Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. március 31., kedd

Helyi érdekű vasútaztunk


Azaz szombaton naaagy programot szerveztünk, kimentünk az Örsre, meghallgattuk a BKV pénztáros gyorstalpaló tömegközlekedési tanfolyamát, majd felpattantunk a HÉV-re. Miért is? Azért, mert Matyu eddig a HÉV rajongók tipikus tüneteit mutatta!

Minden sétát úgy kell(ett) szervezni, hogy minimum egy HÉV-et megtekinthessünk a kiruccanás alatt, de a fiús séták ezt a minimál elvárást rendre felülmúlták. A HÉV vezető bácsik többsége nagyon jó fej módon integet, villogtat és/vagy kürtöl Matyinak. (Na ehhez persze az kell, hogy Apával menjen, én ugyanis még nem jutottam el oda, hogy egy vadidegen férfinek integessek csak azért, mert épp HÉV-et vezet!) Kocsival próbálunk mindig úgy menni a boltba, hogy sorompót kapjunk, és ha lehet, a sor elejéről tekinthessük meg az elsuhanó csodát.

Ezek alapján érthető módon ujjongást, kacarászást, katarzist vártunk. Na az nem jött! Helyette szemelkerekedés, bújás, búúújás, Apától Anyához kéredzkedés és búúúúújás (ez nagyon súlyos!), nulla mosoly. Cinkotán leszállás, némi lazulást eredményező mozdonynézegetés, majd vissza a HÉV-re. Búúúúúújáááás.

Az esetet emésztgetem, emésztgettem, és arra jutottam, hogy nekem végülis nem baj, ha nem kell a pisiszagú HÉV-en nyomulnom állandóan, és tényleg nem fáj, ha Matyi ne lesz olyan, mint Máté, aki a mi kirándulásunkkal egy időben épp Szentendrére HÉV-ezett. Csak aztán ma Kata felvilágosított, hogy az ő elsőjük is valahogy így sikeredett. Szóval van remény. Van nincs.

2009. március 25., szerda

Matyi szülinapi meglepetései Anyának

Születésem neves napjának reggelén nem is tudtam, hogy Matyuka mekkora meglepetéseket tartogat számomra. Aztán este meg azt nem gondoltam volna, hogy még van tovább...

Olyan apróságok mellett, mint hajnali virágcsokor előző napi beszerzésekor a virágüzlet le nem bontása, illetve az esti "meglepetésbulihoz" való igen konstruktív hozzáállás, a következő két meglepetésben volt részem:
  1. Születésnapom alkalmából nem törte el az orrom. Ez az összes ajándék közül a kedvencem, ugyanis amikor az ablakból nézelődés közben lefejelt, és brutálisat reccsent az orrom, kicsit azért megijedtem! Láttam magam előtt a mostaninál is jóval szebb orromat, szép sárgás-zöldes lila árnyalatban, bedagadva, esetleg bekötözve. Mekkora öröm visszakapni azt, amit egy pillanatra láttunk elveszni!
  • A hónapok, de talán már egy éve, sőt, lehet, hogy soha nem látott hajnali varieté műsort nem a születésnapomra időzítette. Várt két és fél órát, és belekezdett. Jajj! Nem tudom, mi volt, talán megint kiereszt egyszerre 2-4 fogat, de az biztos, hogy nem esett jól! Pozitív szemszögből nézve pedig igencsak jólesett, hogy nem a szülinapomat töltöttem borzasztó álmosan, hasogató fej- és derékfájással*, kvázi félkómában.
  • Köszi Matyu, szülinapom alkalmából is imádlak!

    *Érdekes, hogy az amúgy 80 cm körül járó gyerek a mi ágyunkban keresztbe fordul, és hirtelen minimum 140 cm-re nő. És akkor szülőnként marad 10-20 cm és nulla megfordulási lehetőség. Imádom!

    2009. március 18., szerda

    Alakul a férfi szókincs

    Érdekes, hogy napról napra, vagy talán inkább hétről hétre mennyire változik Matyu beszéde!

    Nem sok bejegyzés született még arról, hogy Matyu elsajátított volna egy-egy újabb szót anyanyelve szinte végtelen kínálatából. De ez most egy ilyen! Én már kezdtem beletörődni, hogy Matyi bizony megelégszik a brmm-brmm - namm-namm párossal, hiszen ezzel mindent elmond, ami egy férfinek fontos. Gondoltam én! Tegnap viszont (ismét, és immáron következetesen) előállt egy szintén fontos szóval, mégpedig a kákával! És akkor rájöttem, hogy egy férfinak nem is két szóra van szüksége, hanem számításaim szerint legalább ötre! Tehát mostantól kíváncsian várom a gól és a cici szavak felbukkanását, és akkor már tényleg nyugodtan hátradőlhetek!

    2009. március 15., vasárnap

    Guiness rekord beállítási kísérlet

    Soha nem titkoltuk, hogy Matyi étvágya és az ételek iránti lelkesedése hihetetlen, mérhetetlen, határtalan. A lelkesedést alátámasztottuk már videóval is, most csak egy fénykép álljon itt a száját talán a világon legnagyobbra tátani képes kisfiúról:


    A fotón Matyu egyébként mostani kedvencét, a Hipp gyümölcs nam-nam-ot nammogja. Ezekért folyamatosan feszegeti a gyerekzárral ellátott konyhaszekrény ajtókat, kukucskál be a résen, mutogat és üvölt, hogy namm-namm! Szerintem végtelen mennyiséget el tudna fogyasztani belőle, más formában a gyümöcsszószmószt már el sem fogadja (pedig még arra is képes voltam, hogy a saját készítésűt Hippes üvegbe töltsem)! Hamarosan írok Hippéknek, hogy OK, hogy a ötliteres dunsztosüveges kiszerelést vélhetően csak mi vennénk, de azért egy litereseket tényleg forgalmazhatnának, csak van még ilyen zabagép valahol az országban!

    2009. március 13., péntek

    És elkezdődött a játszóterezés

    Tartok tőle, hogy ezt rajtam kívül senki nem fogja érteni, átérezni. Pedig tényleg nagyon intenzív volt, más talán bogyót szed hasonlóért...

    Múlt hét szerdán sétálni indultunk, és Kázmér névnap lévén telefonon megköszöntöttük Matyu (jövendő beli) haverját. Nem volt túl szép idő, szedtük a lábunkat és a babakocsi kerekünket, de Jolival annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy még a kertben nyomtunk egy-két kört. Matyu ezt egyre nehezebben tűrte, és én akkor gondoltam "nesze, szállj ki, azt' menj!"

    Először előjött a "hóeffektus", nem akart lelépni a kavicsra a járdáról. De aztán ezt gyorsan legyűrtük, és hipp-hopp Matyu már túrta is a cipőjét a kavicsba, és lelkesen az angol spárgával próbálkozott. Én itt még jól voltam. Akkor se sejtettem még semmit, amikor leült a szép nadrágjában a kicsit nedves kavicságyba, és úgy túrta. Kézzel, lábbal.

    Na aztán egyszer csak észrevette Matyi, hogy neki csupa mocsok a keze. Nézte, nézegette a kezét, majd odarohant hozzám, átölelt. Észrevettem, hogy csupa mocsok a nadrágom. És a szép új cipőjeeeeeeee! És nyúl, hogy vegyem fel. Felveszem, és észreveszem, hogy a csupa mocsok cipőtől csupa mocsok a kabátom. Se-gít-séééég! És hirtelen elém pattan egy üveggömb, és látom a jövőt: ő koszos, én koszos, mi mosunk. No csini papucs, meg flitteres póló, mi a francnak? Jajjjj!

    Azóta kicsit megnyugodtam, vagy talán inkább belenyugodtam. Biztos meglesz a szépsége is a dolognak. Majd jelentem.

    Kép akkor, ott nem készült, bár az arcomra kiült döbbenetet talán nem ártott volna megörökíteni. Azóta persze a takonykór és a hmmmm milyennek is nevezzem időjárás ellenére voltunk már a játszón, fénykép is készült.

    Lemegyünk, kicsit tanácstalankodunk. Csak mert olyan jól áll!


    Gyorsan oldódunk, így jöhet a merész kavicsegyengetés. Vagy inkább egyenetlengetés.


    Aztán a gyors rádöbbenés a mocskos kézre...


    Segítség-segítséééég! Persze fiam, de ha összekoszolsz!


    Azért az igazsághoz (hála Istennek) az is hozzátartozik, hogy vannak ám anyaszívet melengető foglalatosságok is a játszón, például a labdázás. Icipicit koszos labdával.


    Azt hiszem nem vagyok túl merész, ha azt írom, hogy folyt. köv.

    Minden nő álma

    Az intellektuális, de mégis vagány férfi. Aki például motoron olvas. Íme:

    2009. március 1., vasárnap

    Matyi 14 hónapos


    És ezen a neves napon elindítottuk szegényt az egészségtelen élvezetek jelentette végtelen lejtőn. Sőt, meglöktük! Úgy kezdődött, hogy valahogy elrepült az idő egy csúnya bevásárlóközpontban. Aztán Matyu egyszer csak "nyámm-nyámm" felszólításokat intézett felénk. Rádöbbentem, hogy persze semmi vészkaja nincs nálunk. Ettől elment az eszem, és olyan hülye ötlettel álltam elő, hogy vegyünk neki egy-két tölcsért, hátha azzal kihúzza hazáig. Innen már csak egy lépés volt, hogy Matyi mango sorbet-t nyammogjon, és mindenki (teljesen jogosan) úgy nézzen ránk, mintha ölnénk a gyereket. Nem cukrozott színes fagyott löttyel, hanem mondjuk késsel. "És nézd, az a lüke anyja még fényképezi is a szegény gyereket, mintha vicces lenne!" A szemmel verés okozta sokk hatására valahogy csak megjött az eszem, és beugrott egy drogéria, ahol lehet babakaját kapni. Rohantunk is, feltankoltunk, majd egy plázapadon jól elpiknikeztünk.

    Persze úgy szégyelljük az egészet, ahogy van. Ha ez számít valamit.

    Neve: Nincs nagy változás, Matyu, Matykó, Töki, Petymeg, egyebek. Akinek ami éppen jól esik. Gondolom pont addig, amíg majd ránk nem szól, hogy naaa, azért ezt már ne!
    Súlya: 12170 gramm. 85 dkg egy (rövid) hónap alatt! Erre tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy brutál! És totál értetlenül állok a jelenség előtt! Csak nem fog attól meghízni, hogy egész nap eszik??
    Magasság: Lemaradt, nem tudom. Csak hogy ne maradjunk hosszadat nélkül, Apuka munkahelyére (még mindig nincs meg a lottó...) belátogató hasonló korú gyermek 86 cm. Na vagy én mérek nagyon rosszul (már amikor mérek), vagy ők. Vagy bazi nagy a gyerek. Ja, és ehhez állítólag kb. 10 kiló. Matyival valószínűleg helyes Stan és Pan páros lennének.
    Fogak száma: 8, 100%-os kihasználtsággal. Az, hogy én látleletet vetethetnék fel a karomról, semmi ahhoz képest, hogy egyik nap fogta, és megharapta a kutyát. Odahajolt, magyarázott valamit (talán "Hé figyeljél, mert most leharapom az orrod!"), aztán beleharapott az orrába. Fánka szerencsére annyira meglepődött, hogy nem tudott reagálni.
    Kedvenc étel: Régiek állnak, újdonságként esetleg a milánói makaróni említhető. Megismerkedett a család nagy kedvencével, Nagyi sajtosával is. Ízlésvilága szépen illeszkedik a famíliáéhoz, így egy újabb sajtos rajongóval gazdagodott a család. Ja, és valamiért kiújult a bolti gyümölcsszószmósz imádat, mostanában ezért rángatja a konyhaszekrény ajtaját. Saját reggelije + Apa kefirjének lelejmolása után egy, másfél órával simán lenyom 2 üveggel, vagy 4 kicsi műanyag pohárral. Hmmm.
    Nem éppen kedvenc étel: Egy hónapot gondolkodtam, és megvan! Azok a babatejpépek, vagy mik. Na, abból nem kér. Én meg nem bánom.
    Kedvenc szó: Be kellett látnom, hogy a brmmm-brmmm - nyámm-nyámm párossal minden számára fontos dolgot el tud nekünk mondani, így teljesen felesleges a szókincs (hahaha) bővülésében reménykednem. Jó, azért anya és apa el-el hagyja a száját, például ha beugrom 2 percre a virágoshoz, majd egy fél óra múlva jövök, vagy esténként, amikor Apa hazajön, de ezek az uncsi szülőjelölők 1:10000 arányban állnak brümm-brümmel.
    Kedvenc sláger: Friss kedvenc az "Egy kismalac röf-röf-röf", persze a röf-röf-röf, meg a töf-töf-töf részek, ami jó is, mert a második versszakból nem is nagyon tudok többet. Utána kell néznem. Mondjuk hírértékű, hogy ezt a dalt az én s.k. rajzolt malackám tette slágerré, de erről talán majd később, külön.
    Kedvenc könyv: Na, lecsavarodtunk a szakácskönyvekről (ebben segített, hogy elpakoltam őket), az én éjjeli szekrényemről most gyereknevelős könyveket tép, illetve fényképezős könyveket lapozgat. Általában egyezik az "irodalmi" ízlésünk, eddig nem volt panasz. Gyerekkönyv témában új kedvencek vannak. Nagyi csodakönyvtárából előkerült "A zsiráfnyakú cica", ami gyorsan közös kedvencünk lett. Bár csak kb. a fele van meg a könyvnek, Nagyi fejből nyomja a Színpomániában zajló eseményeket, Lilamorc és Ceremónia mester intrikáiról, Amálkáról, Expresszről, Pirosról és Palettáról, a Gonosz Tódor keltette veszedelmet elhárító vízoltókról. Imádjuk. Itthon egy újabb autós könyv a kedvenc. Gondolom ilyen lesz még egy pár...
    Kedvenc kép: Fotómániákus lett ez a gyermek! Itthon olyan fotóalbumokat túrt elő, amikről nem is tudtam, Nagyinál pedig Acsi és Laci képekkel rohangál. Amitől mindenki frászt kap, hiszen ezek pótolhatatlan kincsek! Aztán totál rá van még durranva a színes, képes magazinokra is, jelenlegi kedvenc a "Digitális fotó magazin", ahol valamiért mindig Dékán István főszerkesztőt böködi. Meg Csukás Istvánt a mesekönyv hátulján. Meg Tari Annamáriát, meg...
    Kedvenc játék: Kádba dobálás még mindig menő (fél órás cipőkeresés tanulsága: ha bármi eltűnik, először a kádban kell keresni, csak után jön a konyhaszekrény!), illetve a kiságyba bekéredzkedés, majd ott ki-be dobálgatás. Különös kedvet csinál az ágyba mászáshoz, ha feladjuk rá a szandit. Ilyenkor egyből menne be. Apropó ágy! Annál nagyobb buli, mint a mi ágyunkban hemperegni, hááát! Persze pokoli torony építés, brümm-brümm autó tologatás mind-mind nagyon jó játék!
    Kedvenc konyhai eszköz: Nem eszköz, de kedvenc. Tűzhelygombok. Én már csak arra vagyok kiváncsi, hogy mi fog előbb kigyulladni: egy a főzőlapon felejtett konyharuha, vagy a sütőben tárolt pizzasütő lap papírdoboza...
    Kedvenc háztartási gép: Minden, ami brümmög, most épp a porszívó. A szerelem aktualitását a nátha adja.
    Kedvenc közlekedési eszköz: Nézésre még mindig szigorúan a HÉV! Bár a napokban egy autószalonban járva egyértelműen felismertem szemében a katarzis fényét (ha van olyan)!
    Kedvenc gyógyszertári termék: Sajnálattal értesültem, hogy kedvenc Sterimarunkat állítólag már nem forgalmazzák. Matyunak még nem mertem szólni, de lélekben készülök a búcsúra. Reméljük a többi psssz-psssz is ilyen finom!
    Kedvenc vicc: A lépcsőházi kuncogás terén nincs változás, szerintem ez a kedvenc. Persze továbbra is a legváratlanabb dolgokon tud csuklásig fajuló röhögőgörcsöt kapni. Múltkor a "helló Bágszi!" tetszett neki nagyon. Na meg persze minden nevelési próbálkozás, például a növények kínzását megszüntetni hivatott kézen ragadás és bosszúsan elrángatás. Na,ez aztán az igazi poén!
    Kedvenc apaszívatás: Lancome-os palack megkaparintása, gyors vízzel töltés, és páff Apához vágás. Múltkor már a fürdetés első félideje után csavarni lehetett a ruhájából a vizet, második félidőben alsóneműben próbálta (esélytelenül) felvenni vízi haramiával a harcot. (Egyébként a fürdetés alapszabálya, hogy az nyer, aki aznap elsőként megkaparintja a Lancome-os palackot. Ennyi.)
    Kedvenc anyaszívatás: Repülő virágcserép. Totál fáradtan fél perc kiságyban hempergés után 100%-os feltöltődés, majd nulla alvás.

    Nem tudom, "lejön-e" a fentiekből, de Matyival az élet hihetetlenül szórakoztató! Szemébe nevetünk, ha viccel, a markunkba, ha épp nem hajlandó "fegyelmeződni". Magunkon, ha lefáraszt, és kipukkadva dőlünk az ágyba. És nagyon büszkék vagyunk rá, hogy "Ennek a gyereknek még a szeme se áll jól!"! Bárhova is vezessen ez!