Az első... (2008. június 23-i hét)

Ha múlt héten mmmmmmmmm, akkor most meg grrrrrrrrr, grrrrrrrrrrrrrrr, grrrrrrrrrrrrrrr! Új hét, új mondás... Vagy hát nem is tudom, hogy ez mondásnak nevezhető e, nekem olyan érzésem volt, mintha Matyi egész héten gargalizált volna. De (mily meglepő!) ez is nagyon cuki!

Elég erősen kezdődött a hét, hétfő reggel nagy fordulat állt be, mégpedig hátról hasra! Erről a kvantumugrással felérő eseményről már írtam ugyebár. Ezt a kunsztot Matyi azóta is előszeretettel gyakorolja, amit marhára nem értek, mert pörögni ezek szerint szeret, de hason feküdni még mindig szemmel láthatóan utál. Ebből ki is fejlesztettük a mostani kedvenc játékot: Anya lerakja Matyulit hátra, Matyuli fél percen belül hasra pördül, azonnal nyög, 5-10 másodpercen belül pedig ordít. Itt harap a kígyó a farkába: Anya lerakja Matyulit hátra...

A kvantumugrásos hétfő tartogatott még két kedves meglepetést:

• az első "dupla lábujjszopogatást". Na, szóval azt akarom mondani, hogy Matyi (végre!!!)egyszerre kapta be mindkét nagylábujját, és boldogan cuppogtatta. Láthatóan oltári örömöt okoz neki ez a tevékenység!
  
  
• este pedig az első szopizás közben röhögés. Ez ugye - mint az igazi nagy kunsztok jelentős része - Apának köszönhető, ugyanis gyakran jön haza "uzsonna időben", és ilyenkor ugyebár nem ér rá a köszöntés addig, míg kisfiú jóllakik. De ebben Matyuli remek partner, látszik rajta, hogy nem tudja, melyiket válassza a világ két legjobb dolga között: Apával hülyülés, vagy evészet.
  

Így messziről visszatekintve még három említésre méltó esemény jut eszembe (a pénteki naaaagy eseményen kívül), pedig biztos volt több, de hát így jár, aki mindig halogatja a blogírást:

• szóval volt egy, azaz egy darab napközben ágyban egyedül alvás Nagyinál. A kánikula elől gyakran menekülünk Nagyi hűs hálószobájába "ebéd" címszóval, amiből vagy csak szopi lesz, vagy ha szerencsésen alakulnak a dolgok, akkor alszunk is egyet együtt. Rendkívül ritka esetekben ez az alvás annyira elnyúlik, hogy én már csak a plafont bámulom, moccanni nem merek, mert ettől Matyka ugye felébred. Na most már annyira elnyúlt, hogy gondoltam egy nagyot, és kimásztam mellőle. Döbbenetes módon nem ébredt fel, sőt, még hosszasan aludt is, ráadásul hason!



• szintén alvással kapcsolatos nagy esemény, hogy Matyuli csúcsot döntött, és a héten egyik nap 3/4 6-ig aludt. Egy-két (három?) hete állt át a 3-4 óra közti ébredésről az 5-1/2 6 körülire, ami szintén váratlan, de azért kellemes fordulat volt. Így már tényleg semmi okunk a panaszra (bár az eddigi rendszerrel sem volt komoly gondunk), általában 1/2 6-kor ébredünk arra a pár percre, míg Matyuli átcuccol közénk, eszik, mi meg alszunk tovább. A szerencsésebbje (én) 8-9-ig (igen-igen, már nem 9-10-ig), a kevésbé szerencsésebbje (Robi) pedig még egy-másfél órácskát durmolhat Matyuli remek társaságában.



• az utolsó kisebb elsőről kicsit félve számolok be, ugyanis betekintést nyújt háziasszonyi kvalitásaimba (is). De az igazság az, hogy a héten volt meg az első közös vasalásunk. Perverz ez már így önmagában is, de ha elárulom, hogy Matyuli úgy volt csak hajlandó részt venni a mókában (Macin fekve a vasalódeszka lábánál), hogy én vasalás közben bölcsis slágereket énekeltem, akkor már tényleg jöhet a gyermekvédelem. (Na persze ez csak úgy érthető, ha beavatok mindenkit a nagy titokba: életem első igazi csalódása az volt, amikor nem vettek fel az ének-zene tagozatra, az legjobb ovis barátnőmet pedig igen. Pedig mennyire igazuk volt!)

Na aztán jött a hétvége, amit most Apának köszönhetően 50%-kal megnöveltünk, és már pénteken lementünk Balcsira. És amint leértünk, már következhetett is a hét második nagy eseménye, az almaköpködés. Édes kicsi Matyum olyan grimaszokat vágott, amilyen korábban soha nem láttam, nagy élmény volt mindenkinek.

Mivel már nagy Balatonra járók vagyunk, sok újdonságról nem számolhatunk be, kivéve az első lavórban fürdést, ami az egész család körében nagy sikert aratott, Matyi élvezte az önálló "tisztálkodást", mi meg betegre röhögtük magunkat a kis szumó bajnokon.

Bréking: Matyi almát köp

Szupernagyi: "Mikor eszik már ez a gyerek almát?"
Anya: "Két hét múlva."

...
...
Szupernagyi: "De mikor eszik már ez a gyerek almát?"
Anya: "Mmmmmmm, úgy két hét múlva."
...
...
Szupernagyi: "Na, mikor esszük azt a reszelt almát?"
Anya: "Olyan két hét múlva."
Szupernagyi: "Már vagy két hete azt mondod, hogy két hét múlva!"
Anya: "Na jó, akkor június 28-án!"
Szupernagyi: "Legyen 27, László nap!"
Anya: "Jó, legyen..."

És akkor eljött június 27., László nap, anno a csirkepörkölt és az uborkasaláta nagy családi ünnepe. Ezt próbáltuk reszelt almával überelni. Szupernagyi az esetleges "két hét múlva", illetve "a doktornő szerint csak a műanyag/csak az üveg reszelő jó" kifogások elkerülése érdekében a héten beszerzett egy műanyag és egy üveg almareszelőt is, én pedig így kénytelen voltam meglépni a saját részemet: vettem finom bio almát. (Azon mondjuk elgondolkodtam, hogy Kaiser's-ék miért nem találtak Argentínánál közelebb bio almát. Na de mindegy.)

A balatoni csomagba a hétvégi produkció kellékeként így a héten már alma, reszelők, kanalak, és partedli is bekerültek.

Hogy sikerült?

Nagyi szerint váratlanul jól. (Ezek szerint ő fél nanogramm alma elfogyasztását várta a tényleges 1 nanogramm helyett.) Apának az "Enyhe fintor" nevű veszprémi kocsma jutott eszébe, az alma ízlett neki. Nekem meg csak két dolog jár azóta a fejemben: 1. hogyan lesz ebből mennyiség?, 2. hogyan fogjuk mi ezt Apa nélkül abszolválni?

Bréking: Matyi megfordult

Azt hiszem Bobi berágott rám Sasa blogjában tett megjegyzésemre. Pénteken volt merszem azt írni, hogy Matyinak eszébe sem jutna hátról hasra fordulni, hiszen annyira utál hason... Egészen hétfő reggelig.

Eleinte úgy tűnt, hogy a reggeli "Matyuli nagyágyban hempereg míg Anya készülődik (és percenként bekukkant, épp mi újság az ágyban)" program a szokásos módon alakul. Aztán egyszer csak nagy nyökögés hallatszik a szobából, beszaladok, és lám-lám, Matyuli hason fekszik, maga sem érti, miért. (Persze a piros pöttyös labdáért, de megér az ekkora szenvedést?)

Először totálisan ledöbbentem, hogy ez az elérhetetlennek látszó mutatvány is ki van pippantva (ahogy kedves Apuka mondaná), aztán meg örömömben ugráltam, meg Matyulit puszilgattam, aztán segítettem neki kimenekülni ebből a szörnyűséges testhelyzetből. A lényeg, hogy felfokozott idegállapotom nem engedte, hogy eszembe jusson a fényképezőgép, így az archívumhoz kell nyúlnom egy kikényszerített hasazásért.

Az első... (2008. június 16-i hét)

Mmmmmmmmmmm, de szép hetünk volt. Mmmmmmmmmmmm. Mmmmmmmmm. Ezt hallgattam egész héten. Nemmmmmmmm unommmmmmm, mert nagyon cuki, ahogy Matyka mümmög! Akarom mondani Tököjszi, ahogy drága egyetlen keresztapám ezen az izzadós, gyakran pelenkaledobós héten elnevezte. (Aki nem ismerné Török Sándor Kököjszi és Bobojsza című könyvét, gyorsan pótolja! Főleg, ha Andris nevű gyermeke van!)

Matyulka egyébként nagyfiút játszik, unja a kisbabás dolgokat, és szerintem titkon már a játszótéri nagyfiúkat utánozná. Így a héten megvolt

• már sanszos, hogy nem az első felállás, de most már tényleg amint leér a lába, nyomul. Sőt, ülésből is állandóan állni akar, csakúgy, mint fekvésből, fejenállásból, hasonkúszásból...
  
• a nagyon laza babakocsiból kikönyöklés, amit fotó hiányában már megint elég nehéz leírni, de mondjuk azt, hogy Matyuli kacsatáncozva ül a babakocsiban, és fontoskodva néz erre-arra. (Mondjuk tipikus férfiember, hogy ezt egy autószalonban produkálta először...)

Na de hol van mindez a hétvége nagy eseményeitől! Nagyon érett már a dolog, és most, hogy az égiek így befűtöttek, végre nem kellett hazajönni éjszakára, és megvolt az első Balcsin ottalvás! És ez mennyi fantasztikus dolgot foglalt magába!

• Az 50 fokos hőség elegendőnek találtatott a családi kupaktanács által arra, hogy megejtsük az első kültéri locsi-pocsit. Matyi a most már rendszeres apás fürdéseknek köszönhetően készen állt a megmérettetésre, már csak nekünk, mint szervezőknek kellett biztosítanunk a megfelelő helyszínt. Ehhez a siófoki tecsóban beszereztünk egy remek békamedencét, és már indulhatott is a pacsa. Főként a hátúszás lábtempóját, illetve a "hogyan pihegjünk a Szecskában a medence szélén" gyakorlatokat csiszolgattuk.

• Fürdőzésben megéhezik az ember, így nagykezű nagynéni "légyszi ne legyen olyan gyereketek, aki a többiek agyára menve ordít az étteremben" tanácsát (kérését, könyörgését?) figyelmen kívül hagyva elindultunk vacsorázni. A három felnőttből egy mindig Matyulival pöröghetett, de mentségére szól, hogy a sört nem ő, hanem Szupernagyi öntötte ki. A vacsora egyébként váratlan eredményt hozott, a tervezett reszelt almával ellentétben ugyanis Matyuli egy söralátéttel megkezdte a hozzátáplálást. Még szerencse, hogy Apuka megtalálta az általam eredménytelenül keresett, Matyuli szájpadlására feltapadt kartondarabot...

• Aztán este rákészültünk az első nem otthon alvásra. Nem tudni, hogy az izgi napnak, vagy a szintén izgi (bár nagyon :-((() meccsnek köszönhetően, esetleg a még ezeknél is izgibb, rácsvédő nélküli kiságy miatt, de Matyulka vagy 1,5 órát töltött - mondjuk úgy - alvásra készülődéssel a kiságyban. Ez főként a rácson kidugható testrészek rácson kidugásával telt, de lábrángatás (mostani favorit), forgás, kukucskálás, és a szokásos takaró gyűrögetés is remek időhúzásnak bizonyult. Aztán egyszer csak elaludt, de a rácsot nem engedte...

Nem kérdés, hogy Bobóka jól érezte magát, hamarosan megyünk vissza!

Az első... (2008. június 9-i hét)

Off: Hajrá Hollandia! Júniusban Matyi csak narancssárga pulcsit hord!

Azt hiszem, most először nem annyira találó a cím, csak ugyebár már hagyomány. A héten ugyanis már tényleg inkább gyakoroltunk, tökéletesítettük a korábbi produkciókat, és nem újak első bemutatására fordítottuk az energiánkat.

A hét eseménye egyértelműen Apa hétfő esti hazatérése, és az azt követő eszement egymásnak örülés, Apaszerelem, Babaszerelem, de ez ugye külön bejegyzést érdemelt.

Ami ettől eltekintve a legnagyobb dolog, és amiért (ismét) igazat kell adnom (Szuper)Nagyinak abban, hogy "relax, minden megoldódik", az a napközbeni alvás. Hihetetlen, hogy azon kellett észrevennem magam, hogy amint meglátom, hogy Matyuli álmos (és most már gyakorlott anyukaként nem csak látom, észre is veszem), puff megy be a babakocsiba (ami így a végén csak hasznos vételnek bizonyul), és 5-10 percen belül alszik is! A héten szinte minden nap megvolt a 2 alvás, persze, volt benne 30 perces is, de aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli! És mivel Bobó észrevette, hogy a kicsit is becsülöm, csütörtökön megajándékozott egy naggyal: 1 és 3/4 órát aludt délután, ami egyértelműen csúcs! Az ámulattól én is akkora álomba estem, mint talán utoljára terhesen (de akkor bármikor, bárhogyan, akár állva is).

A hét másik nagy lépése, hogy a fiúk vélhetően végérvényesen átköltöztek a nagykádba. Matyka most már tényleg akkora pacsálást nyomott a kiskádban, meg lazán kikönyökölt, hogy be kellett látni, itt a vége a kisbabás locsi-pocsinak, most már nagypályán kell megmérkőzni vele. Nagyon élvezi, Apa napi háromszor tisztálkodik, a fürdő pedig (a lakás többi helyiségeihez hasonlóan) kezdi felvenni a játszótér kinézetet.

Korábban is írhattam már csajozásról, de ezen a héten tényleg nagyon belehúzott a kis amorózó! A hét elején egy kis ismeretlen hat és fél hónapossal simizgették egymást, aztán másnap a szomszéd kis Alexandrának udvarolt a kertben (bár itt Alexandra játékai majdnem olyan érdekesek voltak, mint a kis egy éves hölgy maga), aztán vasárnap Sárizott egy nagyot. (Érzem, hogy imádni fogja, ha majd pár év múlva is részletesen beszámolok a szerelmi életéről...)

Aztán persze volt egy-két első is:

• első igazi rinyálás veszprémi nagyszülőknél, akik szegények eddig abban a hitben éltek, hogy ez a gyerek csak vigyorogni tud, esetleg még mosolyogni. Na most szombaton megmutatta, hogy azért van olyan is, hogy nyűgösség. A legviccesebb ebben persze az volt, amit erre mondanom kellett: "hát igen, álmos, ilyenkor már aludni szokott"! Álmos... Aludni szokott... Még mindig nehezen hiszem el, hogy idáig jutottunk.



• vasárnap (jelen állás szerint) az első, hogy is mondjam, sárgarépa-főzelék mentes nap. Emlékszem, Robiban anno annyira megmaradt a védőnő arra vonatkozó megjegyzése, hogy bizony az is normális, ha naponta hatszor pakolja tele a pelust a gyerek, meg az is, ha mondjuk tíz napig nem. Robi állandóan azt várta, hogy Matyi eljusson oda, hogy mindent hasznosít, rá is fér szegény kis 8 kilósra az extra energia!

Itt tartunk ma, 2008. június 15-én, kerek egy évvel azután, hogy a 12. heti ultrahangon megláthattuk az akkor épp hátúszó, így kézzel-lábbal ezerrel kapálózó Ficánkát. Hova jutottunk egy év alatt, hihetetlen! Bár ha jól értelmezem a fürdőből kiszűrődő zajokat, most is épp hátúszás folyik, vagy ha nem is, ficánkolás biztosan.

Éljen, éljen, éljen...

... a világ legokosabb, legügyesebb nagykezű nagynénije, aki ma négy darab ötösre szakvizsgázott!!!

Szóljon tiszteletére az aga-aga-aga és grrrrrrrrrr! És sok-sok sikkantás!