Az első... (2008. június 9-i hét)

Off: Hajrá Hollandia! Júniusban Matyi csak narancssárga pulcsit hord!

Azt hiszem, most először nem annyira találó a cím, csak ugyebár már hagyomány. A héten ugyanis már tényleg inkább gyakoroltunk, tökéletesítettük a korábbi produkciókat, és nem újak első bemutatására fordítottuk az energiánkat.

A hét eseménye egyértelműen Apa hétfő esti hazatérése, és az azt követő eszement egymásnak örülés, Apaszerelem, Babaszerelem, de ez ugye külön bejegyzést érdemelt.

Ami ettől eltekintve a legnagyobb dolog, és amiért (ismét) igazat kell adnom (Szuper)Nagyinak abban, hogy "relax, minden megoldódik", az a napközbeni alvás. Hihetetlen, hogy azon kellett észrevennem magam, hogy amint meglátom, hogy Matyuli álmos (és most már gyakorlott anyukaként nem csak látom, észre is veszem), puff megy be a babakocsiba (ami így a végén csak hasznos vételnek bizonyul), és 5-10 percen belül alszik is! A héten szinte minden nap megvolt a 2 alvás, persze, volt benne 30 perces is, de aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli! És mivel Bobó észrevette, hogy a kicsit is becsülöm, csütörtökön megajándékozott egy naggyal: 1 és 3/4 órát aludt délután, ami egyértelműen csúcs! Az ámulattól én is akkora álomba estem, mint talán utoljára terhesen (de akkor bármikor, bárhogyan, akár állva is).

A hét másik nagy lépése, hogy a fiúk vélhetően végérvényesen átköltöztek a nagykádba. Matyka most már tényleg akkora pacsálást nyomott a kiskádban, meg lazán kikönyökölt, hogy be kellett látni, itt a vége a kisbabás locsi-pocsinak, most már nagypályán kell megmérkőzni vele. Nagyon élvezi, Apa napi háromszor tisztálkodik, a fürdő pedig (a lakás többi helyiségeihez hasonlóan) kezdi felvenni a játszótér kinézetet.

Korábban is írhattam már csajozásról, de ezen a héten tényleg nagyon belehúzott a kis amorózó! A hét elején egy kis ismeretlen hat és fél hónapossal simizgették egymást, aztán másnap a szomszéd kis Alexandrának udvarolt a kertben (bár itt Alexandra játékai majdnem olyan érdekesek voltak, mint a kis egy éves hölgy maga), aztán vasárnap Sárizott egy nagyot. (Érzem, hogy imádni fogja, ha majd pár év múlva is részletesen beszámolok a szerelmi életéről...)

Aztán persze volt egy-két első is:

• első igazi rinyálás veszprémi nagyszülőknél, akik szegények eddig abban a hitben éltek, hogy ez a gyerek csak vigyorogni tud, esetleg még mosolyogni. Na most szombaton megmutatta, hogy azért van olyan is, hogy nyűgösség. A legviccesebb ebben persze az volt, amit erre mondanom kellett: "hát igen, álmos, ilyenkor már aludni szokott"! Álmos... Aludni szokott... Még mindig nehezen hiszem el, hogy idáig jutottunk.



• vasárnap (jelen állás szerint) az első, hogy is mondjam, sárgarépa-főzelék mentes nap. Emlékszem, Robiban anno annyira megmaradt a védőnő arra vonatkozó megjegyzése, hogy bizony az is normális, ha naponta hatszor pakolja tele a pelust a gyerek, meg az is, ha mondjuk tíz napig nem. Robi állandóan azt várta, hogy Matyi eljusson oda, hogy mindent hasznosít, rá is fér szegény kis 8 kilósra az extra energia!

Itt tartunk ma, 2008. június 15-én, kerek egy évvel azután, hogy a 12. heti ultrahangon megláthattuk az akkor épp hátúszó, így kézzel-lábbal ezerrel kapálózó Ficánkát. Hova jutottunk egy év alatt, hihetetlen! Bár ha jól értelmezem a fürdőből kiszűrődő zajokat, most is épp hátúszás folyik, vagy ha nem is, ficánkolás biztosan.