Az első... (2008. június 30-i hét)

Sok minden történt a héten, Matyu betöltötte a felet, és így már szerintem senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy igazi nagyfiúval van dolgunk. És egyre gyakrabban van az az érzésem, hogy ezt ő is így gondolja, és próbálja önmagát is nagyfiúként (férfiként?) kezelni, illetve velünk is elfogadtatni.

• Állandóan állni akar, és ahányszor sikerül, huncutul néz ránk, hogy látjuk-e, mennyire ügyes.
• Igazi férfi fejvakarászást nyom, amiről mindig a keresztapám jut eszembe, és jókat nevetünk rajta.
• Amint lehetősége nyílik rá, tényleg úgy pöffeszkedik a kádban, lavórban, mint egy szőrös hátú szimpatikus 150 kilós úriember a Szecskában.
• Már többször lebukott, hogy a hüvelykujját a pelenka derékrészébe akasztja, és úgy vagánykodik.
• Ja, és remélem nem fog soha sehol felvonulni, illetve az se fogja zavarni, ha valaki felvonul, de imádja mutogatni magát, a fényképezőgépnek pedig egyenesen nem tud ellenállni. Így már különböző cseleket kell bevetni, ha úgy akarom fényképezni, hogy ne nézzen a kamerába.

A hét nagyon durván indult, nem tudom, hogy a fogzásnak tudható-e be a dolog, vagy egy lélekfejlődési fricskával állunk szemben, de hétfőn Matyuli elkezdett smárolgatni. Szájon, arcon, állon, csak úgy röpködtek az ödipuszik. A végén már tényleg menekültem, mert attól tartottam, hogy lilára szívja az államat, aztán este magyarázkodhatok apának...

A keddi szülinapi eseményekről már írtam, megvolt ugyebár az első barack, de azt elfelejtettem említeni, hogy világgá is mentünk. Na jó, csak hogy nehogy félreértés, esetleg sértődés legyen belőle, hozzáteszem, hogy minden relatív, és ha ezt elfogadjuk, akkor Budaliget Matyi világából nézve igenis a világ vége. De elmentünk, és megcsodáltuk nem nagykezű nagynéniék (Verocs) frissen beszerzett házát, és feltartottuk kicsit az apai ági rokonokat. Oda és vissza is egy-egy órát duzzasztottuk a budapesti dugókat különösebb rinyálás nélkül, még egy tankolást is bevállaltunk, szóval igazán sikeresen teljesítettük a küldetést.

Szerdai nap (pontosabban éjszaka) fanyar humoráról megemlékeztem már, egynek nem volt rossz, de az a baj, hogy azóta egyre furcsábban alakulnak az éjszakáink. Gondolom ez már a fogzás lehet (és ezt minden hozzáértő megerősítette), de Matyka elővette korábbi jó szokását, és fel-felsír éjszakánként. Brühü. Sajnálom szegénykét, persze, hogy sajnálom, de az még nem minden, mert nem csak az anya énem fáj, hanem a feleség is! Ugyanis Robi igazi szuperapaként (és az ágy közelebbi oldalán fekvőként) egyből pattan is Bobikát megnyugtatni, én meg az ágyból drukkolok. Vagy alszom. És közben persze még mindig ő az egyetlen mamutvadász a családban, én a kis gyedemből már csak varánusz tojásokat hozok a kis barlangunkba...

Na és pénteken eljött az a 3 óra, hogy fél év után először Matyi nélkül kimozdulhattam, és cserébe nem kellett 3 tele szatyor élelmiszerrel, vagy 2 zsák pelenkával hazaállítanom. Magyarul: Anya elment csajokkal csicseregni. Matyiról. De azért nagyon jó volt.