Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. február 19., csütörtök

Matyu féle köszöntés


Olyan blogbejegyzésre, hogy "Boldog névnapot Anya!" szerintem még minimum 5-6 évet várnunk kell, Matyu mostani géppüfölési képességeit szemlélve biztosan állíthatom, hogy kisiskolás korára simán eljut erre a szintre. Ja, hogy Apuka esetleg hamarabb?? Neeeeem, ez a blogírás nagyon magas.

Na, ennyit a magányos krónikás nyavalygásából! Mert jó, hogy hiába rinyálok, meg pityergek, meg sóhajtozom, nem segít be a történések megörökítésébe, azért mindent megtett azért, hogy a krónikás névnapja boldog legyen!

Kezdődött a tegnap esti fürdéssel. A szokásos "Matyiiiii, neeeee!", "Matyi, ülj le, üüülj leee, üüüüüüülj leeeee!" témájú enyhén emelt hangú beszélgetések helyett egészen más (is) szűrődött ki a fürdőből. "Boldog névnapot Anya!" (n-szer), majd "Anya!", "A-ny-a"! És néha egy halk "Áná".

Aztán ma reggel, a szokásos Apa-fiú kanapén mormogás után Matyu becsörtetett hozzám a hálóba, és hozzám vágott valamit. Csak hogy nem a szokásos építő kockát, kisautót, plüss állatkát, netalán tán egy Jamie Oliver szakácskönyvet, hanem egy ékszeres dobozt! Azt, hogy "Boldog névnapot Anya" Apa szinkronizálta a jelenet alá.

És itt még nem ért véget a nagy ünneplés, ugyanis a nagy HÉV-nézegetésből egy nagy csokor rózsával állítottak haza a fiúk, amit Matyu borzasztó aranyosan hozott felém, amit természetesen a fényképezőgép előtt nem akart megismételni.

Itt már azt gondolhatta volna az ember lánya, hogy vége, sőt, Apa is már "csak" egy Matyu mentes kulináris kiruccanást tervezett be mára, de a lényeg még hátravolt! Ebédből hazatérve - bár Matyu kedvenc bébicsőszénél, Nagyinál volt - úgy megörült nekünk, hogy csak na. Odabújt Apához, majd egyből átkéredzkedett hozzám, hozzám bújt, majd hosszan, finoman, két kézzel megsimogatott. Úgy, mint még soha. Ez volt az igazi névnapi ajándék. Vagy talán az, hogy a következő mozdulattal kikapta a fülemből a reggel hozzám vágott dobozka tartalmát, és ezzel visszakaptam az én kedvenc kisördögömet?

2 megjegyzés:

Hugomum írta...

:)Boldog Nevnapot Kivanunk Neked!:)

Anyamacskacica írta...

Köszönöm szépen!