Balatoni évadzáró buli (náthás brazil vendégekkel)

Nem tudom, hogy pesszimistán, vagy inkább realistán álltunk hozzá a dolgokhoz, amikor annak tudatában vonultunk le 4 napra Balcsira, hogy ez bizony egy évadzáró buli lesz. Bármilyen szomorúan hangzik is a dolog, borzasztó jól sikerül ez a pár nap, ami azért elmond valamit az egész balatoni szezonunkról.

Gyönyörű volt az idő, nem volt tele az utcánk a strandolók autóival, béke volt és nyugalom. (Képeken a kicsit balul sikerült meditáció látható: Matyu párszor átcsusszant alfából thétába.) Sétáltunk, ettünk, és jókat nevettünk. Na jó, őszintén szólva néha már röhögésről volt szó, annak is az arcfájdító fajtájáról. A következő vicces események tarkították a hosszú hétvégét:

• Első este fura zajok szűrődtek be a kertből. (Első tévedés.) Kiküldtük Robit, hogy irányítsa máshova a szerelmes macskákat, de őrjárat utáni jelentése kicsit bizonytalan volt: szerinte valaki tüsszög az ereszcsatornában. (???) Jó, mindegy. Aztán kicsit később Szupernagyi lefekvéshez készülődve elvonult a fürdőbe, aztán egyből ki is penderült, ugyanis a feje fölött kezdett prüszkölni valaki. Gyorsan összefutottunk, és Szupernagyival ketten megokoskodtuk, hogy ezek bizony pelék lesznek. (Második tévedés.) Robit korábban zoológusnak tituláltam, de kiderült, hogy tetőlakókban nincs igazán otthon, így nézett is nagyokat, hogy milyen Peléről beszélünk mi. Na itt kezdődött a nagy röhögés, majd folytatódott az ágyban, miközben a brazilok meg hol visítva egymást tépték, hol csak futkároztak, hol pedig olyan hangokat hallattak, mintha Szupernagyi ablakán bontanák ezerrel a spalettát. Mi meg Robival próbáltunk visszafojtani a röhögést, illetve megterveztük a másnapi expedíciót (Robi szerint hadjáratot) a tetőre. Másnap Robi (a kertész segítségével) lakógyűlést tartott a tetőn, megállapították, hogy ezek bizony nem brazilok (hiszen szegény kicsi mókus rokon pele csak nem tud akkorát pottyantani, mint egy kutya), kitették a csapdát (kedves állatvédők, nem öl, csak foglyul ejt), és megbeszélték, hogy innentől Jóska (kertész) rendszeres őrjáratot folytat a tetőn. Nagyon vártuk, de több mozgást nem érzékeltünk.
  


• Egyik délelőtti sétánkból hazajövet, egy csendes, árnyas mellékutcában egyszer csak egy sötét színű Volkswagen Phaeton fékez le mellettünk, és kiszáll a vezetője. A sztorinak nagyon jót tenne, ha kigyúrt kopasz állat ugrott volna ki, de egy szimpatikus korunkbeli volt. "Jaj, végre megvagytok, már a városban kiszúrtunk benneteket, és azóta követünk!" Kerek szem, buta nézés, ööööööööö. Aztán nyílik a csomagtartó, és jön a megvilágosulás: ott fekszik darabokban a mi babakocsink zöld testvére. "Megmutatnátok, hogy kell használni ezt a kocsit?" Jaaaa. Így Robi rögtönözhetett az út közepén egy gyorstalpaló PegPerego tanfolyamot a nagyon kedves triónak. Akikről a végén még az is kiderült, hogy abból az alföldi városból valók, ahol nagypapa rokonsága lakik.
  



• A korábbi hétvégékhez hasonlóan gyűjtögettük a bókokat, a mostani legviccesebbet a piaccsarnokban kapta Matyi, ahol is egy néni azt mondta, várjunk picit, idehívja a lányát, hogy ilyen szép unokát formázzanak neki ;-)!

Aztán sajnos pont az utolsó napon, annak is estéjén sikerült összeismerkednünk egy Matyival egykorú (na jó, 8 nappal fiatalabb), nagyon fürge, mosolygós kissráccal, Zénóval. A Balaton partján ücsörögtünk, Matyi épp elaludt, és lüke anyja valami "jaj, meg ne fázzon" takargatással felébresztette. Így Zénó és szülei békés és barátságos közeledésére sikerült az "egyik baba mosolyogva barátkozna, másik vonyít" játékot a még soha nem látott szereposztásban lejátszanunk, Matyi nyivákolt, mint még soha. Így kénytelenek voltunk annyiban maradni, hogy akkor majd jövőre, talán már kismotoron?

És akkor ha már szezonzáró, egy gyors összefoglalás a mi első balatoni nyarunkról Matyicicával:

• Matyukáról gyors számításaim szerint Balatonon 531 fénykép készült, ebben persze nincs benne, amit már töröltünk, és amit kedves vendégeink csináltak
  


• Matyu a kezdeti bizonytalan fél centis vízben ücsörgéstől augusztusra eljutott a hason pacsálásig, medencében kúszásig (száraz talajon ez miért nem megy?)
  


• Ismét eltelt úgy egy nyár, hogy bár szinte minden hétvégét a Balcsitól egy utcára töltöttünk, Anya bizony be nem tette a lábát a tóba (gondolom az idei év volt az utolsó, amikor ezt Matyu hagyta).
  


• Bár ott figyelt végig az úszó (?) pelenka a fiókban, Matyi részéről a Balaton átúszás 2009-re lett halasztva.
  


• Kivételesen eltelt úgy egy nyár, hogy nem ettem egy szem mákos palacsintát sem, ami azért nagyon fáj.
  


• És nem ettem minden hétvégén túrós csuszát (gondolom mert nem vagyok terhes).
  


• Viszont megettünk egy platós IFA-nyi kürtős kalácsot, ez volt az év slágere (én mindig is szerettem, Apuka pedig - közvetlen azután, hogy megkóstolta - végre rájött, hogy ő is odavan érte).
  


• Életemben nem sétáltam még ennyit (városnézős nyaralásoktól eltekintve), enyhe túlzással élve délelőttönként Balatonvilágosig, délutánonként meg a szántódi révig sétálgattunk.
  


• Apa csodálatos szabadság időzítésének köszönhetően nem maradtunk le a nyár leghidegebb balatoni napjáról sem, csodás volt.
  


• És végül, nagy büszkeségünkre Siófokon is sikerült Matyi rajongói klubot alapítanunk, itt konkrétan egy nyugdíjas tagozat működik. A klubvezetők a szezonban a reggeli órákban megtalálhatók a szabad strandon, a klubba való belépés díjtalan.