Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. március 13., péntek

És elkezdődött a játszóterezés

Tartok tőle, hogy ezt rajtam kívül senki nem fogja érteni, átérezni. Pedig tényleg nagyon intenzív volt, más talán bogyót szed hasonlóért...

Múlt hét szerdán sétálni indultunk, és Kázmér névnap lévén telefonon megköszöntöttük Matyu (jövendő beli) haverját. Nem volt túl szép idő, szedtük a lábunkat és a babakocsi kerekünket, de Jolival annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy még a kertben nyomtunk egy-két kört. Matyu ezt egyre nehezebben tűrte, és én akkor gondoltam "nesze, szállj ki, azt' menj!"

Először előjött a "hóeffektus", nem akart lelépni a kavicsra a járdáról. De aztán ezt gyorsan legyűrtük, és hipp-hopp Matyu már túrta is a cipőjét a kavicsba, és lelkesen az angol spárgával próbálkozott. Én itt még jól voltam. Akkor se sejtettem még semmit, amikor leült a szép nadrágjában a kicsit nedves kavicságyba, és úgy túrta. Kézzel, lábbal.

Na aztán egyszer csak észrevette Matyi, hogy neki csupa mocsok a keze. Nézte, nézegette a kezét, majd odarohant hozzám, átölelt. Észrevettem, hogy csupa mocsok a nadrágom. És a szép új cipőjeeeeeeee! És nyúl, hogy vegyem fel. Felveszem, és észreveszem, hogy a csupa mocsok cipőtől csupa mocsok a kabátom. Se-gít-séééég! És hirtelen elém pattan egy üveggömb, és látom a jövőt: ő koszos, én koszos, mi mosunk. No csini papucs, meg flitteres póló, mi a francnak? Jajjjj!

Azóta kicsit megnyugodtam, vagy talán inkább belenyugodtam. Biztos meglesz a szépsége is a dolognak. Majd jelentem.

Kép akkor, ott nem készült, bár az arcomra kiült döbbenetet talán nem ártott volna megörökíteni. Azóta persze a takonykór és a hmmmm milyennek is nevezzem időjárás ellenére voltunk már a játszón, fénykép is készült.

Lemegyünk, kicsit tanácstalankodunk. Csak mert olyan jól áll!


Gyorsan oldódunk, így jöhet a merész kavicsegyengetés. Vagy inkább egyenetlengetés.


Aztán a gyors rádöbbenés a mocskos kézre...


Segítség-segítséééég! Persze fiam, de ha összekoszolsz!


Azért az igazsághoz (hála Istennek) az is hozzátartozik, hogy vannak ám anyaszívet melengető foglalatosságok is a játszón, például a labdázás. Icipicit koszos labdával.


Azt hiszem nem vagyok túl merész, ha azt írom, hogy folyt. köv.

0 megjegyzés: