Hétvégén Balatonon jártunk, na nem először, de azért csak megemlékezünk róla.
A balatoni vizitek azért mindig olyan különlegesek, mert Matyuli elvei megszegésére kényszerül, és kénytelen két nagy napközbeni alvást is beiktatni. Az oda- és visszaút alatt számításaim szerint pont annyit alszik, mint máskor egy héten...
A balatoni vizitek azért mindig olyan különlegesek, mert Matyuli elvei megszegésére kényszerül, és kénytelen két nagy napközbeni alvást is beiktatni. Az oda- és visszaút alatt számításaim szerint pont annyit alszik, mint máskor egy héten...
Először talán március végén jártunk lent, annyi biztos, hogy egy szép napsütéses nap volt. A kisfiú akkor épp azt a (rendkívül rövid) korszakát élte, amikor szinte szeretett babakocsizni, így amint befordultunk a Balatonhoz vezető utcába, már aludt is. Én meg köröztem a házunk és a Balcsi között, aztán amikor lefáradtam, stafétabotként kezdtük átadni egymás közt a babakocsit, szigorúan betartva a "megállni tilos" szabályt. Lett is oltári nagy alvás, csodálatosan egészséges pofiszín, majd otthon "Úr Isten, leégett a gyerek" anyapara. Ja, és megvolt az első cumisüvegből evés, Apuka oda se mert nézni, olyan mélyen élt még bennünk a cumizavaros szopisztrájk lelki terrorja. Aztán elégedetten elindultunk haza, nem is sejtve, hogy a hétvége mekkora hatással lesz további életünkre. Azóta ugyanis Matyuli elvei a következő két szabállyal bővültek:
- "Cumisüveget szájunkba nem veszünk!" - de jó, ha olyan könnyen szokik majd rá (ha kell), mint anno a szopizásra, lesz megint egy húzós hónapunk
- "Nap az arcunkat egy pillanatra sem érheti!" - még jobb, mert ugye nincs annál egyszerűbb, mint úgy körözni pl. a lakópark körül, hogy soha ne süssön a szemébe a nap. Persze csinálhatnánk olyan túrákat, hogy délelőtt elindulunk az egyik irányba, és délután, amikor már máshogy süt a nap, hazaindulnánk. Úgyis annyira szeret sétálni... Szóval a lényeg, hogy Kata "fordítsd szembe a nappal, úgy becsukja a szemét és elalszik" tanácsát nem tudtuk túl sokáig alkalmazni. (Most még híresebb lettél, megint Téged idézlek!!!)
Aztán most hétvégén megint leugrottunk egy gyors kőműves csekkolásra, meg megnéztük a kacsákat. (Matyuli egyébként nagy szárnyas párti, soros kedvenc haver a nyakhúzásra zenélő liba, illetve egy új szerzemény, egy vadkacsa.) "Csak bírjuk ki, míg felülhet a kocsiban" teóriámat erősíti, hogy a hordozót raktuk a babakocsira, és úgy nagyon élvezte a kocsikázást.
Ment a sikongatás a fűzfáknak, és hála Istennek a víz még nem keltette fel az érdeklődését. (Ezt csak azért írom, mert én gyerekként arról voltam híres, hogy nekem május 1-vel megkezdődött a Balatoni szezon, és onnantól alig lehetett kiimádkozni. Na most meg arról vagyok híres, hogy eltelnek úgy nyarak 1 utcára a parttól, hogy nem megyek be a vízbe, mert "hideg". Szóval nem tudom, ki lesz, aki majd lóbálja a gyereket május 1-én a fagyos vízben, de nem én. Bár ha képes vagyok koffeinmentes kávét inni rizstejjel, akkor lehet, hogy a Balatonba is bemegyek a kedvéért???)
A lényeg, hogy már alig várjuk, hogy beinduljon az igazi Balcsi szezon, és lent röföghessünk a nagy jólétben, távol a várostól!
3 megjegyzés:
valami humánusabb gyereknevelési tippet nem adtam? Ha sokat idézel
kijön hozzánk a Gyermekvédelmi Hivatal.... :o) Szépek vagytok!
K
Szia,
Egy kérdésem lenne. Az én kisfiam 1évvel fiatalabb, szóval nekünk most lesz néhány hónaposan az első balatoni nyarunk. A kérdés az lenne, hogy Te bevitted a picit a Balatonba?
Szia!
Mi végül a szeptember elejei vénasszonyok nyarát használtuk ki, és akkor volt az első és eddig utolsó balatoni pancsolás. Akkor Matyi 8 hónapos volt. Persze csak merítgetés, locsi-pocsi volt. Itt láthatod: http://matyivilaga.blogspot.com/2008/09/balatontszs.html
Nálunk az első nyár slágere a pici medence és a lavór volt.
Szép locsi-pocsit, bárhol is legyen!
Zs.
Megjegyzés küldése