Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. január 29., csütörtök

Bréking: Matyi egy huzamban 3 órát alszik!


És amitől ez bréking: napközben!!!

Na jó, be kell vallanom, hogy az a 3 óra igazándiból csak 2 óra 50 perc volt, de hát így is totál üressé vált az életem, nem tudtam mit kezdeni magammal. Ezért úgy lenne kellőképp hatásos a hír, ha mellékelhetném hozzá a rólam készült kandikamerás felvételt is. Kb. ezt láthatnánk:

  • Anya gyorsan ebédet főz, kapkod, mint állat, hogy kész legyen 30 perc alatt
  • közben elgondolkodik, hogy érdemes-e a korábbi szőnyegbombázás nyomait eltakarítani, de arra jut, hogy arra a max 20 percre, ami még hátravan, tényleg nem érdemes
  • Anya revideálja az előző gondolatmenetet és szépen visszapakolja az összes (Matyu számára hozzáférhető, így garantáltan kipakolt) konyhai fiókot és szekrényt
  • még mindig csend, akkor talán pakoljuk össze az ötven mesekönyvet és a százötven bümmbümm autót is
  • csend, Anya arcán értetlenkedés
  • na jó, tényleg nem érti, de azért leül a kanapéra, hiszen tudja, hogy ha mástól nem, ettől garantáltan véget ér a szunyó
  • és nem
  • és attól sem, hogy a laptop adaptere lezuhan, és brutál a csörömpölés
  • "húúú, be van kapcsolva az a rohadt légzésfigyelő?"
  • be, alszik
  • Anya kanapén internetezik,majd (hihetetlen fordulatként) ráun
  • az alvás 2 és feledik órájában előszedi a fényképezőt és félve bedugja az ajtórésen
  • majd ledől a kanapéra, és nem pattan fel azonnal...
A világ legdrágább kisfiúja pedig közel 3 órával a lefekvés után ébred. Hihetetlen. Kata azt mondja, ez mostantól így lesz. Ha ez igaz, én leszek a világ legboldogabb embere. Közvetlenül azután, hogy rájöttem, mit lehet kezdeni ezzel a töménytelen szabadidővel...

Ezt a hírt pedig az eset megtörténte után 2 nappal rögzítem, miközben kisfiú több mint 2 órája alszik. Mi meg csak nézünk Apukával.

Apró update: A bejegyzés írása alatt Matyu csúcsot döntött, és percre pontosan lenyomta azt a bizonyos 3 órát...

2009. január 25., vasárnap

Az Állatkertben jártunk

Ami nagy hír, hiszen egyszer már próbálkoztunk, nem sok sikerrel. Meg aztán olyan messze is van tőlünk az az Állatkert, hogy naggggyon rá kellett készülni. Igazándiból csak annyi kellett, hogy Kata tippet adjon, Apa jóváhagyja az összecsapom-és-kész ebédet, és én ne tízig aludjak, hanem felkeljek időben. Minden összejött, így délelőtt 1/2 11 körül már ott is voltunk.

És vagy egy fél órát nézegethettük kettesben az állatokat, meg elmélkedhettünk, hogy vajon milyen gyakran néznek ki a hidegtűrő, de mégsem őshonos egzotikus madárkák a Hősök terére, meg vajon hogyan villog a puputevével falatozó galamb, amikor leereszkedik a Moszkva téri plebszhez. Ráértünk, ugyanis Matyu, akiért az egész bonyolult program létrejött, aludt...

Aztán egyszer csak a nyökögés, felülés, Matyi felébredt. Mi meg vártuk ezerrel, hogy mit szól, hogy most kivételesen nem egy sárga alapon piros pöttyös (bárányhimlős?) puputeve néz vele szembe ébredéskor, hanem egy loncsos verzió. Na, nem nézett sehogy. Jóóó, egy picit, de nem volt az a két kézzel mutogatós "ö-ö-ö!!!", hanem nagyrészt bambula. Vagy egy fél órát.


Próbálkoztunk mi is, meg az állatok is, de Matyu elég rezignáltan viselkedett. Én meg kezdtem kétségbe esni, hogy a legnagyobb állatkerti élmény a (szegény) tigris háta mögött elsuhanó vonat marad. De aztán szerencsére eljutottunk a majomházba, és a kis rokonlátogatás egyből megtette hatását.

Volt először nagy ámuldozás


aztán pedig jött a mutogatás, kurjongatás!


Innentől már minden rendben volt, tiszteletünket tettük egy-két kedvencnél: zebra, zsiráf, bivaly (ha nem is olyan, mint a "szent" pancsoló állatkert könyvben). Krokit és az itthonira hasonlító sziszikígyót nem láttunk, szóval vissza kell majd menni alaposabban körülnézni. Mondjuk volt olyan állat is, akivel a kelleténél közelebbi kapcsolatba sikerült keveredni: egy mókus, vagy mi a manó hipp-hopp beszaladt Matyu babakocsijába. Elég ijesztő volt, és ami még ennél is ijesztőbb: megállapíthattam, hogy azért csak marad valami egy anya egójából is. Ugyanis megkönnyebbültem, hogy nem rám szaladt a kis drága, mert akkor megállt volna a szívem, az tuti. Így meg biztos lehettem benne, hogy áááá, nem bántja a gyereket...


Jó volt ez az állatkertezés, nem merészség állítani, hogy folyt. köv.

2009. január 15., csütörtök

Tente boci, tente

Ma délután egy teljesen hétköznapi dolog történt velünk, Matyu nem volt hajlandó elaludni. 40 percet hintáztunk, mantráztam vagy egy fél órát az állatkert lakóit, az összes mesekönyv szereplőit, minden általunk ismert vonat és mozdony nevét, már mindenki aludt, csak Matyi nem.

Fura, hogy megint 40 perc után adtam fel, úgy látszik ez valami lélektani határ. Csalódottságomban fogtam a bocit, és elkezdtem vele hintázni, hogy tente boci, tente. Na ettől Matyi kiakadt, ő is azonnal vissza akart mászni az ölembe, és már láttam is lelki szemeim előtt a bréking nyúzt, hogy Matyi csak bocival alszik. De aztán rájött, hogy ez egy csel, és meglógott. Én pedig lefektettem a kiságyba a bocit, és szépen elrendeztem rajta a takarót. Amit Matyi mérgesen lekapott, ne aludjon itt senki, buli van!

Hogy ez miért hír? Na azért kérem szépen, mert ma kaptam a blogról egy levelet egy kétségbeesett ismeretlen anyukától, aki tőlem kér tanácsot altatás témában! Először azt hittem, valami spam, amit nem szűrt ki a levelezőprogram, na de amikor leesett, hogy abban a témában kér tőlem valaki tanácsot, amiben a kissé elfogult Nagyi szerint is enyhén szólva kihívásokkal küzd az ő amúgy tökéletes tündibündi unokája, majd be... a röhögéstől. Persze kedves Edit, ha olvasod ezt, félre ne érts, és remélem, hogy beválik, amit írtam, de ez tényleg annyira vicces volt!

Szóval így nem alszunk mi!

Talán itt érdemes beszámolnom egy érdekes Google statisztikáról: a keresőn keresztül idelátogatók közül (a "matyi világa" kifejezéstől eltekintve) a legtöbben a "minden gyerek/gyermek megtanul aludni" kifejezéssel keverednek Matyi világába. Lehet, hogy nem csak nálunk (volt) probléma az alvás?

2009. január 13., kedd

Boldog névnapot!

2009. január 10., szombat

Ma pedig ennek

Most, hogy már betöltötte Matyu az egyegyegyegyet, totál "egy évvel ezelőtt" őrületbe estem.

Ma egy évvel ezelőtt ez volt. Gyanúm szerint már erős szopisztrájk, még erősebb "állítsuk meg a súlyvesztést" para, lájtos katasztrófahangulat. (De vicces innen, egy év távlatából...) És bőrkontaktus, összebújás, együtt kipukkadás.


És hogy holnap ne írjak egy "tavaly ilyenkor"-t, megjegyzem, hogy már csak egy napra és 50 grammra voltunk a bugyrok bugyrától, a testsúlyminimumtól. Innentől már Berg auf.

2009. január 6., kedd

Ma egy éve...

... hogy beköltözött egy kicsi, púpos fejű pasi a lakásba. Jelentjük, jól érzi magát, sikeresen belakta az egészet, mi pedig jókat röhögünk a régi "na nálunk aztán nem lesz a nappaliból játszótér" fogadalmunkon.

Különösen most, hogy már egész nap fel-alá lófrál, érezni, hogy ő a főnök, mindenhol nyomot hagy. Éjjeliszekrényre bekészített száz éves lakáskulcs, játékok közé eldugott szájfény, plüssállatok közé elrejtett, alig csócsált almaszelet, virágcserépbe elültetett kölesgolyó...

És ez így jó! Nagyon!

2009. január 1., csütörtök

Amit 2008-ban tanultunk

És itt nem a 2008 a lényeg, hanem szülői létünk első éve. Íme egy-két tanulság, frissen szerzett tudásmorzsa:

  • A gyerek akkor születik, amikor ő akar. (Agyonparáztuk magunkat, hogy mi lesz a Karácsonyunkkal, meg hogy szegény, majd nem lesz normális szülinapja, de az eszünkbe se jutott, hogy szilveszteri bulit rendez.)
  • A világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolgai is eljuttathatnak a legmélyebb bugyrokba (esetünk a szopisztrájkkal).
  • Legártatlanabb és igazán jószándékú megjegyzések ("Fél éves koráig nincs szüksége másra, mint anyatejre") remek melegágyai a legmélyebb depressziónak (esetünk a szopisztrájkkal 2.)
  • A legártalmatlanabbnak tűnő, leggyorsabban ősellenséggé váló tárgy a csecsemőmérleg.
  • A mérlegfóbia fejleményeként Apa minden gyerekről először azt szeretné megtudni, hány kiló. Van, akiről ennyi információ elég is, nem is kérdez tovább.
  • Súly- és szopipara fejleménye az apai bennfentes, szakértő megjegyzés: "Te, ez tuti tápszeres!"
  • Két óra szopizás alatt simán fogyhat a gyerek 10-20 grammot.
  • Ha fel akarod ébreszteni (mert "Muszáj megállítani a súlycsökkenést!" para van), tuti, hogy ágyúszóval sem megy, ha viszont aludni akarsz...
  • 50 ml evés után sima ügy 100 ml (vagy annak látszó mennyiség) visszabukása.
  • Bukni igazándiból tiszta ruhára jó. Szigorúan az utolsó patent bekapcsolása után.
  • Az átlag bukós gyerek 3 hónapos korára kinövi a bukást. Az átlag.
  • Minden gyerek imád babakocsiban aludni, kivéve a mienk. Ezt természetesen a nemmeremleírnimennyibekerülő babakocsi beszerzése után fedi fel.
  • A kiságyba költözött kisördög elűzése minimum fél évet vesz igénybe. Annyi idő is épp csak arra elég, hogy éjszakára elűzzük, nappalra visszatér.
  • A mindenkori plüssjáték értéke egyenesen arányos a rajta lévő címke méretével. Ezt legügyesebben az IKEA ismerte fel, ők egy körömnyi katicabogárra is fél négyzetméteres címkét varrnak.
  • Akik a legcsinibb babaruhát gyártják, Magyarországra nem szállítanak, mert az nem Európa.
  • A saját gyerek megszületésével ha nem is változik minden gyerek amorf kis békává, az biztos, hogy a mienk a legszebb. Több hónapnak is el kell ahhoz telnie, hogy rájöjjünk, hogy "jééé, akkor még nem is volt gyönyörű". Még szerencse, hogy most már az!
  • Igenis eljön az az idő, amikor Balatonról hazafelé az autóban a Pink Martini helyett az Óvodások aranyalbuma szól.
  • Gyerekkel autózni öröm, de még jobb lenne, ha buszsáv analógiára lenne "Baba az autóban" sáv is. Akkor nem kéne szegény gyereknek sírnia, amint lassítunk, gyorsítunk, piros lámpához érünk...
  • A gyerekülés címkéjén szereplő "Comfort Dry" felirat jelentése: a gyerek Siófok-Budapest távon csak 2 liter vizet izzad ki.
  • A gyerek az autóban mindig a célállomás utcájába kanyarodást megelőző fél percben alszik el.
  • A mászást leginkább 3 Dévény Annás gyógytornászhoz és képességfejlesztő játszóházba való bejelentkezéssel lehet a gyerekből előcsalogatni.
  • A legjobb univerzális ragasztó az enyhén benyálazott kölesgolyó.
  • És végül a kedvencem, a főtanulság: Minden probléma megoldódik! És nincs olyan probléma, amit még ne látott volna a világ.

Ja, és a lényeg, hogy innentől minden más, mint eddig. De tényleg minden. És ez nagyon izgi!

Csak amennyi így hirtelen eszünkbe jutott. Folytatjuk!

Anya és kivételesen Apa is

Matyi egy éves


Elérkezett a Matyu által már hónapok óta beharangozott ("egyegyegyegy...") esemény: a mi kicsi Matyunk egy éves! Ha nem akarok közhelyeket írni, akkor tényleg nehéz, de hát ez az idő... Hihetetlen...

Az egy évvel ezelőtti csúcsfejű, hobbit lábú kisbéka (persze abból a legszebb) mára már egy igazi kis pasi, erősen domináns y kromoszómával (gondolom most egy biológus elszörnyűlködik, hogy ez meg mi). Brümmmög, ha kisautót tologat, brümmög, ha beszállunk az autóba, igazán férfiasan vakargatja a fejét, járás közben veri a mellét, a csajokat szó szerint lesmárolja, és annyit eszik, mint 3 normális felnőtt nő.

Persze ez a macho man érzelmeket is képes kinyilvánítani, sőt! Bűbályosan bújik, kedvenc családtagoknak (beleértve Fánkát) látványosan örül, Maci szőnyegre legváratlanabb pillanatokban leveti magát, és bújik a Mackóhoz.

Nem tudom, mennyire normális, de erős a gyanú, hogy legjobban magát szereti... Viselkedése igen gyakran tartalmaz nárcisztikus elemeket: imád a tükör előtt üldögélni, gyakran puszilgatja is ilyenkor a tükörképét, evés közben nincs számára nagyobb öröm, mint a háttérben a laptopon futó, Matyu legjobb fotóit felvonultató képernyőkímélő, Nagyinál pedig lelkesen mutogatja mindenkinek a hűtőre kirakott képeit. Háááát. Dóri szerint a Bak férfiak ilyenek. Meglássuk. Mondjuk nem lep meg, hogy ennyire odavan magáért, teljesen igaza van!

És akkor az 1 éves adatlap:

Neve: Matyu, Matyucica (Anya szerint), Dudus, Dudicica, Bubi (Apa szerint), Bobcsi, Tökölyszi (Nagyi szerint)
Súlya: 10790 gramm, ami szinte grammra pontosan a nagykönyv szerinti születési súly megháromszorozás
Magasság: Na ezt nagyon nehéz mérni, de odaállítottuk az ajtófélfához, és átlagosan 76 cm-t mértünk. Ami az oltási könyv szerint a nagy magyar átlag. Így persze igazán nem értem, hogy miért mindig Matyi a legmagasabb a hasonszőrű társaságokban. Annyi biztos, hogy például a 3 héttel fiatalabb Sasánál minimum fél fejjel magasabb. Nem hiába, Anya sudár alakját örökölte ;-)
Fogak száma: Egyértelműen 7, ezt van alkalmunk elég gyakran harapásnyomokból ellenőrizni. Úgy látszik, hogy ő most ennyivel megelégedett, pedig az a 3 teljesen kinőtt alsó elég viccesen néz ki. De legalább jól alszunk.
Kedvenc étel: Úr Isten, ez nehéz. Az biztos, hogy nem mernék úgy a szeme elé kerülni, hogy nincs itthon kölesgolyó és banán. Ezek a stratégiai készlet alapjai. (A reggeli 2 banán és egy fél zacskó golyó...) Főtt kajákból sok újhoz nem volt mostanság szerencséje, de amihez igen, azt szívébe zárta. Így lett a káposztás tészta nagy kedvenc (adagja 3 púpos gyerektányér), illetve így csúszott le Karácsony első napján kb. 3 főtt strucc- akarom mondani libanyak. Markolta, és úgy tömte a szájába. Csak hogy időszerű hasonlattal éljek, falta, mint Apa este 1/2 11-kor a frissen sült kenyeret libazsírral ;-)
Nem éppen kedvenc étel: Nehéz, mert nem mondanám, hogy ezt, vagy azt nem szeret, mert leturmixolva tuti lenyomná, de darabosan azért sok mindent kiköpköd. Meg ezzel az új étkezési renddel (reggelizünk, meg miegymás) soha nem tudom, hogy mennyire lehet éhes, és van, hogy pl. a gyümölcsöt simán a falra keni, a kölesgolyót viszont nyomná.
Kedvenc szó: Egyegyegy, néha öt, ott-ott. Egyértelmű ananana (anya), apa (ápp) csak ritkán. Egy-két napja volt váuváu is. A mi szívünk persze még mindig a gagligaglira olvad, azt nagyon édesen nyomja. Régi kedvenc agagagaaaa már csak altatáskor.
Kedvenc sláger: Most kezd kifutni a "Szere-szeretőmet szere-szereti egy szere-szerecsen törzsfőnök", egy-két hétig mindent vitt. Táncolni a Thomas zenéjére szeret. (Bár van 3 Thomas könyvünk, első filmet pár napja láttuk a TV-ben. A végén volt valami dal, erre Matyu odatotyogott, és elkezgett táncizni. Igen mackósan, igen férfiasan!)
Kedvenc könyv: Jajjj, nem könnyű választani az igencsak elbúrjánzott könyvtárából. Sokat szeret, ott könyököl a kis dohányzóasztalnál, és lapozgatja őket, de az vitathatatlan tény, hogy a járás első napjaiban a "Pancsoló állatkert - A vadon állatai" műanyag, mosható csodával lehetett magunkhoz csalogatni. Hosszú-hosszú perceken keresztül mutogat benne, én meg mondogathatom: bivaly-impala-krokodil-bivaly-zebra-bivaly-páva-majom-bivaly-oroszlán-bivaly. (Vajon melyik a kedvenc állata?) Nagyon szereti még a Pasó Jézuskájától kapott, nagyon izgi hangokat adó, 3D-s "A természet hangjai - Az esőerdők" című szépséges könyvet.
Kedvenc tánc: Thomasra. Meg a totyogó pingvin.
Kedvenc kép: Saját ;-). Minden mennyiségben.
Kedvenc játék: Gyerekjátékok közül a kisautók (brümm-brümm). Felnőttek közül a kapcsolgatás, legyen az TV, házimozi (Apa által felső polcra száműzve), vagy (lassan felismerhetetlen, terven felül écséztetett) éjjeli lámpa.
Kedvenc tisztálkodási eszköz: A fogkeféje. Fogkrémmel. Nem hajlandó addig leülni a kádban, míg meg nem kapja a napi betevő Colgate csíkot (na jó, inkább pöttyöt). Arról már hallottam, hogy a Danoninóban van valami addiktív anyag, nem is fogja betenni lábát a háztartásunkban, de hogy a fogkrémben is...
Kedvenc gyógyszertári termék: Sterimar. Imádja a sós ízét, ezért minden ellenállás nélkül beengedi az orrába (nem úgy, mint mást), és utána örömmel nyalogatja a kicsurranó maradékot. Nyammm!
Legújabb ellenség: Apa. Persze csak alkalmi szinten, csak és kizárólag akkor, amikor az ősre rájön a nevelhetnék. Sztenderd párbeszéd: Apa: "Nem! Nem szabad! Nem!" Matyu: "Dedededede" nagy kézrázás közepette. Én már sejtem, ki lesz a nyertes.
Kedvenc műtárgy: A "műtárgy" szót továbbiakban is tágan értelmezve: éjjeli lámpa, illetve a lakás karácsonyi díszei közül Matyi ablakában ülő és álló rénszarvasok. Ha nálunk ébred, a lámpánál kezd, ha a szobájában, akkor "ott-ott" mutogat a rénszarvasok felé. Nagyinál az ablakban lógó síelő Mikulás. Otthon ablakban logó világító csillag (ami arra is jó, hogy "ott-ott" mutogatással eltereljük Apa figyelmét a házimozi bütyköléséről).
Kedvenc testhelyzet: Még csak kezdő önállóan járás terén, de nagyon élvezi, nézeget is körbe folyamatosan, hogy "Na, ki a király?", meg veri a mellét. Kicsit pingvines, Charlie Chaplin-es a járása, de nagyon cuki. Persze a körbekapaszkodás még mindig menő, meg hát ott van a jól bevált, ultrabiztonságos mászás. Alvásra továbbra is szigorúan kisbéka.
Kedvenc vicc: A régiek mellett: "pusz/musz/rusz/nusz" végződésű szavak, lépcsőházban közlekedés (legyen akármilyen rossz a kedve, a lépcsőházban egyszerűen szétrötyögi magát).
Kedvenc apaszívatás: Házimozi forever, bár Apa nem fair eszközöket bevetve (cuccot polcra pakolva) csatát nyerni látszik. Szobanövény ritkítás téren Matyi behozhatatlan előnyre tett szert, a felépített akadályok csak arra jók, hogy mi ne érjünk oda időben, amikor menteni kell a menthetőt.
Kedvenc anyaszívatás: Öltözködés. Mindenkivel simán elalvás, csak velem nem.
BUÉK!