Alaposan körbejárjuk ezt a hetet, nem elég a beszámoló a kirándulásról, külön annak fénypontjáról, kell egy "első" is, mert Matyi nagyon belehúzott, és repkednek az "elsők".
Az ugyebár nem nagy hír, hogy megvolt az első külföldi út. Jó, nem mentünk messzire, kb. 500 méterre voltunk Magyarországtól, de akkor is kellett hozzá útlevél, na meg minden ötödik ember nem tudott magyarul, szóval ez már tényleg külföld. Arra is jó volt, hogy Anya elgondolkodhasson azon, hogy beadja-e Matyut babamegőrzőbe olyan napon, amikor nem a magyar babysitter, hanem csak a németül beszélő néni van szolgálatban. Meg fogják-e érteni egymást Matyival? Ööö...
Apropó babysitting, ismét nem került sor az elsőre. Úgy látszik, nem elég, hogy tele van a hely szuper játékokkal, kedves nénivel, játszópajtásokkal, Anya csak nem tudta rávenni magát, hogy leadja gyermekét akár csak pár percre is egy idegennek. Ígéretes...
A nagy első attrakció a mélyvízben (0,95 méter!!!) úszás volt, ami soha nem várt sikert hozott, és be kell vallanom, arra késztet, hogy revideáljam a babaúszást elutasító álláspontomat. Bár a búvárreflex úgy tűnik, elmúlt már Matyunál, szóval akkor lehet, hogy mégis mehetünk valami úszásra, már csak a kényelmi problémáimat kell leküzdenem. De most így közel 10 hónap után kezd leesni, hogy nem az én kényelmem lesz itt a lényeg az elkövetkező években, évtizedekben.
A vizes programoknak köszönhetően kipipálhatjuk az első megfázást is, Matyunak a harmadik naptól folyt az orra, meg jött a szokásos hőemelkedés/lázacska, amiről most legalább tudtuk, mitől van. Gyors nagyobb gyerekes magyar anyuka konzultációt követően (aki bevallotta, hogy még porszívót is hozott magával ;-)) előkerült az orrcsepp, na meg az összes rendelkezésre álló kéz és láb Matyu kezeinek, fejének lefogására. Itthon már előkészítettük a porszívót is, de ez még picit várat magára, kicsit nehezen veszem rá magam.
Az fantasztikus fürdőn kívül a szálloda másik csodája az óriási műanyag járgány flotta volt, ami már megérkezésünkkor lenyűgözte Matyut. Mivel ő még mini, ráülni és hajtani nem tudta, de annál jobban ment a tologatás (lábon, térden), támasztás és dudálás illetve a felborított járgány kerekének pörgetése. Ahogy a hét vége felé kezdett megtelni a szálloda, egyre nagyobb kihívást jelentett a járgányszerzés, illetve járgánymegtartás, de rendkívül büszkén jelentem, hogy Matyu helytállt, és nem is akárhogyan!
Végül pedig van egy csomó evéses elsőnk. Még indulás előtt kezdett el Matyi banánt harapdálni, ezt az érdeklődést később több-kevesebb nyugalmat biztosított nekünk a reggeli illetve vacsora elfogyasztásakor, amikor is Matyi kapott egy banánt, és azt csócsálgatta. Vagy eldobálta a banándarabokat jó messzire. Vagy a fejére kente. Vagy szétnyomkodta a markában úgy, hogy az ujjai közt jött ki a banánpüré. Ez arra volt jó, hogy egyből le lehetett nyalni, így kipróbálhattunk egy-két különlegesebb íz párosítást. Beluga kaviár banánnal, kobei marha carpaccio banánnal ;-)). Hazaérve meg kellett állapítani, hogy Matyi már mindent megenne, amit minket enni lát, így szürcsölte tegnap este fél tízkor vígan az Apa által magozott szőlőt (nem a témához tartozik, de persze hétkor már hulla fáradt volt...), illetve így repült rá ma reggel Apa reggelijére, ahonnan a paprikát sikerült megkaparintania. Kicsi Sáska, ahogy Nagyi hívja. (Ez vicces, az kevésbé, hogy minket hármunkat, de főként Matyut és Anyát pedig sáskacsaládnak... Pedig csak hetente hatszor, néha hétszer eszünk nála, és vacsorára nem is mindig maradunk...)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése