Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2008. május 1., csütörtök

Elő az archívumból 2. - Újabb helyzetjelentés, vagy aki úgy szereti, status report (2008. február 7.)


Na és akkor jöjjön a második (és eddig utolsó) helyzetjelentés!


Sziasztok!

Bibibi, olyan jó kisfiam van (ma), hogy lehet, hogy van időm egy újabb helyzetjelentésre. Persze majd a végén kiderül, hogy milyen hosszúra... Ja, meg persze az is nagyon jól esett, hogy sok kedves visszajelzést kaptam, tehát most elhittem, hogy másokat is érdekel a sorsunk, szóval innentől már csak lelőni tudtok.

No lássuk csak, mi is történt mostanság.

Matyi bezony már 5 hetes is elmúlt, és igazi nagyfiú. R.-val már nosztalgiázunk, hogy "régen" mi volt, amikor az ismeretségi körünkben 2 hete (egy hét leforgása alatt) született 3 "kis pisis" problémáiról hallunk. Ja, és a hét elején elpakoltam az első adag kinőtt ruhát. Brühühü.

Ami mindenkit biztosan nagyon izgat: van-e már babakocsi?

No, Matyi első hónapos születésnapját megelőző éjjel nagy kínkeservesen meghoztuk a döntést, hogy kivesszük a sorsunkat a nyomorult olaszok kezéből, és nem várjuk meg, hogy a következő szállításkor (február 15.) lesz-e kedvük felpakolni a kamionra a novemberben (vagy október???) megrendelt cuccot. Szóval irány a net, és kinéztünk egy az eredetinél is sokkal menőbb járgányt. Még szerencse, hogy mindenkitől, aki él és mozog babakocsi hozzájárulást kértünk karácsonyra, mert ez persze nem lett olcsóbb, mint az eredeti választás. De hát egy hónapos a gyerek, tarthatatlan, hogy nincs babakocsi, nem várhatunk tovább... Másnap totál idegként (2 etetés közt ugye nincs sok idő) elindultam babakocsit venni, meg sem álltam a garázsfalig :-(( Valahogy nem tűnt fel tolatás közben. Ha a javítási költséget lehetne aktiválni, elgondolkoznék azon, hogy a 3 hónapos veterán autómra menjen, vagy arra a drága gyönyörű babakocsira.

Na jó, sebaj, ha az én kocsim le is amortizálódott, a nap végére Matyinak is lett hiperszuper járgánya, hordozója, hintaszéke, zenélő kütyüje.

Hétvégén mentünk is vígan sétálni, amit enyhe túlzással végigordított a gyerek, de úgy, hogy legszívesebben elbújtam volna én is a mózeskosárban. Akkor és ott reális elképzelés volt, hogy a fagy visszatértével telepakolom mirelit zöldborsóval a kosarat, Matyi óbégathat, és kenterbe verjük a Family Frostot.

De az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindez már a múlté (remélem), ma ugyanis igazi tündérfiúként aludt, anya meg róhatta a köröket, had égjen a zsír.

Alvás

Azt hiszem anyukám nagy igazságra tapinthatott, amikor azt mondta, hogy Matyi ágyába minden bizonnyal kisördög költözött. Ebben az egyben nagyon következetes ugyanis, egyszerűen nem hajlandó ott tölteni egy percet sem. (Persze ordítva töltene, csak hát anya valami olyat olvasott, hogy a gyerek a sírással azt jelzi, hogy valamire szüksége van, és ha arra nem reagál az ember, azzal cserbenhagyja. Na anya azóta nem hagyja cserben a gyermekét, és ezt szigorúan megtiltotta másoknak is.) Szóval lassan lesz egy eladó kiságyunk.

Viszont ahogy tesóm fogalmazott, oltári szerencse, hogy a (szintén szülinapi beszerzésű) hinta vagy pihenő, vagy nemtudommilyen székbe nem bújt kisördög, Matyi épp most is ott alukál. (Patri, ezt még nálatok láttam, köszi az emléket!!!)

Éjszaka Matyi közöttünk durmol, tök rendes gyerek, nem sír, csak ütöget meg rugdos, ha valami baja van. Így nagyon jól alszunk, és jól is szórakozunk, igazán vicces arra ébredni, hogy eldurran egy nagy puki, vagy épp valami még nagyobb (bocs). Meg nagyon cuki az is, ahogy nyűglődik, hogy most akkor felkeljen, vagy ne, dörgöli az arcát, meg óriásikat nyújtózkodik. Meg hétfő óta beszélget is velünk (teli pofival nevetés, és közbe nagy aaaa-k, meg áááá-k), döbbenetes, hogyan fejlődik.

Evés

Hát ha őszinte akarok lenni, az egy picit még mindig ááááááá. Bár lehet, hogy egyszerűen csak nekem kéne kicsit lazítanom, de azért néha a mérleg kijelzőjétől égnek tud állni a hajam (pedig igazi agykontrollosként mindig azt mondom Matyinak, hogy most leteszlek barátunkra a mérlegre). Tegnap megint becsavarodtam, és felhívtam egy La leche ligás tanácsadónőt (örüljön, aki nem tudja, mi ez), aki azt (is) javasolta, hogy 2 hétre iktassak ki az étrendemből minden tejterméket, mert sok gyerkőc azért nem eszik, azért bukik és fáj a hasa. No ez nekem semmiség, ezek csak kb. 50%-át tették ki az étrendemnek. De komolyra fordítva a szót, ha ennyi kell ahhoz, hogy jobb legyen a kiscsávónak, akkor bye-bye boci. Ma már vettem is rízstejet, mert kell valami fehér színű folyadék, és az ouzo-t nem szeretem. Így már tudom, hogy marha drága, de legalább nem is finom...

No, de a lényeg, hogy ma igazi tündérbogyó volt a gyerek, eszik-alszik, semmi sírás, bukás, miegymás. Lehet, hogy csak valami oltári véletlen, de hátha nem, úgy reménykedem!

Hopp, kisfiú brekeg a csodaszékben, legalább abbahagyom ezt a hosszúra sikeredett levelet. Csatolok egy-két képet, bár van olyan, amit páran már láthattatok, bocs. Az egyiken egész jól megfigyelhető, amit R. egyik haverja a következőképp fogalmazott meg: hát ez a kis Mátyás inkább Szilágyi Erzsébetre hasonlít, mint Hunyadi Jánosra ;-))

Puszi mindenkinek,
Zsuzsi+Matyi

0 megjegyzés: