Az első... (2008. május 19-i hét)

Kezdjük egyből azzal, hogy borzalmas időket élünk, behalt Anyuka gépe, így nem elég, hogy nem tudom megnézni, épp hány fok van Budapesten, nem chatelek, blogot írni is elég nehéz. Most Apuka gépével küzdök, de abban bízom, hogy a következő heti adagot Zsófi fáradozásainak köszönhetően már a saját gépemen rögzíthetem. Mert esküszöm, ez így nem az igazi.

Na de térjünk a lényegre! Lehet, hogy minden hét úgy fog kezdődni, hogy "na, most már tényleg nem lesz semmi említeni való"? Mert ugye ezt a poént már múlt héten is elsütöttem, de esküszöm, megint azt hittem. Na aztán...

• A hétfő ígéretesen alakult, Matyuli beizzította legújabb kedvenc szórakozását, a pelenkázó fölötti polcról pakolást. Korábban is kedvenc hely volt a pelenkázó, ugyanis Apa telepakolta a felette lévő polcot hasaló plüss állatkákkal, akik a polc széléről kukucskáltak lefele az épp pelenkázott páciense (főként Matyulira). Imádta ezeket. Na de mostanra oda jutottunk, hogy annyira ügyesen fog, nyúl, hogy hopp, egy szép irányított mozdulat, és már repül is lefele a kacsa, a másik kacsa, a macska, a kakas, a zsiráf és a megnemmondommilyenállatlehet állatka. Szóval első polcról pakolás. Ja, és egyértelműen jobbkezes a srác.



• Következő attrakcióról először csak elmesélésből értesültem, de később saját szememmel, fülemmel is megcsodálhattam. Egyébként a "hülye szülők" tipikus esete. Ugyanis eddig, amikor mentünk Nagyihoz mindig messziről kiabáltam, kéz- és füst jeleket adtam le, hogy dugják el a kutyát, nehogy Matyuli felébredjen, megijedjen, megálljon a növésben. Na most kiderült, hogy Matyulinak nem kicsit tetszik a kutya: Fánka ugat, Matyuli rötyög. Höhö-höhöhö-höhöhöhö. Pedig majdnem sikerült kutyától félős gyereket nevelnünk belőle. Na mindegy, még annyi lehetőségünk van az elrontására.



• Ugyanez a kacarászás a jutalom manapság a csikizésre, főleg a mellkas az érzékeny pont.

• Sporteseményekben gazdag volt a hét, így tettünk némi engedményt, és volt egy kis TV nézés. Megvolt az első BL döntő (hajrá MU!!), és az első veszprémi bajnoki cím. Ha jól hallottam: É-pííí-tőőők!

• Aztán jött a hétvége nagy eseménye: (szinte) teljesen vízszintesből félig ülőbe (mondjuk heverészőbe) állítottuk a babakocsit. Mióta vártam ezt! Na Matyuli kevésbé, mert azért csak nyekergett így is, de tagadhatatlan, hogy nagyot léptünk a csendes környékké minősítés felé. Lehet, hogy egyszer napszemüveg nélkül is el merek menni vele sétálni. Vagy egyáltalán el merek menni vele sétálni. Egyébként más sem hitt a szemének: Robi kutyasétáltatós ismerősei meg is jegyezték, hogy jééé, nem kézben van a baba, hanem alszik (!!!) a kocsijában (!!!).
  
  
• Szintén ezen a napon történt valami nagyon hihetetlen: első napközbeni alvás kiságyban. Na ehhez mondjuk valami olyannak kellett történnie, amire én képtelen vagyok, így vagy csak hétvégente, vagy Robi lottónyeremény miatti munkából való kilépése után ismétlődhet a produkció: Matyuli (és egy önfeláldozó szülő) reggel 1/2 8-kor kelt, 10-re Anyukát is kiordította az ágyból, és 11-re totál kipurcant. Lehet valami ebben a "kelj fel vele korán" tanácsokban...
  
  
• Ezt az eseményekben gazdak hetet az első károkozás zárta: vasárnap délután Szarka család legifjabb sarjának érdeklődését erősen felkeltette Nóra (alias Lila néni) türkiz csillámos hajpántja. Matyi szépen mosolyog, hajpánt a kézben. Egyszer csak reccs, már egy ultra-modern hajpánt és egy nagyon csini medállá alakítható műanyag darabka Matyuli kezeiben. Matyuli örül, Anya ég, Nóra a veszteség ellenére elég jól tartja magát.
  
  
• És a végére a kedvencem, amit attól tartok, hogy nem tudom leírni, de remélem soha nem felejtem el: Matyuli reggelente, de ha kipihent, akkor délutánonként is cuppog. Ez alapján ugye nehéz elképzelni, de ki-be szívja a kis száját, és annyira vicces hangot ad hozzá, hogy meg kell zabálni! (A képről talán felismerhető...) Ennél már csak a "de finom volt" nyelvcsettintését szeretem, attól rendre könnybe lábad a szemem.

Egyébként a fentieket mind egy Haramia vezér produkálta, akinek a legkedvesebb mulatsága mostanság az ordítozás. Ó, hol vannak már a mezei sikolyok, most már hőbörgés van, de úgy, hogy néha már tényleg zokon veszem.

Persze ezt közönség előtt titkolja, dolgozóban is csak akkor sírt, ha meghallotta Erzsi "nálam ne sírj!" felszólítását ;-) Plázázás közben pedig akkora csajozást nyom, hogy még azok az eladó kisasszonyok is köszönnek, akik korábban soha nem vetemedtek ilyenre.

Mivel a hőbörgést és a porszívó zúgást nehezen bírom, szerda óta (ekkor volt porszívó zúgás) folyamatosan jövünk-megyünk, bátran autókázunk (jaj, csak nehogy elbízzam magam!!), itt-ott megállunk, és keressük az izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokat.