Na, ezen is túlvagyunk, megvolt az első lázas-nyűgös állapotunk. Egyszerűbb lenne azt írni, hogy Matyi beteg volt, meg azt, hogy túl vagyunk az első betegségen, de annyira igaza van szomszéd Csabinak, hol van ez attól, amin egyes gyerekeknek és szüleiknek át kell menniük...
A lényeg, hogy kedden Matyuka rendesen belázasodott, amit én először nem is vettem észre, azaz nem akartam észrevenni, mert múltkor is, amikor azt hittem, hogy lázas, tök feleslegesen dugdostam a popsijába a hőmérőt, kiderült, hogy még csak hőemelkedése sincs. Szóval nem nagyon bíztam az én kis anyai hőmérőmben. Nem úgy Nagyi, aki egyből kiszúrta az emberek 95, anyák 100 százaléka által elsőre kiszúrható 38,9 fokos lázat. (Mentségemre, a diagnózist Matyu remek közérzete, és még annál is remekebb étvágya nem igazán segítette.)
Innentől következett a "forró drót" doktor nénivel, amire kisebb részben Matyi állapota miatt, nagyon részben viszont azért volt szükség, mert egyszerűen képtelen vagyok elsőre (másodikra...) felfogni, amit mond.
Végül 4 napig tartott ez a nyavalya, ami azért csak megviselte a mi kis örök mosolygó srácunkat. De most már vége, reméljük jó ideig nem lesz hozzá ismét szerencsénk.
Amit tanultunk:
- a rózsaszínű Panadol nyunya egész fincsi, Matyunak legalábbis bejött,
- a lázmérővel csak óvatosan, néha kicsalogat ezt meg azt (volt szerencsém egy mérés alatt kétszer pelenkázó alátétet cserélni),
- hogyan kell vizeletmintát gyűjteni egy 8 hónapos kicsi mukitól (ragasztós zacsival),
- az gyermekorvosi rendelőnek van beteg és egészséges várója is, és
- van olyan, hogy még a kedvenc rusnya lámpa látványa sem tudja megvigasztalni Matyit.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése