Anyák napja

Megünnepeltük Matyulival az első Anyák napját. Szombaton már nagyon izgatott volt, nem bírt magával, ezért belemarkolt egy krizantémba...

... és így már szombaton kaptam egy marék szép virágszirmot.

Aztán vasárnap, szerintem némi apai segítséggel kaptam egy szép nagy csokrot, fehéret, a kedvencemet.

Szupernagyi - május első vasárnapja alkalmából

Neeem, nem arról a furcsa filmről szeretnék írni, az itteni főszereplő sokkal szuperebb, és nem szerepel semmi Pernahajder Roderick Campbell sem a történetben.

Ez a Szupernagyi az "író" anyukája, Matyuli egyik legtehetségesebb szolgálója.

Szupernagyinál nincs bátrabb, ő az, aki nem ismer félelmet, és ahogy az a csúnya kócos bácsi mondaná, bevállalja a leghúzósabb dolgokat is. Nem elég, hogy nem tart a környék felverésétől, és gyomor összerándulás nélkül bevállalja bármikor Matyuli sétáltatását, folyamatosan a "fejlődési to do lista" olyan pontjainak kipipálásával sokkol, amiktől én, mezei anyu, rettegek.

Nem tudok úgy hazajönni (na jó, igazándiból lelkiismeret furdalás közepette, aggódva hazarohanni) kedvenc szabadidős programjaimból (bevásárlás, orvos látogatás, esetleg fodrász), hogy ne kelljen szembesülnöm azzal, hogy neki már megint sikerült valami, ami nekem nem. És a legjobb, hogy ezt oltári természetességgel, magától értetődőként tálalja. "Jaaa, persze, hogy késsel-villával ebédelt a gyermek, utána pedig direkt kérte, had aludjon már egy kicsit."

Jó, ez az utolsó mondat nem igaz, de íme egy közel sem teljes lista azokról a dolgokról, amiket Matyi az ő felügyelete alatt ért el:

• első játszás a kiságyban, kisördög átmeneti elűzetése



• első ordítás nélküli elalvás a pihenőszékben (előző produkciónál egy fokkal könnyebb, hiszen itt soha nem lakott kisördög)



• első napközbeni alvás kiságyban (na jó, nem lerakás, magunktól elalvás, de azért így is csodaszámba megy)



• első hason fekve felkönyöklés (mondjuk ebben a műsorszámban Matyi viszi a prímet, annyira utálja, hogy élete 10. hason fekvésénél 5 másodpercen belül piff megpördült, és már háton is volt, és ezt a menekülési módszert azóta is lelkesen alkalmazza. Lehet, hogy ő lesz az első háton kúszó gyermek. Vagy Nagyi valahogy ezt is megoldja.)



• első alvás a kifejezetten altatásra szánt 2. számú babakocsiban

És mi az, amiben nem ő volt az első? Este magunktól kiságyban elalvásban, de persze csak azért, mert nem itt lakik. És az első Apával fürdésben, mert ő nem Apa. De több azt hiszem tényleg nincs.

Köszi Mamzli, hogy egy Szupernagyi és Szuperanyu vagy! Remélem, hogy abból, hogy nekünk volt egy Acsi szupernagyink, és most Matyulinak is van egy szupernagyija, valamikor majd csak az következik, hogy egyszer én is szuper leszek!

Az első... (2008. április 28-i hét)

Ezen a héten is volt sok "első", bár most kevésbé a katartikus, inkább a vicces fajtából.

• Hétfőn reggel Matyuli teljesen váratlanul elkezdte a sikítozást. Először nem tudtam, mi van, aztán beugrott, amit olvastam egy babás blogban: eleinte vicces, majd agyra menő sikítozás. Szóval ez vár ránk is. Iszonyatosan élesen és magasan sikongat, nagyon vicces, ahogy néha nem is jön ki hang a torkán, vagy csak egy elcsukló valami. Ennél már csak az viccesebb, hogy mostanra már be is rekedt, nagyon cuki.
  


• Megvolt az első több napos nyűglődés is. A hét elején 3 napig önmagához képest nagyon nyűgös volt Matyicica, amit eleinte a hétfői oltással magyaráztam. De aztán rájöttem, hogy ez túl kézenfekvő. Nem lehet véletlen, hogy pont csütörtökig (a munka ünnepén kívül a 4 hónapos szülinapjáig) nyűgösködött. Ez tuti, hogy valami olyan, mint én (és annyi nő) és a 30. szülinap. Csak mi 3 napnál többet nyűgösködünk előtte.
  


• Csütörtökön először találkozott Matyi és 3 hónapos harmad unokatesója, Sasa. Nagyon édesek voltak, ahogy vizslatták egymást. Gondolom a következő találka még izgibb lesz, akkor már majd lehet versenyt kúszni.
  


• Bár ezt gondolom semmilyen csecsemőfejlődési szakkönyv nem említi fontos mérföldkőként, a pénteken Matyi azzal nevettetett meg minket, hogy - életében először - hanyatt fekve felhúzott lábait terpeszbe vágta le, és úgy hagyta. Ezt most így nagyon nehéz leírni, de oltári vicces volt.

Az első... (2008. április 21-i hét)

Nem, még nem számolhatok be Matyuli első szerelméről, bár az első futó fellángolás már megvolt, a vattapamacsos zacskón található szőke nőbe gabalyodott bele egy kicsit, de meglepően rövid volt a kaland, nem tartott tovább 2-3 napnál. (És mondom, azóta is nem első szerelemként, hanem csak Matyi első csajaként emlegetjük a hölgyet.)

Szóval ez "Az első..." gondolat onnan jött, hogy Matyuli múlt héten annyi produkciót adott elő először életében, hogy muszáj megemlékezni róla.

Az április 21-i hét elsői:

• Egyből csalással kezdem, mert vasárnap este kezdődött az egész, de akkor már úgyis depisek vagyunk, hogy vége a hétvégének, így az már majdnem hétfő. Szóval ekkor kaptuk meg az első kisbabás gurgulázós kacagást, rötyögést. Ehhez egyébként oltári poénra volt szükség: Apa röfögött Matyuli arcától 10 centire. Ez egyszerre ijesztő és nagggyon vicces.
  


• Szerdán (természetesen Nagyival) megvolt az első igazi "hason fekvős kinyomás", az az igazi könyöklős, hosszan kitartott verzió. Ez, mint minden hason fekvős attrakció nagyon értékelendő, ugyanis Matyuli utál hason feküdni, és ettől kb. 3 hónapig meg is kíméltük. Aztán jött a doktor néni, és megkaptuk a magunkét. Azóta hasazunk.
  


• Másnap, csütörtökön megvolt az első közös fürdés Apával, ami nagyon jó buli volt. Anya azért élvezte, mert így legalább csak a fiúk lettek vizesek, nem úgy, mint a kiskádas fürdésnél.
  


• És akkor most dobpergés, jó hosszú... Még mindig remeg a kezem, ahogy visszagondolok arra a szombat estére... Hihetetlen, katarzis, nem bírjuk feldolgozni. Jobb, mint a füves cigi, vagy a jóganevetés. Szóval szombat este Matyuli fogta magát, és elaludt a kiságyában. Előtte játszott 1-1,5 órát teljes nyugalomban az ágyában (a kedvencét: kézzel-lábbal rángatta a rácsvédőt), majd elfáradt, és elaludt. Mi meg tényleg "totál beszívva" néztünk egymásra Robival. Egy új korszak kezdődött. (Ja, és ami még durvább: ezt azóta igény szerint bármikor megismétli. Paff.)

Elő az archívumból 2. - Újabb helyzetjelentés, vagy aki úgy szereti, status report (2008. február 7.)

Na és akkor jöjjön a második (és eddig utolsó) helyzetjelentés!

Sziasztok!

Bibibi, olyan jó kisfiam van (ma), hogy lehet, hogy van időm egy újabb helyzetjelentésre. Persze majd a végén kiderül, hogy milyen hosszúra... Ja, meg persze az is nagyon jól esett, hogy sok kedves visszajelzést kaptam, tehát most elhittem, hogy másokat is érdekel a sorsunk, szóval innentől már csak lelőni tudtok.

No lássuk csak, mi is történt mostanság.

Matyi bezony már 5 hetes is elmúlt, és igazi nagyfiú. R.-val már nosztalgiázunk, hogy "régen" mi volt, amikor az ismeretségi körünkben 2 hete (egy hét leforgása alatt) született 3 "kis pisis" problémáiról hallunk. Ja, és a hét elején elpakoltam az első adag kinőtt ruhát. Brühühü.

Ami mindenkit biztosan nagyon izgat: van-e már babakocsi?

No, Matyi első hónapos születésnapját megelőző éjjel nagy kínkeservesen meghoztuk a döntést, hogy kivesszük a sorsunkat a nyomorult olaszok kezéből, és nem várjuk meg, hogy a következő szállításkor (február 15.) lesz-e kedvük felpakolni a kamionra a novemberben (vagy október???) megrendelt cuccot. Szóval irány a net, és kinéztünk egy az eredetinél is sokkal menőbb járgányt. Még szerencse, hogy mindenkitől, aki él és mozog babakocsi hozzájárulást kértünk karácsonyra, mert ez persze nem lett olcsóbb, mint az eredeti választás. De hát egy hónapos a gyerek, tarthatatlan, hogy nincs babakocsi, nem várhatunk tovább... Másnap totál idegként (2 etetés közt ugye nincs sok idő) elindultam babakocsit venni, meg sem álltam a garázsfalig :-(( Valahogy nem tűnt fel tolatás közben. Ha a javítási költséget lehetne aktiválni, elgondolkoznék azon, hogy a 3 hónapos veterán autómra menjen, vagy arra a drága gyönyörű babakocsira.

Na jó, sebaj, ha az én kocsim le is amortizálódott, a nap végére Matyinak is lett hiperszuper járgánya, hordozója, hintaszéke, zenélő kütyüje.

Hétvégén mentünk is vígan sétálni, amit enyhe túlzással végigordított a gyerek, de úgy, hogy legszívesebben elbújtam volna én is a mózeskosárban. Akkor és ott reális elképzelés volt, hogy a fagy visszatértével telepakolom mirelit zöldborsóval a kosarat, Matyi óbégathat, és kenterbe verjük a Family Frostot.

De az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindez már a múlté (remélem), ma ugyanis igazi tündérfiúként aludt, anya meg róhatta a köröket, had égjen a zsír.

Alvás

Azt hiszem anyukám nagy igazságra tapinthatott, amikor azt mondta, hogy Matyi ágyába minden bizonnyal kisördög költözött. Ebben az egyben nagyon következetes ugyanis, egyszerűen nem hajlandó ott tölteni egy percet sem. (Persze ordítva töltene, csak hát anya valami olyat olvasott, hogy a gyerek a sírással azt jelzi, hogy valamire szüksége van, és ha arra nem reagál az ember, azzal cserbenhagyja. Na anya azóta nem hagyja cserben a gyermekét, és ezt szigorúan megtiltotta másoknak is.) Szóval lassan lesz egy eladó kiságyunk.

Viszont ahogy tesóm fogalmazott, oltári szerencse, hogy a (szintén szülinapi beszerzésű) hinta vagy pihenő, vagy nemtudommilyen székbe nem bújt kisördög, Matyi épp most is ott alukál. (Patri, ezt még nálatok láttam, köszi az emléket!!!)

Éjszaka Matyi közöttünk durmol, tök rendes gyerek, nem sír, csak ütöget meg rugdos, ha valami baja van. Így nagyon jól alszunk, és jól is szórakozunk, igazán vicces arra ébredni, hogy eldurran egy nagy puki, vagy épp valami még nagyobb (bocs). Meg nagyon cuki az is, ahogy nyűglődik, hogy most akkor felkeljen, vagy ne, dörgöli az arcát, meg óriásikat nyújtózkodik. Meg hétfő óta beszélget is velünk (teli pofival nevetés, és közbe nagy aaaa-k, meg áááá-k), döbbenetes, hogyan fejlődik.

Evés

Hát ha őszinte akarok lenni, az egy picit még mindig ááááááá. Bár lehet, hogy egyszerűen csak nekem kéne kicsit lazítanom, de azért néha a mérleg kijelzőjétől égnek tud állni a hajam (pedig igazi agykontrollosként mindig azt mondom Matyinak, hogy most leteszlek barátunkra a mérlegre). Tegnap megint becsavarodtam, és felhívtam egy La leche ligás tanácsadónőt (örüljön, aki nem tudja, mi ez), aki azt (is) javasolta, hogy 2 hétre iktassak ki az étrendemből minden tejterméket, mert sok gyerkőc azért nem eszik, azért bukik és fáj a hasa. No ez nekem semmiség, ezek csak kb. 50%-át tették ki az étrendemnek. De komolyra fordítva a szót, ha ennyi kell ahhoz, hogy jobb legyen a kiscsávónak, akkor bye-bye boci. Ma már vettem is rízstejet, mert kell valami fehér színű folyadék, és az ouzo-t nem szeretem. Így már tudom, hogy marha drága, de legalább nem is finom...

No, de a lényeg, hogy ma igazi tündérbogyó volt a gyerek, eszik-alszik, semmi sírás, bukás, miegymás. Lehet, hogy csak valami oltári véletlen, de hátha nem, úgy reménykedem!

Hopp, kisfiú brekeg a csodaszékben, legalább abbahagyom ezt a hosszúra sikeredett levelet. Csatolok egy-két képet, bár van olyan, amit páran már láthattatok, bocs. Az egyiken egész jól megfigyelhető, amit R. egyik haverja a következőképp fogalmazott meg: hát ez a kis Mátyás inkább Szilágyi Erzsébetre hasonlít, mint Hunyadi Jánosra ;-))

Puszi mindenkinek,

Zsuzsi+Matyi

Elő az archívumból 1. - Helyzetjelentés (2008. január 22.)

Korábban született két "helyzetjelentés", ami kezdeti viszontagságainkat hivatott bemutatni barátoknak, kollégáknak, ismerősöknek. Mivel ezek is hozzátartoznak Matyi világához, úgy gondolnám, itt a helyük.

Sziasztok!

"Rövid" helyzetjelentés Matyi 3 hetes szülinapján: köszönjük, jól vagyunk, kihevertük Matyi közel egy hetes böjtjét (vagy lehet, hogy pránát evett??), doktornő/védőnő "meg kell állítani a súlycsökkenést" kijelentésével előidézett infarktust, illetve azt a hírt, hogy nem, még mindig nem bírták azok a megveszekedett macskaevő olaszok felrakni a kamionra Matyi babakocsiját, így még ezen a héten se lesz járgánya.

Megvolt az első beégés is (totál amatőrként nem vittünk váltópelust és ruhát a kardiológushoz, így Matyi úgy jöhetett haza, mint aki térdig sütőtökpürébe lépett), de meg is nyugodhattunk, mert nem a szívzöreje miatt nem evett, hanem puszta meggyőződésből.

Feladtuk már a "nem alszik velünk egy ágyban a gyerek" elvet is, ami eddig nagyon jó döntésnek bizonyult, ugyanis azóta mindhárman tök jól alszunk. Szóval most már "minden" szép és jó, de azért megjártuk azokat a bizonyos bugyrokat. Nem tudom, melyik is volt a mélypont: amikor arra ébredtem kb. hajnali 4-kor, hogy R. szalad a gyerekszobába, hogy elfelejtette megmérni, hogy hány centi (!) a gyerek, vagy az, amikor szintén valami hajnali időpontban Szily László: Kitolás c. könyvéből felolvasva próbált R. ébren tartani. Elég viccesek lehettünk, ahogy ezen a nem emberi órán benőtt szemekkel vinnyogunk a röhögéstől, és böködjük a gyereket, hogy ne aludjon el állandóan evés közben.

Időt nem kímélve ;-) bemásoltam a kedvenc részemet a könyvből, aki már játszott csecsemőmérleggel, szerintem biztosan jól fog szórakozni, remélem a többiek is értékelik...

Csecsemőmérleg - magasabb matematika

A hőmérőnél sokkal többször fogod használni a csecsemőmérleget, amit ugyanaz a sajátos humorérzékű, titkos tervezőcsapat találhatott ki, mint annyi más bébifelszerelést. Míg rá nem unsz, minden szoptatás előtt és után meg kell mérni a gyereket. Két alfaja van? a hagyományos tologatható súlyokkal operáló és a korszerű digitális. Az előbbi egy idegrendszer nélkül született férfiból is tomboló dührohamokat váltana ki. Mire az ember ki tudja tökölni a helyes beállítást, még egy mormotakölyök is felébredne.

Tehát marad a digitális mérleg. Az akció a következőképpen zajlik az újszülötteknél:

Ráfekteted a gyereket a műszerre, és leolvasod a kijelzőn megjelenő számot. Megnézed a legutóbbi mérés eredményét, az előbbi értékből kivonod az utóbbit, és regisztrálod, hogy a gyerek félórai szivornyázás során 1 grammal lett nehezebb. Gyanús. A bébit felemeled, nullázod a számlálót, és újra mérsz. Rövid számolás: eszerint 400 grammot szopott. "Még mindig jobb, mintha szitározna a csajom" - gondolod magadban, és még két-háromszor megismétled az egészet. A kapott értékből megpróbálsz valamilyen átlagot számolni, de ebben megzavar a nőd, mert megkopogtatja a válladat, és közli, hogy eljött az újabb szoptatás ideje.Ha a gyerek kicsit már nagyobb, a dolog menete annyiban változik, hogy vonaglani és tekeregni fog a mérlegen, a számláló pedig másfél és tíz kiló között ugrál. Te ezen csak fölényesen mosolyogsz, hiszen a műszert erre az esetre átlagoló funkcióval látták el. Ez azonban csak igen viszonylagos fejlődés, mert az átlag egészen máshova esik minden újramérésnél, attól függően, hogy milyen hevességgel vonaglott a gyerek. Így nem marad más hátra, mint kikapcsolni az advanced üzemmódot, aztán kigúvadt szemmel figyelni a kijelzőt, és megpróbálni elkapni azt a pillanatot, amikor a lendületesen electric boogie-zó kis szabotőr egy tized másodpercre mozdulatlanul marad.

Tippek a sikeres méréshez:

1. Olvass föl neki az önkormányzati újságból.

2. Mutasd meg neki egy szabadon választott kereszténydemokrata politikus fényképét.

3. Súgd háromszor a fülébe, hogy alulról épitkező civil önszerveződés.

4. Fenyegesd meg, hogy ha nem marad nyugton, egész nap világzenei felvételeket játszol neki.

5. Csinálj úgy, mintha füstölőt gyújtanál.

6. Csinálj úgy, mint Baja Ferenc, amikor észrevette, hogy a csehszlovák delegáció egyik tagja ellopta a hajhálóját.

7. Kötözd meg, és peckeld fel a száját.

Puszi mindenkinek, Zs.