Matyi kedvenc képe

Talán mert ismétlés a tudás anyja, vagy esetleg csak azért, mert a kép fantasztikus témája feledteti silány technikai kivitelezését, naponta 5-10 alkalommal kényszerülök megtekintésére.

Ilyenkor Matyi megáll a gép előtt, és bumm-bumm záport ereszt rám. Ha korán reggel/este van, akkor sanszos, hogy értetlenkedek, és különböző autós újságokkal próbálom leszerelni (amiből háztartásunk népes arzenállal rendelkezik), ha pedig sejtem, hogy mi a téma, és Apa itthon van, gyorsan átpasszolom a gyereket. Ugyanis az elvárt reakció a következő:

1. megemeljük az igen sűrű gyermeket (ezért passzolom le, ha tudom),
2. majd szépen a bemutatjuk a képen látható munkafolyamatot:
3. "Jön a naaaaaagy teherautó! (M.: mutogatva "bummm-bummm", Anya: "igen, nagyon nagy kereke van!") Kiborítja a pici járgányba az aszfaltot (azt hiszem innentől szakmailag nem teljesen pontos a folyamatleírás): suttttty! A pici járgány megrázza bzzz-bzzz-bzzz, az kipotyog az útra, és a járgány jól beletapiskolja putty-putty-putty. Aztán jön a naaaaagy úthenger (egy másik fotón az is látható, de hála Istennek nem kell mindig megnyitni) és shhhhhhh átgurul az aszfalton és kilapítja.
4. A hangutánzó szavakat természetesen rázás, suhanás, döcögés és egyebek kísérik, szóval kiírhatnám magamra, hogy 2 db százassal működik az útmester szimulátor, de nem lenne értelme, hiszen egy kasszán vagyunk (a "tényleg nem panaszkodhatunk, áldott jó szíve van" Apáén).

A kép egyébként Balcsin készült, egy olyan kiruccanáson, amiről természetesen elmaradt a beszámoló, és egy olyan utcában, ahol bár tavaly szétparáztuk magunkat, de megmaradtak a gyönyörű platánok. És ezért is, meg sok egyébért, Siófok a kedvencem azon önkormányzatok közül, akiknek szerencsénk van adót fizetni (Nagyi után szabadon)!