A veszteség talán még fájdalmasabb, mint a korábban megénekelt. És még nehezebb elfogadni, hiszen valami pótolhatatlanról van szó.
Az történ tehát, hogy semmit sem sejtve egyik vasárnap legurultunk Balatonra. Az első pillanatban nem tudtam, mi az ami olyan furcsa (azon kívül, hogy egy árva lélek sem volt az utcákon), aztán egyszer csak észrevettük: a Damjanich és a Kiss János altábornagy utcában is kivágták a gyönyörű platánokat. Sírtunk-ríttunk, felidéztük a nyári sétákat, a platánsor alatti babadobálást...
Aztán jött Jóska, aki megpendítette, hogy sanszos, hogy az Erkel Ferenc utcában is kivágják a fákat. Na ekkor omlottam össze, ugyanis évek óta ez az árnyas fasor volt az én kedvenc antidepresszánsom. Ahogy bekanyarodtunk az utcába, elmúlt mindig minden bánat, kisimultak a ráncok. Ez most kicsit nyálasan hangzik, de tényleg így volt. Most már csak remélni tudjuk, hogy nem igaz a hír, és Matyukának nem csak képekről fogjuk mutogatni a kedvenc utcánkat...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése