Bréking: Matyi almát köp

Szupernagyi: "Mikor eszik már ez a gyerek almát?"
Anya: "Két hét múlva."

...
...
Szupernagyi: "De mikor eszik már ez a gyerek almát?"
Anya: "Mmmmmmm, úgy két hét múlva."
...
...
Szupernagyi: "Na, mikor esszük azt a reszelt almát?"
Anya: "Olyan két hét múlva."
Szupernagyi: "Már vagy két hete azt mondod, hogy két hét múlva!"
Anya: "Na jó, akkor június 28-án!"
Szupernagyi: "Legyen 27, László nap!"
Anya: "Jó, legyen..."

És akkor eljött június 27., László nap, anno a csirkepörkölt és az uborkasaláta nagy családi ünnepe. Ezt próbáltuk reszelt almával überelni. Szupernagyi az esetleges "két hét múlva", illetve "a doktornő szerint csak a műanyag/csak az üveg reszelő jó" kifogások elkerülése érdekében a héten beszerzett egy műanyag és egy üveg almareszelőt is, én pedig így kénytelen voltam meglépni a saját részemet: vettem finom bio almát. (Azon mondjuk elgondolkodtam, hogy Kaiser's-ék miért nem találtak Argentínánál közelebb bio almát. Na de mindegy.)

A balatoni csomagba a hétvégi produkció kellékeként így a héten már alma, reszelők, kanalak, és partedli is bekerültek.

Hogy sikerült?

Nagyi szerint váratlanul jól. (Ezek szerint ő fél nanogramm alma elfogyasztását várta a tényleges 1 nanogramm helyett.) Apának az "Enyhe fintor" nevű veszprémi kocsma jutott eszébe, az alma ízlett neki. Nekem meg csak két dolog jár azóta a fejemben: 1. hogyan lesz ebből mennyiség?, 2. hogyan fogjuk mi ezt Apa nélkül abszolválni?