztematikus földre penderítése. (Ilyenkor a hősebbik szülő már fent van, és menti a menthetőt, a mormotábbik csukott szemmel imádkozik, hogy 1. vissza ne aludjon, 2. Matyuval nehogy történjen valami, amíg valahogy kiveri a szeméből az álmot.)

  • 10 percnyi lámpakezelés után egy-két hossznyi futás ágy fejétől ágy lábáig, ami igazán vicces, és nagy-nagy rötyögéssel jár. (Ilyenkor az álmos szülő még paplan alól kukucsolással szórakoztatja amúgy is jól szórakozó gyermekét.)

  • Ágy körüli események megunása után Matyu váratlanul kinyargal a hálóból, kezdődnek a nappali események.

  • Szerencsés és ritka esetben játék, olvasgatás, míg mormota mami kávézik, kevésbé szerencsés, átlagosnak nevezhető esetben az álmot végleg nem a koffein, hanem Matyu visítása űzi ki az anyai szemből. Ez a fajta visítás a kekszes fiók rángatásával társul, és csak kölesgolyóval csillapítható.

  • És akkor kezdődhet is a reggeli, ami szülői oldalon fantázia, gyermek részéről pedig rugalmasság híján fél zsák kölesgolyóból, 2 banánból, és egy pár szem savanyú uborkából, esetleg egy pár szelet paprikából, retekből áll. (Itt már azért érzékelhető az anyai ágon öröklődő különleges ízlésvilág, nagynéni részéről például olyan gyerekkori kedvencekkel, mint vajas-mézes kenyér párizsival...) Ha jelen van, a feldolgozás során termelődő hulladék feldolgozására Apuka egyre nagyobb hajlandóságot mutat.

Ez az "alapitiner", ami még színesíthető pl. olyan szépségekkel, mint Apa fürdőszobai készülődésének etetőszékből való figyelése (ha Anya végleg nem bír felkelni), saját szobába bemenekülés, ajtó becsapás, majd bébiőrrel ajtón kalapálás, stb.

Ahogy Nagyi mondja, reggel egy angyal ez a gyerek! És milyen igaza van!

(Tuti) Bréking: Matyi jár!!!

A stílus maga az ember! Már közel egy éve vagyok oltári büszke a fiamra, hogy képes volt a szerintem nagyon elegáns (bár a tortasütés szempontból nem épp ideális) január 1-i születésnapot választani magának! És egy ilyen sztájlis pasi mikor kezd el járni? Karácsonykor!!!

(Kicsi félig off: Családi hagyomány az ünnepi "menetelés", Anyuka a manapság már nem túl menő április 4-ét, Magyarország felszabadításának és elfoglalásának napját választotta az első komódtól asztalig futásra... Ma már ilyen hosszú távokat nem vállal.)

Az esemény egyébként végig "benne volt a levegőben", a 24-i esti izgalmak is többször annyira megzavarták, hogy állva felejtette magát, 1-2-3 lépést el-elszórt, ami persze nagy tetszést keltett, és még nagyobb reményeket ébresztett!

Lényeg a lényeg, ma este 1/4 10-kor (full éberen és ezerrel vigyorogva) fel-alá grasszált a konyhában, a kezében a "Pancsoló állatkert - A vadon állatai" című alapművet lóbálva. Mi meg ismét érett felnőttként viselkedve ugráltunk, örömünkben ölelgettük egymást, és telefonon hívogattuk a családot. Ahelyett, hogy (időben) előkaptuk volna a kamerát. Így a felvétellel sem Oscar-ra, sem Aranypálmára nem pályázunk, de az emléket pici agyunkba bevéstük!

2008. december 23., kedd

Magyarázkodás

Drága Matyukám!

Már egy-két hete szinte miden egyes nap lelkiismeret furdalás közepette gondolok a blogra, hogy jajjj, még a 11 hónaposat sem írtam meg, meg azt sem, hogy már nem pürét eszel, hanem darabos kaját vágsz a falhoz, jobb esetben dobsz le a földre.

Vagy hogy már szétbrummogod magad, miközben az autóidat tologatod. Meg azt, hogy azok a drága vasutasok sztrájkoltak, és így nem jött vonat, és nem mutogathattad, hogy "at! at!". Meg arról sem számoltam be, hogy a vízvezeték szerelésről (fürdőszobai összefolyó állandó birizgálása) átnyergeltél a villanyszerelő szakmára, és azzal indul a napod, hogy jó tíz percet elbíbelődsz az éjjeli lámpa kapcsolgatásával. Pedig korán kelsz, még azzal is meg kell küzdened, hogy bántja a szemedet a fény, de Te nem adod fel!

Megpróbálhatok magyarázkodni, hogy 6 féle sütit sütöttem Karácsonyra, meg hogy most épp ledöntött a lábamról a dátha, meg hogy azzal voltunk elfoglalva Apával, hogy megyünk, vagy maradunk, meg kitalálhatnék még ezt, meg azt... Talán mentségemre szolgál, hogy nagyon röstellem ám ezt az egészet!

Amint tudom, szépen írok egy "Matyi 11 hónapos"-at, lehetőleg még a "Matyi 1 éves" előtt, szépen visszadátumozom, aztán reménykedjünk, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba, és szépen dokumentálgatlak majd tovább!

Pussz és egyegyegy!

Anya

2008. december 14., vasárnap

(Talán) Bréking: Matyi jár (???)

Meg nem erősített forrásaink szerint Matyit oly módon és mértékben felhúzta édesapja, hogy annyira megfeledkezett magáról, hogy mindenféle segítség nélkül megtett 2-3 lépést.

Az esetet azóta sem sikerült rekonstruálnunk, amint hasonlókat tapasztalunk, jelentést teszünk!

Forrás: Apa
Kontextus: Vita a nappaliban arról, hogy Matyi kapcsolgathatja-e a házimozit (Apa szerint nem, Matyi szerint igen, Anya pedig véleményét Apa felé nem hangoztatja, de ilyenen egyetlendrágaszerelmetesfiával nem veszik össze)
Megjegyzés: Lehet, hogy tényleg itt lenne az ideje, hiszen a két januári junior, Nina és Sasa is jár már...

2008. december 6., szombat

Matyi Mikulása

Gyors plázaakciónk alatt összefutottunk minden féle álmikivel, de az igazság itt van.

Csak halkan merem megjegyezni, hogy a Mikulás minden bizonnyal egy egy-két hónapos jógyerek adatbázisból dolgozhatott, akkor volt ugyanis Matyi a világ legjobb gyermeke. Azóta némi változás tapasztalható.

("Mati" pedig nem elírás, hanem Matyi Máté által adott neve.)

És éljen Kata, a kis vénasszony, és az aranyszívű Nóri!

2008. december 3., szerda

Boldog szülinapot Apa!