Matyi már kiskorában is nagy érdeklődést mutatott a hó iránt, a tavaly szilveszteri nagy (és nagyon szép) hóesés például arra késztette, hogy megszülessen. Így érdeklődve vártuk, mit fog szólni az első "nagykori" hóhoz.
Szombaton elmaradt a rácsodálkozás, besötétedett, így nem tudtunk hóval barátkozni. Ma reggel viszont felvettük Máté (sajnos nagyjából bricsesz) hószerkóját, alá a rendkívül menő rénszarvasos harisnyát, a hiper-szuper 20-as (!) hótaposót, még mindig kedvenc nyuszisapkánkat és testületileg levonultunk a kertbe. (Persze más is volt Matyin, de nem ez a lényeg.)
A kertben Zsombiékat már félkész hóemberrel találtuk, besegítettünk, majd fényképezkedtünk.
A hóval való találkozás tanulságai:
- nem minden gyerek ugat a hó első megpillantásakor (még a mi családunkban sem)
- azért ha fúj a szél, hideg van, és még valami esik is, nehéz mosolygós fényképet csinálni Matyiról
- a gyereket csak óvatosan dobálja apuka, mert könnyen be/kicsúszhat valami apró baleset
Az eseményt Kata és bandája szponzorálta, köszönet jár nekik érte!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése