Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2008. május 2., péntek

Az első... (2008. április 21-i hét)


Nem, még nem számolhatok be Matyuli első szerelméről, bár az első futó fellángolás már megvolt, a vattapamacsos zacskón található szőke nőbe gabalyodott bele egy kicsit, de meglepően rövid volt a kaland, nem tartott tovább 2-3 napnál. (És mondom, azóta is nem első szerelemként, hanem csak Matyi első csajaként emlegetjük a hölgyet.)

Szóval ez "Az első..." gondolat onnan jött, hogy Matyuli múlt héten annyi produkciót adott elő először életében, hogy muszáj megemlékezni róla.

Az április 21-i hét elsői:
  • Egyből csalással kezdem, mert vasárnap este kezdődött az egész, de akkor már úgyis depisek vagyunk, hogy vége a hétvégének, így az már majdnem hétfő. Szóval ekkor kaptuk meg az első kisbabás gurgulázós kacagást, rötyögést. Ehhez egyébként oltári poénra volt szükség: Apa röfögött Matyuli arcától 10 centire. Ez egyszerre ijesztő és nagggyon vicces.

  • Szerdán (természetesen Nagyival) megvolt az első igazi "hason fekvős kinyomás", az az igazi könyöklős, hosszan kitartott verzió. Ez, mint minden hason fekvős attrakció nagyon értékelendő, ugyanis Matyuli utál hason feküdni, és ettől kb. 3 hónapig meg is kíméltük. Aztán jött a doktor néni, és megkaptuk a magunkét. Azóta hasazunk.

  • Másnap, csütörtökön megvolt az első közös fürdés Apával, ami nagyon jó buli volt. Anya azért élvezte, mert így legalább csak a fiúk lettek vizesek, nem úgy, mint a kiskádas fürdésnél.

  • És akkor most dobpergés, jó hosszú... Még mindig remeg a kezem, ahogy visszagondolok arra a szombat estére... Hihetetlen, katarzis, nem bírjuk feldolgozni. Jobb, mint a füves cigi, vagy a jóganevetés. Szóval szombat este Matyuli fogta magát, és elaludt a kiságyában. Előtte játszott 1-1,5 órát teljes nyugalomban az ágyában (a kedvencét: kézzel-lábbal rángatta a rácsvédőt), majd elfáradt, és elaludt. Mi meg tényleg "totál beszívva" néztünk egymásra Robival. Egy új korszak kezdődött. (Ja, és ami még durvább: ezt azóta igény szerint bármikor megismétli. Paff.)

0 megjegyzés: