Egy-két hete olvastam egy babablogban, hogy a Matyunál két és fél hónappal idősebb kislány mennyire szereti a mesekönyveit, és hogy nem csak este kell mesélni neki, hanem reggel is a könyveivel támadja le szüleit az ágyban, és megrendeli a kedvenc mesét. Na én ezt könyvbarátként nagyon megirigyeltem, és bár igazán nem szokásom, egy pillanatra elkámpicsorodtam, hogy nekem miért nem lányom van.
Azt a megfigyelést tettem ugyanis piciny rokonságomban, hogy a nők olvasnak, a férfiak nem. Mármint könyvet. A könyvtáram sorsát így Matyu születésekor (sőt, talán már a 18. heti ultrahang után) az ékszeres kofferkáméval egy menetben elgyászoltam.
Na de hát az én fiam annyira tündérbogár, hogy bennem csak megfogalmazódik egy vágy, és ő megvalósítja! Matyi ugyanis falja a könyveket! Az enyémeket csak a szó szoros értelmében, a sajátjait pedig az átvittben is!
A korábbi kedvenchez (10 kicsi katicabogár) váratlanul becsatlakozott ugyanis jópár újabb remekmű is: a korábbi sikereken felbuzdulva beszerzett Tíz kicsi csillag, Anya kedvence, a nagyon vicces Állatszálloda, és Nagyi antikváriumából lenyúlt "nagy visszatérő", a Falusi hangverseny. Na meg Nagyinál az Anyát és Nagynénit túlélt, de Matyu által egyből szétkapott (amúgy elég buta) Péteres könyv, meg a kicsit viharvert Mesélj nekem Anyukám!, és (a képen is látható) Este van, este van! A héten volt, hogy több mint egy fél órán keresztül lapozgatta őket, mutogatta a képeket, ezerrel kommentált, majd amikor megunta, kérte a másikat! Annyira ügyes, és olyan büszke vagyok rá!
Már csak arra kell rájönnöm, hogy például a napközbeni problémamentes alvással kapcsolatos vágyam megfogalmazását hol rontottam el...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése