Minden vágyam, hogy a fiam valami értelmes hivatást válasszon magának. Ne csak aktát tologasson, meg számokat pofozgasson, hanem valami értelmeset csináljon. Majd ha nagy lesz.
Az én fiam minden gondolatomat lesi, vágyaimat megvalósítja. Nem majd ha még nagyobb lesz, hanem most. És úgy gondolja, hogy a kátyúzás hasznos, kétkezi munka. Végül is igaza van. De remélem, hogy holnap nem vonulunk ki mondjuk a Kerepesi útra!
Azt egyébként nem részletezném, hogy mennyi időbe telt, míg kikönyörögtük a kátyúból. És azt sem, hogy az ilyenekhez nem szokott Apuka mit szólt a full szutyok cipőhöz...
Hohó, update! Megtaláltam a videót is! Mondjuk érdekes, ahogy kattintgat, amikor belefényképezek, de még csak tanulgatom az új gépemet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése