Égek. De nagyon. Ő akadályt, országhatárt, vámost, félelmet és Matyit nem ismerve szállítja a cuccot*, én meg már hetek óta nem vagyok képes megírni azt a bejegyzést, amiben világgá szeretném kürtölni, hogy ANNNNNNNYIRA KÖSZI KEDVES KUTUS ÚR**, TE VAGY A LEGJOBB!!!
* Azoknak az idióta amerikaiaknak (bocs, ha az vagy!) nem esett le, hogy Magyarország Európa része, így ezek a majmok forró krumpliként leejtik a csomagot a Lajtánál. (Most kicsit elbizonytalanodtam, de aztán rájöttem, hogy tényleg majmok, mert szállítás szempontjából a földrajz a lényeg, az atlaszban pedig tényleg Európánál kell keresni minket.) Na, szóval ha egy még náluk is idiótább anya azt hiszi, hogy az ő gyerekének bizony a tengeren túlról kell gúnya, akkor fióktelepet kell létesítenie Bécsben, és találnia kell egy személyes futárt...
** Na ez pedig egy régi családi történet az "engem ne nézzen senki hülyének" kategóriából. Már több mint 10 évvel ezelőtt is rajongtunk a céges mobilért, így mi, Matyuli anyai ági felmenői mind néhai nagypapa telefonján traccsoltunk, ha nem figyelt oda szegény. Nagyi kitartóan kergette a hetek óta nyomtalanul eltűnt szobafestőt (Kutus urat), nagykezű nagynéni és én pedig felváltva csacsogtunk haverokkal az élet fontos dolgairól. Még mindig elgondolkodtat, hogy a telefonok működtetéséhez a mai napig nem túl sok hozzáértést mutató, amúgy szuper nagyi hogyan találta meg az "utolsó szám újrahívása" lehetőséget, de nagyon megörült, hogy végre nyakon csípte az elveszettnek hitt iparost. "Dehogynemmagaazkutusúrlenetagadjamár" nyomta le nagyi az ellenállást, nagykezű nagynéni kedves Sz.P. nevű barátja pedig azóta is Kutus úr néven fut a családunkban. Azóta már nem csak szobafestést, hanem fuvarozást is vállal...
2 megjegyzés:
bár Kutust személyesen nem ismerem, de köszöntésébe mendenképpen becsatlakoznék.... ÉLJEN KUTUS!
K és csapata
Ó, csak nem egy másik "idióta", nem az amerikai fajtából? Örülök, hogy már hajnalban minket olvasol!
Megjegyzés küldése