Hétköznapjaink

Az áprilisi nyár előtt meglehetősen eltérő módon teltek hétköznapjaink. Szórtam már hírmorzsákat a korábbi, könyvmolyként tengetett hétköznapokról, meg aztán említettem már azt is, hogy mostanában kicsit játszótér centrikussá váltak mindennapjaink. És szerintem azt sem titkoltam eddig, hogy Matyi szív brümmm-brümmm.

Egy dolog nem változott. Hetente háromszor-négyszer a déli alvás után átgurulunk Nagyihoz, és ott ebédelünk, majd "ügyezünk".

Namármost, a korábbi "bemegyünk Nagyihoz, kiesszük a vagyonából, majd ronggyá meséltetjük a száját, esetleg szétpakoljuk a konyhát" sztenderd program újonnan a következőképp alakul:

• Megérkezünk, és már vagy az utcán borzasztóan megörülünk Józsi jó nagy brummmbugájának, vagy ha nincs kint az utcán, bemegyünk a kertbe, majd azonnal balra kanyarodva megcélozzuk a garázst. (Miért használok többes számot??? Csak ő akar menni, én aztán tényleg nem!)
• Innen ajtórángatás következik, nagy-nagy öööö-zés és brümmögés közepette.
• Én próbálok folyamatosan "namm-namm" javaslatokkal módosítani a programon, nem sok sikerrel. (Halkan jegyzem meg, hogy ez a jelenet általában du. 3 óra körül zajlik, ebéd előtt! Persze egy pillanatig sem állítanám, hogy délelőtt nem evett már Matyi annyit, mint három másik egy nap alatt, de azért mégis!)
• Én feladom, elmegyek enni, Matyi pedig Nagyival megszállja a garázst. És kezdődik, a mutogatás, autósimogatás, kerékdzsuvakézrekenés, arc-összemaszatolás, mutogatás, simogatás, mutogatás...
• Aztán egyszer csak megjelennek, gyorsan eszik, majd folytatódik a program. Néha azért ki-kinéz a garázsból, de leginkább csak azért, hogy ö-ö-ööö, brmmm-brmmm megmutassa az épp arra reppenő repülőt.

Ez lett az én kis intellektuális kölykömből. Brühü. Akarom mondani brümmm-brümmm.

Ui.: Esküszöm, hogy ma valami olyat mondott, ami nagyon hasonlított a "garázs" szóra. Ja, és ő még mindig az a fiam, aki annyit se mond (már), hogy Apa, max. hetente egy-két Anya, oszt annyi. Lovely.