Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. február 1., vasárnap

Matyi 13 hónapos


És itt a vissza nem térő alkalom, hogy felhagyjak ezzel az amúgy is egyre nyögvenyelősebben menő havonta szülinapozással, de nem visz rá a lélek. Mert az vélhetően a Matyunak írt webnapló végnapjainak kezdetét jelentené, azért meg tényleg nagyon égne a képem. Meg nagyon gyorsan nagyon megbánnám.

Szóval akkor a lényeg: éljen-éljen a kis (kis???) 13 hónapos izomtibi pici faszink! (Húúú, végre le merem írni, mi ugyanis gyakran így hívjuk, kicsi faszi, csak eddig azt hittem, hogy ezt nem illik. Most meg már nem érdekel, mert a mi fiunk, mi naplónk, és mi szeretettel mondjuk.)

Minden hónapban eldurrantom ugyebár a "jaj, de nagyfiú" petárdát, de most már tényleg! Akartam korábban írni róla egy külön bejegyzést, hogy bámulatos, ahogy az egy éves szülinapját megelőző és követő 2-3 hétben micsoda változáson ment keresztül, hogyan lett kisbabából kisfiú. Persze aztán ez is elmaradt... De a lényeg, hogy van abban valami, hogy 1 éves korig csecsemő az a kis valami, ami felforgatja az ember életét, utána meg már kisgyermek.

Ez a kisgyermek ugyanis a csecsemővel ellentétben állandóan ügyezik. (Ebben nagy előrelépés, hogy a járással 2 kéz felszabadul, így sokkal gyorsabb az "ügyintézés"... És gyorsíthatja magát Anyuka és Apuka is.) Jön-megy. Teraszajtóban (vagy szobája ablakában) állva házmesterkedik. Mindent megért. Tudja, hogy mit nem akar megérteni. Megérteti magát. Reggelizik. Sokat. Vagy többször is, vagy egész délelőtt. Ebédel, sokat. Vacsorázik, sokat. Imádja Anya s.k. sütött kenyerét. Apával egyetemben. Kunyerál. Akár idegenektől is. Elbűvöl. Anyásodik. Ügyesedik. Merészkedik, csúszdára, hintára, ruhabolt raktárába.

Mi meg figyelünk nagyon, hogy le ne lepjen tőlünk ez a nagy felfedező, mert nagyon csípjük! (Akkor is, ha harap, hajat tép, harap, üt, harap, kicsit vonyít és néha harap.)

Na, így néz ki a mi kis 13 hónaposunk adatlapja:

Neve: Matyu, Matykó (Anya szerint), Dudu, Cucu, Sziszi (Apa szerint), Bobcsi, Köki, Tökölyszi (Nagyi szerint)
Súlya: 11320 gramm. Hmmm. A szám először a mérés megismétlésére, majd a korábban napi szinten vezetett, majd csúnyán feledésbe merült Excel tábla előkotrására kényszerített. Több mint fél kilós hízás! Ez olyan, mint ha én hopp, 2-3 kilót híznék. Az meg ugye kizárt, nem?
Magasság: Persze, hogy nem hajlandó megállni az ajtófélfánál! Úgy 77-78 cm környékén lehetünk, de legközelebb az iskolaorvos fogja megmérni, az tuti.
Fogak száma: 8. Lehet, hogy megvolt már az a 8. a szülinapon is, de legkésőbb 2-án. Nem csinált nagy faksznit a kibújásból, így nem lehet, hogy nem vettük észre. Meg aztán kevesen és ritkán merészkednek az én kicsi piranhám fogsora közelébe!
Kedvenc étel: Külön bejegyzést érdemelne. Röviden: kölesgolyó szerelem over, Anya kenyere sláger, csak úgy, mint a januárban bevezetett tejtermék paletta. Reggelire (extra savanyú) biojoghurt simán lecsusszan, utána kunyi Apa kaukázusi kefirjéből, kenyér mellé fincsi sajt. Első kóstolásra simán letolt egy harmad guriga parenyicát, illetve szintén elsőre egy fél doboz cottage cheese-t. Fennáll a gyanú, hogy azért, mert csak annyi volt. Ja, és annyi banánt eszik, hogy az Állatkertben integettek a makimajmok, hogy "gyere-gyere matyimajom, lakj nálunk"! Ja, és még egy "Ja!": a kekszesfiók kipakolásával sikerült leszoktatnom a nassról.
Nem éppen kedvenc étel: Törrrr-törrr-törrr. Nem jut eszembe ilyen.
Kedvenc szó: Húúúú, ez most ciki. Egyértelmű visszafejlődéssel állunk szemben. A korábban idegeinkre menő egyegyegy-et totál brutál ö-ö-őőő váltotta fel. Ehhez csodálatos mutogatás társul, kedvenc a kétkezes, két irányba történő ö-ö-ö mutogatás. Ö-ö-ö uralmát csak brmmmm-brmmm-brmmmm törheti meg, aminek már jó ideje kijárna egy önálló megemlékezés. És azt meg tényleg nem értem, hogy ha korábban ment az áná, meg az ápp, meg a nágy, akkor ezek most hova tűntek??? Mert az, hogy hetente egyszer kinyögi, hogy nágy, nekem kérem nem elég! Egyébként nágy-nak sem, kicsit frusztrálja unokája Marcira hajazó beszédkészsége, akarom mondani beszédképtelensége.
Kedvenc sláger: Nem jellemző mostanság, hogy bármi dalra nagyon bukna. Mondjuk az vicces (de erről én tehetek, és nem ő), hogy mostanában a "János bácsi, János bácsi, keljen fel..." és a "Pál, Kata, Péter, jó reggelt..." kezdetű slágerekkel altatom. Mivel bizonyítékunk van rá, hogy mindent ért, tuti, hogy hülyének néz!
Kedvenc könyv: Nem vagyok hajlandó felsorolni a naponta többször átlapozott 15-20 könyvet. Inkább 2 új kedvencről számolnék, Anya könyvespolcáról: már jó pár napja (hete?) Jamie Oliver Naked chef-jének gyors átfutásával indul a reggel (megfigyeltem, Jamie képeket keres, a kaját simán továbblapozza, ami azért az ő korában megnyugtató). Napközben pedig valahogy mindig sikerül lekapnia a polcról a jó vaskos, párszáz oldalas Impresszionizmus kötetet. Kedves, hogy nem rongálja. (Csak hogy a sajátjait is említsem, "A természet hangjai - Az esőerdők" című szépség a fősláger, így egy-két állatot már elsősegélyben kellett részesíteni. Pöttyös petymeg folyamatosan fejét szeretné veszteni, tukán madár csőre pedig egyre inkább jobbra húz. De még mindig jobb nekik, mint Piroska farkatlanának.)
Kedvenc kép: Még mindig imádja magát nézegetni, de Nagyinál már előkerültek, sőt, már el is lettek dugva a családi fotók. Kicsi Marci és kicsi Sári közel áll a szívéhez. Az ágy fölött lógó Klimt pedig ahhoz, hogy a fejünkre essen.
Kedvenc műtárgy: Még mindig az a szerencsétlen lidlis Mikulás a Nagyi ablakában. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, amikor átsüt rajta a perzselő nyári nap...
Kedvenc játék: Matyi: kiságyból százezer plüssállat ki, "bummm" felkiáltás. Anya/Apa: kiságyba százezer plüssállat be, "bummm" felkiáltás. Szülők által kevésbé kedvelt verzió: fűtőtesten száradó műanyag állatkák kádba dobálása, majd nyökögés, hogy jöjjenek ki. (De hova tűnt a majom??)
Kedvenc konyhai eszköz: Saláta centrifuga. Mert brmmm-brmmm.
Kedvenc háztartási gép: Mosógép. Mert az aztán tényleg brmmm-brmmm. (Már látom, hogy ebből konflikt lesz, Anyu ugyanis pont ezért szeretne újat, nem brmmm-brmmm-t.)
Kedvenc közlekedési eszköz: Több is van kérem, attól függően, hogy mire használjuk. Szóval nézegetni: vonat!!! (Rohan, vagy ha esélytelennek érzi, nyúl felém, hogy rohanjunk együtt.) Hosszabb utakra + bentről kifelé nézegetni: brmmm-brmmm autó! És a legjobb, ahogy mi hívjuk, "kilovagolásra": a "hintó"! Ez a hintó a Nagyinál fellelhető, Marcitól és Sáritól megörökölt, Fruzsitól lenyúlt előző századból való babakocsi. Na ebben tologattatja magát Matyuka, és közben úgy félig ül, félig fekszik benne, mint Döbrögi uraság. Nagyon viccesen néz ki.
Kedvenc gyógyszertári termék: Panadol szirup. Szép a színe, és Matyi szerint jó az íze. Szerintem nem, de ez így jobb, mint fordítva.
Kedvenc vicc: Lépcsőházban közlekedés még mindig a legjobb, ami egy kisfiúval történhet. Ezen kívül nagyon vicces, ha anya Matyutappancsot szimatolva azt mondja, hogy "sajtosss". Akciós barkácscuccokat nézegetve "bríííkosztóóóóórbácsiiii" fergetegesen jól hangzik, röhögőgörcs, majd 10-15 perc csuklás a jutalma. És ami a mi kedvencünk: Matyu jókat röhög azon, amikor egy recsegés-ropogásra azt mondjuk, hogy "puki"! Így együtt nevetünk.
Kedvenc apaszívatás: Fél óra altatás után thétából visszapöndörödés, majd félhomályban farkasszemezés.
Kedvenc anyaszívatás: Csonkolási szándékot sejtető harapások.
Kedvenc gyerekünk: Matyi!

0 megjegyzés: