A hét Matyu részéről főként a várva várt mászás gyakorlásával, részünkről pedig ennek az új tudománynak köszönhető új kihívásokkal való szembesüléssel telt. Matyu tép már ezerrel, egy új világ nyílt meg előtte. Mi is próbálunk ismerkedni ezzel a világgal, hogy az ő szemszögéből nézve ki tudjuk szűrni a mi szempontunkból veszélyesnek tűnő "világrészeket". Szó sincs agyonféltésről, aki nem hiszi, íme egy kis ízelítő, a heti mászás eredményekből:
- üvegasztal kalapálás üveg mécses tartóval (no para, de azért a kis üvegasztalon most már inkább gumi rágókából és műanyag labdából álló kompozíció díszeleg)
- a (régi) kompozíció cserepes növény tagjának megtépése, föld megkóstolása
- Apa papucsának nyalogatása, illetve foggal tépése (ez most az egyik kedvenc, szintén nem a túlaggódás jegyében, de azért 1-2 nap után lemostuk a papucsot, összekoszolta a gyerek ;-))
- Anya kedvence a 10 cm széles, 120 cm magas, így rendkívül stabil hangszóróba való kapaszkodás, álló helyzetbe felhúzódzkodás, amiből érthetetlen módon még nem származott semmilyen baleset
- viszont Nagyinál (nagykezű nagynéni felügyelete mellett ;-)) megvolt az első fejen puklit eredményező baleset szekrényre mászás közben
- Apa amúgy sem könnyű reggeli indulását pedig ajtóhoz mászással "támogatja" Matyu, Apa pedig láthatóan egyre nehezebben búcsúzik Dudicicájától
A mászás ilyen professzionális módon való űzése új fejezetet nyitott Matyu és Fánka kapcsolatában is. Most már nem csak az ölünkből nézi ezt a fekete párducot, illetve nem a kanapén heverészve nézegetik egymást (ebbe a nézegetésbe persze néha az is belefér, hogy Matyu egy újsággal szapulja a kutyát, az meg tépkedi az újságot). A héten komoly kutya után mászásokat produkált Matyi, hogy utána a kutya szájában turkálhasson, illetve Fáni könnyebben tudja nyalogatni a fülét. Na ettől most biztos sokan rosszul lettek...
Szintén a mászáshoz kapcsolódik két eheti programunk is. Múlt héten, amikor még azt hittük, hogy ez a gyerek hamarabb futja le a marathont, mint hogy mászna egy kicsit, hétfőre bejelentkeztünk egy képességfejlesztő játszóházba, egy Dévény Annás gyógytornászhoz (?) pedig péntekre kaptunk időpontot. Ezek után kezdett ugyebár mászni Matyu, de azért a programokat nem mondtuk le. Jól is tettük, ugyanis ilyen bókokat korábban csak a siófoki piacon illetve strandon kaptunk nyugdíjas néniktől, de hát ők mégsem szakértők, meg ennyi idősen minden féle hályog is nehezítheti a látást, és könnyítheti a "gyönyörű" kategóriába sorolást.
Namármost, hétfőn a játszóházban Matyu olyan formát hozott, hogy én is csak néztem. Ha lány volna, azt mondanám, hogy egyértelműen egy kis ribizli. Bújt a konduktor nénihez, mosolygott, ide-oda mászott, dumált, csinálta a gyakorlatokat, egyedül az egyik játéknál volt "gond", ahol a kis fakütyük egyenkénti kicsipegetése helyett a férfias megoldást választotta, kiborította az egész cuccot. Mindezekért kapott is rendesen: te gyönyörűség, jaj de nagyon ügyes, de barátságos... Százból százra lett értékelve, egyetlen megjegyzés a kicsit kései (?) mászás volt, de azért búcsúzóul csak megkaptuk Anya napi májdagasztóját: "ilyen szép kisfiú talán még nem is járt a játszóházban!". Szerintem sem, és az se érdekel, ha esetleg mindenkinek ezt mondják.
Dévény Annás nénihez pedig pénteken mentük, éreztük persze, hogy feleslegesen, de azért biztos, ami biztos alapon csak elmentünk. Érdemes volt. Matyu bűbáj volt, meg se nyekkent, játszott nagy vígan valami csodamasinával. Itt konkrétan az alábbiak mondat hangzott el többször is: "Ez a gyerek tökéletes és gyönyörű!". Ahhh, Anya és Apa olvad, Matyu hálából bukik egy kis mángoldot a néni szőnyegére.
Evészet téren nem tudok semmi jelentős előrelépésről beszámolni, továbbra is azon vagyunk, hogy teljesítsük doktor néni kívánságát, és Matyu beérje 3dl főzelékkel ebédre. Nagyon oda kell figyelni, az esetleges maradékot pedig gyorsan eldugni, nehogy követelje a gyerek. Ja, azt azért érdemes megemlíteni, hogy szerencsére nem vezette be Matyi a műanyagot az étrendjébe! Hö? Hétfőn tízóraizás közben egyszer csak valami nyikorgást hallok. Aztán megint. Matyi szájából? Egyből arra gondoltam, hogy valahogy leharapott egy darabot a már korában elpusztított gyümölcspürék műanyag poharából, így már bent is voltam a szájában. De sehol semmi. Jó, együnk tovább. De megint nyikorog... Újabb turka. Aztán a döbbenet, Matyi elégnek talált 6 fogat a hátborzongató fogcsikorgatáshoz. Azóta is imádja csinálni, főleg a kocsiban, és ezerrel vigyorog, ha döbbenten hátranézek...
És akkor egy kicsit rólunk, a szülőkről:
Nagy eséllyel több embernek is az agyára mentem azzal, hogy Matyu lábméretén, és a sec perc alatt (majdnem) kinőtt 20-as kocsicipőn paráztam egész héten, no meg azon, hogy nem találok rá aranyos, normális árú és megfelelő méretű csukát. Szintén nagylábú Nóri anyukája mindent megtett, hogy segítsen kétségbeesésemben, de olyan kijelentésekkel, hogy "vedd meg ezt a 20-ast, lehet, hogy még tavasszal is jó lesz" teljesen összezavart. Lehet, hogy az alatt a két hét alatt, ami a mostani cipő megvásárlása és felvétele között eltelt, nőhet a gyerek lába egy számot, aztán meg fél évig egyet sem??? Próbálok nagylábú gyermekek szüleivel konzultálni, most Michael Phelps anyukájának elérhetőségét próbálom megszerezni.
Apropó, öltözködés. Követelem, hogy innentől öltöztesse az a gyerekemet, aki ezt a trutyi időjárást kitalálta! Matyu pelenkázása, öltöztetése közben már egy ideje csak ipponokkal jutunk előre, kokával, vazarival már nem is érdemes próbálkozni. (Asszem'...) És akkor most jöhet még plusz két réteg, meg majdnem kinőtt cipő. Ne máá, Matyu vonyít, az épp szolgálatban lévő szülő pedig izzad. Csodás! (Ha már ezt a képet tettem be, akkor egy kis kalap update: Bár kiplakátoltuk a környéket, és minden villanyoszlopon Matyu képe figyel, az elveszett sapka nem került elő. Matyi alapos munkát végzett. Viszont beszereztem az elveszett sapka két tesóját: egy barnát mostanra, és egy olyan zöldet, mint a régi, jövő tavaszra. Velem ez a sapkadobáló gyerek nem tol ki!)
A hét fontos eseménye volt, hogy saját kicsi kezeimmel grissinit készítettem Matyukámnak, aki nagy örömmel csócsálta az immár ismert összetevőkből álló rágcsát. (Doktor néni múltkor beparáztatott, hogy ne adjak kiflicsücsköt a gyereknek, mert abban tej van. Erre Szupernagyi persze felhördült, hogy "Ezekben a kiflikben???". Fő a békesség alapon készült a házi péksütemény.) Aztán a sütési sikereken felbátorodva a család nagyobbik, mamutvadász hímjét is megleptem egy kis pékárúval, szombaton, majd vasárnap is isteni kenyeret sütöttem. Persze ez nem tartozik ide, de azért ne mindig (csak) Matyi legyen fényezve! Aki teheti, próbálja ki! Nekem szerintem még lesz rá alkalmam, Apuka ugyanis kijelentette, hogy ő akkor innentől más kenyeret nem szeretne enni.
Utolsó előttiként pedig egy esemény, ami Matyu által nem találtatott túl fontosnak, hiszen átaludta, de mi azért bejegyeztük a naptárunkba. Közel 9 hónap elteltével először mozdultunk ki kettesben. Nem vásárolni. Na persze nem is az Operába mentük, hanem csak moziba, de legalább nem a legközelebbibe. Ott csak esti előadás volt, mi meg valahogy a matinéra bukunk mostanság.
A hét utolsó napján pedig elég érettnek találtuk Matyut egy alkalmi szerepcserére. A jól bevált Apa fürdet, Matyu pacsál felállást vasárnap délelőtt megfordítottuk, Apa feküdt a kádban, Matyu pedig kintről irányított. (Nem, Apának nincs szüksége segítségre a fürdésnél, csak épp finisébe ért a vasárnapi kenyérsütés, amikor Apa hazaért a futásból, és mielőtt a finom kenyérillatot valami egészen más vette volna át, ez a kényszermegoldás született.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése