Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2008. november 28., péntek

Matyi rácsodálkozik a világ apró dolgaira...

...és mi próbáljuk nem elröhögni.

Hétvégi altatási tapasztalatok után arról beszélgettünk Apával, hogy vannak ugye az álomba ringatásnak fizikai kihívásai (aminek köszönhetően nekem ínhüvelygyulladásom lett a csuklómban), de ezek sehol sincsenek az érzelmi vonalon futóktól. Na és itt most nem arra gondolok, hogy de rossz, ha sír a gyerek, mert az persze, hogy rossz! Hanem hogy milyen, ha már 10-15 perce ringatom, látom az alagút végét, és elkezd valami olyat csinálni, amitől ez ember legszívesebben jó hangosan felröhögne. Csak hát nem lehet, mert azzal az addigi fáradtságos munka lassan beérni látszó gyümölcsét veszélyezteti!

Hétfőig a teljesség igénye nélkül az alábbiakhoz volt szerencsénk, ki-ki több-kevesebb sikerrel vette az akadályt: szájban és orrban turkálás (altatóéban), ruhán gomb/márkajelzés/flitter/gyöngy és egyéb bizbasz birizgálása, (altatáshoz) túl mély dekoltázs kitágítása, vetkőztetési kísérletek, puszilgatás, nyalogatás, daltól vagy csak úgy röhögés...

Na de ezek sehol nincsenek ahhoz, amit hétfőn kellett faarccal végignéznem! (És akkor innen csak az olvassa tovább, akinek a gyomra az átlagnál nem érzékenyebb!)Matyi nem nagyon akart aludni, de bazi álmos volt, dörgölt is ezerrel. Ilyenkor szokta fullra összetaknyozni a ruhámat. Vártam is, hogy az orrából kikerült, arcáról homlokára vándorló kis galacsin mikor épül be a kardigánomba, de váratlan fordulatként Matyi kezére ragadt, amit ő egyből ki is szúrt. És akkor jött a nagy rácsodálkozás! "Tyűűű, de érdekes, fogjuk csak meg! Jééé, most meg az ujjamhoz ragad! Na, most vissza a másik kézbe! Nem megy!" ... Jó 5 perc... Teljes elmerülés... "Hmmm, meg kéne kóstolni!" (Én: segítség, ezt is?) "Nem megy! Akkor csipegetem még egy kicsit!" Na és ez így ment vagy 10 percen keresztül. Totál elmerülés! Én meg nem mertem lenyúlni ezt a csodát, mert attól féltem, hogy hiszti lesz a vége. Kicsit kusza anyagondolkodásomat jellemzi, hogy arra jutottam, hogy lenyúlom, a hátára ragasztom, mert ha nagyon hiányolja, onnan még vissza tudom bányászni... Hááát, magam is nézek!"

Lényeg a lényeg, a világ Matyi számára láthatóan nagyon érdekes, nekünk meg vele nagyon vidám!

1 megjegyzés:

shebi írta...

Nagyon aranyos Matyi. Mindent meg kell ismerni! De te is ügyesen kigondoltad. Szóval a hátára? Na majd megjegyzem, ha mi is ilyen helyzetbe kerülnénk! :)))