No, szóval ott hagytuk abba, hogy szerdán meguntuk Balcsin a fakutyázást, és hazacuccoltunk. (Óóó, cuccolás, a nyaralásos beszámolóban nem is írtam, hogy a tervezett másfél hétre sikerült megtöltenem egy felső középkategóriás autó bazinagy csomagtartóját, és egy szintén nem kicsi tetőcsomagtartót...) Első ránézésre illetve hallásra ez egy szomorú hírnek tűnhet, de mint később kiderült, egy csomó változatos programra adott lehetőséget.
A hazamenekülésről azért illik elmondani, hogy Matyi borzasztó jól viselkedett, nagyon vidáman viselte az autózást, nem úgy, mint az elmúlt hetekben szinte minden alkalommal. Ez kicsit ijesztő, hiszen egyből arra gondol az ember, hogy ha jó az idő, meleg van, sírunk, ha pedig hidegrekordok dőlnek, vidámak vagyunk. Ez így bizony nem lesz jó, ugyanis engem az augusztus 20. utáni (magyarul hűvös) Balaton mély depresszióba taszít, amitől már többször sírva menekültem. Erről Matyuval még egyeztetnünk kell.
Itthon Matyi folytatta, amit Balcsin megkezdett: ülés tökéletesítése, kóstolgatás/kóstoltatás, esti virgonckodás (ami Robi szerint valami titokzatos gumibogyószörp beszivárgásnak tudható be. Bár ha Matyi gumibogyó szörpöt iszik, akkor én vagyok maga a gumibogyó. Érdekes.) Az esti virgonckodásokat persze reggeli és egész napos virgonckodások követik és előzik meg, ördögi virgonckodós körben kevergünk, annyira jó, hogy Apa itthon van!
Csütörtökön gondoltuk lépünk egyet a velőspacal felé, és a gyümölcsök mellé bevezetjük az alap zöldségeket is. A figyelmes olvasónak persze egyből feltűnik a "véletlen" egybeesés: hazajöttek és egyből bátrak! Hát igen, Szupernagyi már megint nélkülözhetetlen löketet adott ehhez a lépéshez (is). Megvette és megfőzte a fincsi(nek hitt) krumplit, amit délben fel is tálaltunk. A barackhabzsolás hetei teljesen elfeledtették velem Matyi őszinte "mi a sz.. ez?" arckifejezését, amit a krumpli első falatkája egyből kiváltott. A később belekevert barack sem segített, pedig már láttam lelki szemeim előtt, ahogy 15 év múlva a McDonald's-ban megrendeli a barackos hasábburgonyát.
A csütörtöki sikereken fellelkesülve pénteken elindultunk (visszamentünk) az IKEA-ba a legalapabb etetőszéket megvenni. Ezt egyébként Matyi már korábban kipróbálta, és nagyon tetszett neki, alig akart kiszállni a polcra felcsavarozott bemutató darabból. Mivel ezzel gyorsan megvoltunk, elmentünk bevásárolni is, ahol Matyi már kicsit kezdett kipukkanni, oltári nagyokat ordított a kocsijából. Ekkor jött az isteni szikra: próbáljuk ki a bevásárlókocsi "babaülését". Na, hogy ezzel mekkora sikereket arattunk! Ismét egy új világ nyílt meg Matyi előtt, lehetett polcról pakolni, erre-arra nézelődni, lábat lóbálni, koszos "tolókart" (vagy mi az) nyalogatni. Utána persze kéz és szájfertőtlenítés, amit legközelebb szerintem egy kocsikázást megelőző "tolókar" fertőtlenítéssel fogunk helyettesíteni.
Ezek után nagyinál etetőszékben ülve elkezdődött a sütőtökfalás. Azóta is eszi, mint kacsa a nokedlit, vagy még frappánsabb hasonlattal élve, mint anya a sütőtököt.
Szombaton Kulcsra mentünk Matyi egyik kedvenc haverját (keresztapámat) meglátogatni, de azért az indulás előtt Matyu újabb bizonyítékát adta annak, hogy igazán nagy franc. Az ülőtudomány újabb előnyét fejlesztette ki, mégpedig az Apa ölébe vetődést. Ennek egyik értelmezése, hogy imádja az apját, és össze-vissza akarja puszilgatni, a másik, hogy jó kis állványnak nézi, amin fel lehet csimpaszkodni, és állni lehet. Na, tessék találgatni!
De a lényeg, lementünk Kulcsra, ahol nagyon jól érezte (ő is) magát, szuperjó fiú volt, nagyot aludt, még nagyobbat kajált (a 200 grammos sütőtök simán lecsúszik, uzsonnára pedig nem elég az egy adag gyümi, hanem duplázunk).
Tekintve Matyuli nagy étvágyát (is), vasárnap régi családi barátokat látogattunk meg Bicskén, a Báder Fogadóban. Az étteremben nagyon jót ettünk, aztán meglátogattuk az őzikét, csacsit, vaddisznót és egyéb állatokat.
Mondom, hogy nagyon szép hetünk volt, egyetlen apró probléma, hogy nem nyertük meg a lottó főnyereményt, így Apát hétfőtől meg kell osztanunk munkáltatójával.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése