Meteorológiai állomásunkról jelentjük. Szép kezdés, meg elgondolás, hiszen azt terveztem, hogy mostantól minden évben megfigyelem, hogy ez a Mátyás most akkor jeget tör, vagy inkább csinál, de már most itt az első évben elakadtam! (Azért első, mert az előző első, még kicsit elborulásosnál már tényleg csak egy kis időjárás megfigyelés hiányzott volna a boldogságunkhoz.)
Bár mindenki ezzel a jégtörő Mátyás dologgal jön, én bevallom, nem tudom, mit kellett volna tennie Matyunak ezen a szép napon! Így hagytuk a jeget, és a Zsombitól kölcsönkapott szánkóval inkább a másik téli csapadékra, a hóra pattantunk. Megvizsgáltuk a kertben fellelhető összes hóembert, és csak egyszer estünk pofára a hóban. (Bocs Matyu! Igazából csak Te!)
Aztán szépen bejöttünk, és Matyu lenyomott egy négy órás alvást! Mindenkinek megvolt a maga ünnepe!
Ígérem, jövőre már összeszedem a jégtöréshez/nemtöréshez szükséges tudást és készségeket!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése