Az első... (2008. április 28-i hét)

Ezen a héten is volt sok "első", bár most kevésbé a katartikus, inkább a vicces fajtából.

• Hétfőn reggel Matyuli teljesen váratlanul elkezdte a sikítozást. Először nem tudtam, mi van, aztán beugrott, amit olvastam egy babás blogban: eleinte vicces, majd agyra menő sikítozás. Szóval ez vár ránk is. Iszonyatosan élesen és magasan sikongat, nagyon vicces, ahogy néha nem is jön ki hang a torkán, vagy csak egy elcsukló valami. Ennél már csak az viccesebb, hogy mostanra már be is rekedt, nagyon cuki.
  


• Megvolt az első több napos nyűglődés is. A hét elején 3 napig önmagához képest nagyon nyűgös volt Matyicica, amit eleinte a hétfői oltással magyaráztam. De aztán rájöttem, hogy ez túl kézenfekvő. Nem lehet véletlen, hogy pont csütörtökig (a munka ünnepén kívül a 4 hónapos szülinapjáig) nyűgösködött. Ez tuti, hogy valami olyan, mint én (és annyi nő) és a 30. szülinap. Csak mi 3 napnál többet nyűgösködünk előtte.
  


• Csütörtökön először találkozott Matyi és 3 hónapos harmad unokatesója, Sasa. Nagyon édesek voltak, ahogy vizslatták egymást. Gondolom a következő találka még izgibb lesz, akkor már majd lehet versenyt kúszni.
  


• Bár ezt gondolom semmilyen csecsemőfejlődési szakkönyv nem említi fontos mérföldkőként, a pénteken Matyi azzal nevettetett meg minket, hogy - életében először - hanyatt fekve felhúzott lábait terpeszbe vágta le, és úgy hagyta. Ezt most így nagyon nehéz leírni, de oltári vicces volt.