Mosolydíj

Fura érzés, amikor kiderül, hogy egy közeli, vagy távoli ismerős olvassa Matyi történeteit. Egy pillanatra ilyenkor mindig megijedek, aztán meg persze rájövök, hogy nem kéne itt ál szégyenlősködni, én írok (egyelőre?) nyilvános blogot! Aki titkolózni akar, írjon kockás füzetbe, és dugja el, hátha nem találja meg a taki néni! Na de amikor ismeretlenről derül ki, hogy akár rendszeresen is benéz Matyi világába, hú, az még érdekesebb érzés!

Na és hogy ezt még übereljük, egy ilyen ismeretlen ismerős, "LiliNortiAnyu" nem csak érdeklődésével, hanem egy mosolydíjjal is megtisztelt minket! Bezony, úgy látszik, van ilyen is! Ez azt kapja, aki mosolyt csal mások arcára. Örülök, hogy ez nekünk is sikerült!

Na már most az az igazság, hogy itthon lébecoló anyukaként sikerült rácuppannom egy-két olyan témára, ami minden szabadidőmet felemészti. Én így az általában díjazottaktól eltérően nem nagyon olvasok klasszikus értelemben díjazható babás blogokat. Ebből az következik, hogy szembe megyek a díj szabályával, és nem adom tovább három másik mosolyfakasztónak, és ezzel bevállalom a hét, esetleg hónap főgenyája szerepét. Viszont adok három tippet, hogy hol lehet mosolyogni. Mindenféle értesítés, meg díjküldés nélkül...

1. Adél és Áron csodálatos élete - Szuper vicces, rövid, így rrrrrendkívül elfoglaltak/lusták által is gyorsan és könnyen emészthető bejegyzések. Áron 2 nappal fiatalabb Matyinál, így tőlem különös figyelmet kap.
2. Hommelette - Mostanában belustuló, amúgy így a messzeségből ijesztően intelligensnek tűnő, kicsit grafomán Apuka nem mindennapi blogja Matyunál 1-2-3 hónappal idősebb leánykájáról (is). Nem biztos, hogy mindenkinek bejön, nekem igen. Jó lenne így írni!
3. Dooce - Na ez tuti, hogy nem jön be mindenkinek, de én vállalom, hogy rajongok érte! (Ön)irónia, szarkazmus, (szerintem) fantasztikus humor, tök jó fotók. Ahogy én azt szeretem.

Ja, és a mosoly a legrövidebb távolság két ember között! (Ezt nem én, hanem egy nálam okosabb ember mondta.) Csak bátorság is kell hozzá. (Ezt meg én.)