Matyi szótára

Azt hiszem, olyan másfél hete történt, hogy a rossz idő, meg a bezártság elől az IKEA játszórészébe menekültünk. Nem részletezném, Matyi mennyire be volt rezelve, szorította a kezemet, rángatott, röviden szólva szeparációs szorongott, mert most nem ez a lényeg. Hanem, hogy összeakadtunk (kicsit a bajszunk is) egy (nem voltunk benne biztosak, hogy) kislánnyal, aki egészen pontosan 28 nappal volt idősebb Matyinál. És mondta, hogy kisegér, amikor (sikertelen) kísérletet tett az állatka megszerzésére. Meg, hogy "kérem szépen"! (Mondjuk ezzel se ért el többet szegény.) És akkor anyukája elárulta, hogy hajnalban azt mondta a kiscsaj, hogy "fáj a fogam, kérek dentinoxot!". Khmmm. Jó, lehet, hogy nem ragozta rendesen!

Mindez aznap történt, amikor mi körbeünnepeltük a 10-20 "áppá"-t elrebegő Matyut. Sok minden átszaladt a fejemen, ezek közül az "itt az ideje megírni Matyu szótárát" a leginkább vállalható.

Brumm-brumm, bumm-bumm, vagy ritka, de kedves becézésük: brümi - milyen jó, hogy alfabetikus sorrendben is előre kerülhet, ami előre való! Matyi beszédének és gondolkodásának (minimum) 85-90%-át teszi ki brumm-brumm, amivel egyeseknek kicsi az agyára megy. A brumm-brumm az egy szent dolog, általában (minimum) négy kereke van, és brummog. De valamiért brumm-brumm az is, ha pl. Apa zuhanyzik (Anya is szokott, csak az nem "brumm-brumm", hanem fürdőajtón dörömbölős "dedeeee!"), Pista bácsi füvet nyír, mosógép centrifugál, na meg a mélyhűtő. Fontos megjegyezni, hogy a legszentebb brumm-brumm Apa brumm-brummja, amit ha Apa meghoz, semmi más nem számít. Igen, nem félreértés, annak örülünk, hogy Apa meghozza brumm-brummot, és nem annak, hogy brumm-brumm meghozza Apát. Ha jó, azért néha annak is, de nem feledjük, mi fontos egy férfinak! És imádom, amikor álmában brummog, biztos valami jó kis mixerautósat, vagy csömöri buszosat álmodik!

Dádá - (háháhá, ezt senki nem találná ki!) kutya főnév, illetve ugatni ige. Nagyon kellemes, amikor kicsit vagy kevésbé szimpatikus néni ölebét dádázza le a gyermek, én meg kapom a szép pillantásokat az agresszívnak tartott kölköm miatt.

Dede (egyéb, fokozott izgalmi állapotban használatos formái: deje, gyeje) - gyere azonnal, és vegyél ki az ágyból/játsszál velem vonatosat/ülj be velem az autóba, mert hülyét kapok!

Gádá-gádá - (főként) labda, de mint korábban már említettem, Matyi minimalizmus jegyeit felmutató nyelvi szabályai szerint egy labdára (többé-kevésbé) hasonlító ajtótámasz, barack, sárgadinnye, lufi is simán gádá-gádá. Így jött az, hogy a kb. egy hónapja a hűtőbe betett sárgadinnye (Zsombi szótárából idézve: büdös dinnye) még most is néha gádá-gádá-s hűtőrángatást eredményez. Azt nem tudom, hogy a mélyhűtő mikor nyelt el egy bumm-bumm-ot, de azt meg bumm-bumm-ozva rángatja. Jeah!

Gágá - a halandók gyermekei által csak háp-hápnak, ne adj Isten kacsának szólított szárnyas, illetve minden egyéb rokon fajzat, ami nem a következő szócikkben szereplő nevet kapja. (Szintén vicces dolog a parkban galambokra gágázó Matyi...)

Káká - természetesen nem az, aminek az ember gondolná, hanem egy a kár-kár-ból származtatott szárnyasmegnevezés. Érdekes, hogy míg a parkbéli galamb gágá, addig a tetőn turbékoló típus káká.

Nám-ná(m), illetve mostanság námmá - könnyen kitalálható, szinte már nemzetközileg is elfogadott éhségcsillapítást célzó felszólítás. Csak az teszi egzotikussá, hogy Matyu nemes egyszerűséggel evés és ivás iránti óhaját is ezzel fejezi ki, így könnyen beleszaladunk egy fél órás "na, ezt ennél?" játékba, hogy aztán a végén kiderüljön, hogy csak szomjan akar halni szegénykém. Alapjaiban véve nem bánom, hogy a mi nyelvünk helyett az övét tanuljuk, de azért arra már többször kértem, hogy nám-nám ügyben legyen kedves pontosítani!

Nene - A reggeli "dede" után következő szó, néha pólóban turkálás kíséri. Annál ezerszer jobb, mintha cici felkiáltásokkal kergetne! (Egyébként gyakran bepróbálkozik, mostanság például ha a nagy rohanásban elvágódik, pityizik egy kicsit, szinte mindig jön egy "nene" javaslat. Arany bogaram azt hiszi, hogy így egy mozgalmasabb napon 5-10-szer nenézhet! Téved.)

És ezzel azt hiszem, végére is értünk. Persze, van (volt, lesz) áná, meg most épp áppá korszakot élünk, de aztán szerintem tényleg vége. Olyanunk sincs, hogy "nem"! Aki azt hiszi, hogy aggaszt ez a "bőbeszédűség", azzal vígasztal, hogy majd megtanul beszélni! Tényleg? Komolyan azt gondolta valaki, hogy attól félek, hogy húú, majd nem fog beszélni?? Szerintem vicces ez a babanyelv, főleg, mióta értjük! Mondjuk Apa azért naponta egyszer elmondja, hogy mennyire várja, hogy beszéljen már. De az a gyereknevelés, ha jól látom, mindig valami "mennyire várásáról" (is) szól, tehát valószínüleg ez így jó. Apa mennyire vár, Matyi meg babagagyog. Én carpe diem (kijelentőben, és nem felszólítóban), meg fordítok, ha tudok.