Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. július 13., hétfő

Áppá


Szerintem nagyjából 2-3 hete történhetett, hogy Matyi szert tett egy végtelenített „Áppá” lemezre. Azóta ezt hallgatjuk. Főként én, hiszen Áppá néha-néha elmegy dolgozni.

Ilyenkor történik, hogy Matyi felkapja a távirányítót, szépen kifordítva a fejéhez teszi, és már hívja is Áppá-t. Ha én esetleg a telefonomhoz nyúlnék, akkor Áppá felkiáltásokkal megfenyeget, hogy azonnal rakjam le, mert mi lesz, ha Áppá hív, és mi nem vagyunk elérhetők!

Aztán a délelőtt folyamán még átrendezi a lakás Áppához tartozó tárgyait, elsőként általában a pizsamát hurcolássza, majd legtöbbször a cipők és papucsok Áppá kiáltásokkal kísért dobálása következik. Persze ezt én is szeretem, mert valljuk be, kevés annál szebb dolog van, mint a lakás különböző pontjain véletlenszerűen elhajigált 43-as férficipő. Főleg, hogy előtte fényesre nyalja a talpukat. Amiben sikertelenül próbálom megakadályozni. (Ma egyébként a felett érzett bánatában, hogy Zsombi nincs itthon, lenyalta legkedvesebb barátja ajtó elé készített cipőjének talpát is. Nem vagyok elég gyors!)

Áppá imádat és szajkózás igazándiból akkor a legszebb, amikor egy másik szerelemmel párosul: az autóéval! Jaj kérem, itt persze már nem akármilyen autóról van szó, hanem Áppá autójáról! (Amiről néha azt hiszem, hogy talán még Áppánál is nagyobb isten…) Nem, mi (még?) nem tartunk ott, hogy autómárkákat mondanánk fel séta közben, viszont nagggyon messziről felismerjük az Áppá típusú autó minden verzióját, és ezt Áppá felkiáltásokkal jelezzük is. Főként Matyi.

Áppá túladagolást azt hiszem most szombaton kaptam, amikor Robi kimenőt kért, vagy inkább osztott magának. Azt, hogy péntek este nem volt otthon, feledtetni látszott a Zsombinál való fürdés frenetikus élménye. De szombat reggelre kiborult a bili, fél nyolctól dőlt Matyiból az Áppá. A fentebb bemutatottakon kívül leparancsolta a szekrényről az összes Áppá képet (ami persze Áppá és Áná kép, de én csak egy bökést kapok, hogy „jó, felismerlek ám téged is Áppá mellett!”), és ezeket nézegetve tudott csak reggelizni. Aztán a laptopon is végig kellett nézni egy-két (száz) áppás képet, ami akkor vált frusztrálóvá, amikor heves fejrázással és nyekergéssel jelezni kezdte, hogy ő bizony nem erre az áppás képre gondolt abból az ezerötszázból, amit az elmúlt másfél évben készítettem róluk. Ebédnél folyamatosan Áppá helyét mutogatta, és kiakadt, hogy nem Áppá autójával, hanem az én szerény kis járgányommal megyünk Nagyihoz. Húúú, ekkor már nagyon vártam Áppát! Aki aztán csak megjött.

Ja, és az Áppá lemez telepítésével az Áná véglegesen törlődni látszik a merevlemezről. Köszi!

2 megjegyzés:

LiliNortianyu írta...

Az Én fiam detto ilyen:) Nagyon apás.Ha Apának el kell mennie,már szalad is és nyújtózkodik,hogy vegye fel,aztán persze nem lehet róla levakarni:)
Ha benézel a blogomba,találsz egy Mosolydíjat,amit azért kaptatok,mert mosolygásra késztetnek Matyi történetei.

Hugomum írta...

ez szerelem. még fél év és lehet nálunk is? síííírok:)))