Múlt héten rendesen elgyászoltuk a nyarat, aztán jött a szombat, és már hopp, lent is voltunk Balcsin. Biztos, ami biztos, ott alvásra felkészülve. Néztük kicsit egymást Robival, röpködtek a kérdőjelek, aztán csak lent maradtunk, nem bírtunk kihagyni egy utolsó (?) balatoni hétvégét.
Röviden, a hétvége eredményei:
- Matyi végleg rákapott a kifli csücsökre. És mi is. Ugyanis rá kellett jönnünk, hogy egy kifli csücsök felér egy középhaladó babysitterrel, remekül leköti az igen kedves, de általában sajtkukac gyermekünket. Ennek a felismerésnek köszönhetően rég nem látott nyugalomban fogyaszthattuk el reggelinket.
- Kedvenc tetőmesterünktől újabb brazil fogó trükköket tanultunk. Ezek szerint a nagybátyám által javasolt, és azóta lelkesen alkalmazott Danubius Rádió bömböltetés nem ér semmit (Pintér úr 2 rádiót bömböltetett 2 éven át, nem sikerült vele megzavarnia kis lakótársait). Az általa hallott legújabb, természetesen tuti biztosnak mondott módszer a kakis pelenka, állítólag nem szeretik a nyestek. Nem értem, miért. Még gondolkodunk, honnan tudunk ilyen kincset szerezni, de ha sikerül találnunk valami megbízható forrást, Robi újabb expedíciót indíthat a tetőre.
- Így a nyár végén sikerült lefényképeznem Matyi balatoni kedvencét, azt a falilámpát, amit ha meglát, kiugrik a bőréből. Illetve ha valaki eltakarja, össze-vissza hajlong, hogy lássa. Talán kinyomtatjuk poszterként, és mehet a szobájába. Meglátjuk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése