Az első... (2008. július 7-i hét)

Ha ragaszkodunk a címhez, ez az első olyan hét, hogy nem emlékszem elsőkre. De így legalább már meg is van az első első.

Na jó, ahogy töröm a fejem, csak beugrik egy-két dolog, amikről majd beszámolok, de az az igazság, hogy ez a hét nem az elsőkről szólt.

A hét lényege ugyanis, hogy Bobi kezd rossz szokásokat felvenni. Persze disznóság erről beszélni, mert az a két rossz szokás, amivel mostanság előjött, eltörpül az 1001 tündibündi szokás mellett. Na de azért rakjuk magasra a mércét, mert különben soha nem lesz maximalista a gyerek, és a végén még normális élete lesz, szóval jöjjön csak az az ejnye-bejnye a rossz allűr miatt.

1. Matyuli mostanság visszalépett a szüleinek nyugodt éjszakát biztosító gyermekek toplistáján, és bár nem merném nagydobra verni a játszótéren, bizony többször felsír éjszaka. Rendszeresen. Brühü. De apa (szememben) egy hős (személy, anya pedig legdrágább nekem a világon*), és rendületlenül felkel hozzá, és visszaringatja.



2. A fenti tréfa remek kiegészítéseként egyre gyakrabban választja a reggel 7-es kelést, hogy aztán 8-1/2 9 körül hulla fáradtan elaludjon. Ennek az értelmetlenségéről még győzködöm, ugyanis itt már Apa nem tud beugrani, az én bőrömre megy a vásár.

Persze még így is imádnivaló, sőt! Egyre gyakrabban veszem észre, hogy azon elmélkedem, hogyan lehet ép ésszel kezelni azt az emberfeletti szeretetet, amit az ember (én) a gyereke (Matyuli) iránt érez. Remélem, ez még normális.

Na jó, de akkor jöjjenek az elsők!

• Kulináris kalandtúránk elérkezett a banánhoz, majd az almás banánhoz. Na ahhoz képest, hogy mekkora híre van ezeknek a "finomságoknak", nálunk nem arattak túl nagy sikert. Matyinál még mindig a barack a menő, amit nagy megnyugvásunkra már az anyatejhez hasonlóan képes bozótharcos nyögések és morgások közepette elfogyasztani. Vagy ha nyugodtabb, akkor csak azzal szórakoztat, hogy evés közben egyik oldalra nyújtogatja a kicsi nyelvét, ami nagyon édes, jó lenne egyszer valahogy lefényképezni.



• Elfogyasztottuk első közös ebédünket is, értsd egy időben próbáltam Matyit megetetni, illetve én is valamit magamba lapátolni. Vicces volt. Az elején csak az volt az öröm, hogy Matyi verte a ritmust az üvegasztalon, aztán egy (részemről) ügyetlen mozdulat következtében az asztalon landolt egy nagyobb adag gyümölcspüré, amit Matyi egy fél másodpercen belül szétkalapált a tenyerével. A hónom alá is került. (Sokat beszéltük Robival, hogy jaj, mikor lesz majd, hogy Matyi is rombol az asztalnál, mint amikor anno Kis Barnus a Via Luna-ban az terítőre helyezte a paradicsomkarikát, szétlapítgatta a tenyerével, majd vállba veregette édesapját. Asszem' napok kérdése, és ott tartunk mi is.)



• Bea pénteki látogatása alkalmával pedig szerintem Matyi életében először játszott el óriási nyugalomban, nagyon nagyfiúsan közel két óráig. Csak annyi kellett, hogy ott üljünk a közelében, ő pedig hol hason, hol háton, nagyon elvolt. Nagy-nagy puszi és dicséret jár érte!

A hétvégén pedig Matyi életében először az Alföld felé vettük az irányt, kiskőrösi rokonlátogatóba. Nagyon izgalmas nap volt, sok új arc, kapkodta is a fejét állandóan, aludni pedig ennyi inger mellett természetesen csak 10 percet volt hajlandó. Bár én ebből az eseményből sajnos kimaradtam, Apa elmesélése szerint megvolt az első lófuttatás, Matyi állítólag lenyűgözve csodálta Efit és fiát, Villámot, illetve Dolly-t és Szellő nevű leányát. Még szerencse, hogy az ilyen pillanatok megörökítésének fontosságát belátva vettünk egy kamerát, elvittük magunkkal, és hagytuk nyugodtan a tokjában pihenni.

Mivel nagyon jól éreztük magunkat, és nehezen váltunk el Gabika malackáitól** (akik közül az egyiket Juliannak hívnak), jó későn értünk haza. Ezt Matyuli egy kis kocsiban pityergéssel, majd fürdés és szopi után el nem alvással jutalmazott. Nincs mese, treníroz minket a srác rendületlenül.

* Tudósok: Apa kocsit hajt

** Full mese az egész, hihetetlen, hogy egy 3 és fél éves kisrác micsoda vicces dolgokat tud kitalálni!