De attól tartok, nem sok sikerrel. Ugyanis olyanokat csinál, amitől nevetnem kell. Vagy úgy csinálja, hogy attól nevetek. Elröhögöm a fegyelmezést, pedig tényleg annyira próbálkozom!
Nevelés vol1, avagy "Te nem félsz?"
Egyik este kenyérsütés alkalmából a sütő előtt guggolva tanítgatta nekem Matyu, hogy huhh, a kezünket elkapjuk, mert meleg a sütő. Ezt már régóta tudjuk, langyos sütő, langyos fűtőtest mellett alaposan begyakoroltuk. Épp azért, hogy az olyan forró sütő, mint a mostani, ne legyen teli manccsal letaperolva. Persze Matyut ez nem érdekelte, és lazán tapicskolta a forró sütő, már készült is volna odanyomni az orrát (így szereti nézegetni magát, hiszen olyan szépen tükröződik a sütőajtó). Gondoltam azt már tényleg nem várom meg, hogy odaég a gyerek arca a sütőre, így elkaptam, és a két vállánál fogva félig komolyan, félig viccesen megráztam: "Te nem félsz?"
Na persze, hogy a vicces fele sikerült jobban. Rötyögött. Erre én gondoltam, ha már a nevelés nem jött be, legyünk vidámak, és ráztam még egy kicsit. "Te nem félsz? Te nem fééééélsz?" Aztán gondoltam abbahagyom, mert láthatóan nem félt. Haha, persze, abbahagyom... Jött, és rugózott előttem, a szemében pedig "Gyere Anya, nevelj!" csillogott. Vagy talán "Hahaha, úgyis az lesz, amit én akarok!"?
Nevelés vol2, avagy "Kertész leszek..."
Pár napja elgondolkodtam, hogy milyen érdekes, hogy teljesen észrevétlenül elmúlt a korábbi virágcserép gyomlálós korszak. Na, ma ugyan olyan észrevétlenül vissza is jött. Sec perc alatt Matyu annyi földet kapált ki a cserepekből és hintett el a parkettán (csak legszebb földgumókat kóstolta meg), hogy nekem már csak egy kis vetőmagot kellett volna elszórnom, és már ott is lenne a veteményes a teraszajtóban. Mondjuk a rossz oldalon...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése