...és ünnepli magát ezerrel! Igaza is van, mert ő a világ legaranyosabb, legvidámabb, legokosabb, legszebb, legkedvesebb leggyereke! Örvendjen, aki ismerheti!
Matyukám már reggel tudatában volt a nagy napnak, és igyekezett minél hamarabb (off: épp itt kukucsol a laptop mögül és fülig ér a szája) megkezdeni az ünnepi vigasságot. Ezért már 1/4 8-kor tapsi-tapsival ünnepelte magát, és örvendeztetett engem. De így legalább el tudott köszönni a dolgozni induló Apától (a lottó főnyeremény még várat magára), és amikor a szürke hétköznapokon kelni szoktunk, már ráztam is a babakocsit a feneke alatt.
Matyukám már reggel tudatában volt a nagy napnak, és igyekezett minél hamarabb (off: épp itt kukucsol a laptop mögül és fülig ér a szája) megkezdeni az ünnepi vigasságot. Ezért már 1/4 8-kor tapsi-tapsival ünnepelte magát, és örvendeztetett engem. De így legalább el tudott köszönni a dolgozni induló Apától (a lottó főnyeremény még várat magára), és amikor a szürke hétköznapokon kelni szoktunk, már ráztam is a babakocsit a feneke alatt.
A nagy nap nem túl nagy eseményei címszavakban: korai kelés, három napközbeni alvás (a tegnapi 20 perc után), négy gyurmakaki (egyéni csúcs), répa-krumpli kulimász önkéntes benyakalása, pacsacsa. Aztán őszibarack habzsolás közben a nagy felfedezés: majdnem kint van az első fogacska!!! (Jó nagy hupli látható.) Innentől Bobikám nagy sajnálgatása, és ígéretek arra, hogy bármit megteszünk, ha itt a nagy áttörés ideje! (Egyébként ma egy teljesen új sírással, vagy inkább hőbörgéssel állt elő "báubáubáu", lehet, hogy ez már a fog miatt van?)
Ajándék persze csak Keresztapámnak, Matyi nagy haverjának jutott az eszébe: hozott egy bébi hintát a kerti hintára, még dudáló labda is van rajta!
És akkor a "szokásos" adatlap:
Neve: Bobi, Bobika (Anya szerint), Matyicica, Babayaro, Matyimókus (Apa szerint), Fánka (Szupernagyi szerint, aki néha összekeveri a család két fegyelmezendő tagját: a kutyát és az unokát, akik a fenti képen együtt láthatók)
Súly: 8770 g (kerek 70 dkg hízás az elmúlt egy hónapban, ami azért elég durva…)
Magasság: ígérem, hogy a 8. hónapos szülinapra megtanuljuk, hogyan kell mérni! Az biztos, hogy nagy ló.
Kedvenc étel: a dobogó legfelső fokán változatlan a helyzet, az őszibarack is nagy kedvenc, amihez mostanság becsatlakozott a sütőtök is (csak nehogy odáig jusson, mint anyuka, aki besárgult a sok sütőtöktől, aztán figyelhetett a kórházban, hogy akkor most mi van. Persze azóta tudjuk, hogy a mi családunkban biztos van egy titkolt kínai ág, Hellinger féle családállítás tuti kiadná.)
Nem éppen kedvenc étel: mai napig azt mondtam volna, hogy „minden, ami nem sütőtök” (ez Matyi 7 hónapos világában konkrétan krumplit és sárgarépát jelent), de ma megette a sárgarépás krumplipürét (turmixot), szóval nem tudom…
Kedvenc szó: agaaaaa még mindig van, még mindig különleges alkalmakra tartogatjuk, és még mindig könnyeket csal Anya szemébe. Amúgy pedig megy a nagy halandzsa, egyértelműen utánozza a beszédünk dallamát.
Kedvenc sláger: Úr Isten, ott tartunk, hogy szinte mindegy mit, csak énekeljek! A gyakori lehetőségnek köszönhetően megfigyelhettem, hogy évek óta tévedésben élek, ugyanis nem csak a magas, hanem a mély hangokat sem tudom kiénekelni! És Matyi ennek ellenére imádja, sőt, van, hogy az éneklésem nyugtatja meg, és arra alszik el! Jajj szegény!
Kedvenc tánc: pacsacsa (kádban, lavórban, medencében), illetve Elvis féle csípőriszálás (mert állandóan állni akar, de azért csak nehéz megtartani azt a hordót, meg a kuffert!)
Kedvenc kép: nincs változás (Die drei Lebensalter Gustav Klimttől és az IKEA-s "Sziszi kígyó labdázik a vízilóval"). Ezen a vonalon annyiban erősítettünk, hogy Apa már azt is hagyja, hogy meg legyen simogatva Sziszi kígyó, ami borzasztó nagy öröm!
Kedvenc műtárgy: egyértelműen Nagypapa „tikitakijai”. Jó, még nem jártuk be az összes galériát, de az a csodálat, amit az arca tükröz, amikor egy tikitakis szekrény előtt ücsöröghet, überelhetetlen!
Kedvenc testhelyzet: állás, állás és állás! Mert a két hete biztonsággal bevethető ülés már annyira uncsi, és olyat tényleg csak a kis pisisek csinálnak! Na jó, ez azért kicsit túlzás, aranyosan elücsörög, de azért állni jobb.
Kedvenc vicc: kukucsolás, illetve Fánka/Fánkát utánzó Apa ugatása, morgása
Kedvenc szőrős barát: liba (aki többször megpróbált elszökni tőlünk Balcsin) még mindig kedvenc, de kezd szoros lenni a verseny a többiekkel. Szeret ő mindenkit, főleg azokat, akik azt mondják, hogy „Szia Matyi!”. Ezért nagyon nagy mosoly/rötyögés jár!
Kedvenc anyaszívatás: „állni akarok, de még nem tudok, légyszi tartsál órákon keresztül!”
Súly: 8770 g (kerek 70 dkg hízás az elmúlt egy hónapban, ami azért elég durva…)
Magasság: ígérem, hogy a 8. hónapos szülinapra megtanuljuk, hogyan kell mérni! Az biztos, hogy nagy ló.
Kedvenc étel: a dobogó legfelső fokán változatlan a helyzet, az őszibarack is nagy kedvenc, amihez mostanság becsatlakozott a sütőtök is (csak nehogy odáig jusson, mint anyuka, aki besárgult a sok sütőtöktől, aztán figyelhetett a kórházban, hogy akkor most mi van. Persze azóta tudjuk, hogy a mi családunkban biztos van egy titkolt kínai ág, Hellinger féle családállítás tuti kiadná.)
Nem éppen kedvenc étel: mai napig azt mondtam volna, hogy „minden, ami nem sütőtök” (ez Matyi 7 hónapos világában konkrétan krumplit és sárgarépát jelent), de ma megette a sárgarépás krumplipürét (turmixot), szóval nem tudom…
Kedvenc szó: agaaaaa még mindig van, még mindig különleges alkalmakra tartogatjuk, és még mindig könnyeket csal Anya szemébe. Amúgy pedig megy a nagy halandzsa, egyértelműen utánozza a beszédünk dallamát.
Kedvenc sláger: Úr Isten, ott tartunk, hogy szinte mindegy mit, csak énekeljek! A gyakori lehetőségnek köszönhetően megfigyelhettem, hogy évek óta tévedésben élek, ugyanis nem csak a magas, hanem a mély hangokat sem tudom kiénekelni! És Matyi ennek ellenére imádja, sőt, van, hogy az éneklésem nyugtatja meg, és arra alszik el! Jajj szegény!
Kedvenc tánc: pacsacsa (kádban, lavórban, medencében), illetve Elvis féle csípőriszálás (mert állandóan állni akar, de azért csak nehéz megtartani azt a hordót, meg a kuffert!)
Kedvenc kép: nincs változás (Die drei Lebensalter Gustav Klimttől és az IKEA-s "Sziszi kígyó labdázik a vízilóval"). Ezen a vonalon annyiban erősítettünk, hogy Apa már azt is hagyja, hogy meg legyen simogatva Sziszi kígyó, ami borzasztó nagy öröm!
Kedvenc műtárgy: egyértelműen Nagypapa „tikitakijai”. Jó, még nem jártuk be az összes galériát, de az a csodálat, amit az arca tükröz, amikor egy tikitakis szekrény előtt ücsöröghet, überelhetetlen!
Kedvenc testhelyzet: állás, állás és állás! Mert a két hete biztonsággal bevethető ülés már annyira uncsi, és olyat tényleg csak a kis pisisek csinálnak! Na jó, ez azért kicsit túlzás, aranyosan elücsörög, de azért állni jobb.
Kedvenc vicc: kukucsolás, illetve Fánka/Fánkát utánzó Apa ugatása, morgása
Kedvenc szőrős barát: liba (aki többször megpróbált elszökni tőlünk Balcsin) még mindig kedvenc, de kezd szoros lenni a verseny a többiekkel. Szeret ő mindenkit, főleg azokat, akik azt mondják, hogy „Szia Matyi!”. Ezért nagyon nagy mosoly/rötyögés jár!
Kedvenc anyaszívatás: „állni akarok, de még nem tudok, légyszi tartsál órákon keresztül!”
Kedvenc apaszívatás: dolgozós ruhára bukás (mondjuk sütőtök, vagy őszibarack), hátrafejelés és ezzel fogkiverés, babakocsiból kihidalás
2 megjegyzés:
Hali!
Nem is olyan bonyolult megmérni a hosszát - mondjuk nem árt, ha Robival ketten csináljátok:
1 - Lefektetitek a földre (onnan nem esik le ;))
2 - kinyújtóztatjátok a lábát;
3 - a fejéhez, meg a talpához tesztek egy-egy könyvet;
4 - majd Matyit kiemelve megméritek a könyvet közti távolságot. :)
Ennyi idős korban még simán működik... :)
Ági
Köszi Ági, ez nagyon jó ötlet! Csak honnan szedek két könyvet ;-))? Na jó, talán megvan a tavalyi telefonkönyv is, és akkor nincs gond :-)
A lényeg, hogy kipróbáljuk, és jelentkezem az eredménnyel!
Megjegyzés küldése