Újdonságok a (tetőtéri) ágyban

Tegnap este kezdődött az egész, amikor ismét sikerült estére úgy felpörögnie (Apa szerint megint a gumibogyóanyatej a hibás), hogy nem számíthattunk egyszerű altatásra. Pici fárasztás után ment is be Matyu az ágyába, ahol a szokásos hátsimi-éneklés kombó után bizony nem a jól ismert dünnyögés-befordulás-alvás sor következett, hanem valami teljesen új. Matyu gondolt egyet, és hasznosítani próbálta egyre tökéletesebb mozgástudományát. Hasra vágta magát (itt még nem fogtam gyanút, mostanság meglepő módon rákapott a hason alvásra), majd jött a villámgyors felülés, majd felállás. Innen ki lehet találni a folytatást: a rácsokba kapaszkodva óbégatott.

Ezek után Apa következett, akinek hasonlókban volt része, de a vége még megdöbbentőbbre sikeredett: Matyi csöndben álldogált a (majdnem teljesen) sötét szobájában, és mormogott magában. Aztán valahogy csak elaludt.

Reggel pedig egy kicsi medvebocsot találtam az ágyikójában. A szokásos 5 órai kelésnél (valaki állítsa már át Matyi vekkerét!) most először egy az ágy sarkában kucorgó kismackót találtam az ágyban, akiről azért gyorsan kiderült, hogy ő a mi kicsi fiunk.

Pár (de egyre kevesebb :-(() órával később a mi ágyunkban ébredve Matyival a szokásos reggeli beszélgetésünket folytattuk, nyújtózkodtunk, nézegettük a kezünket (Apa szerint "hmmm, még mindig nem látszik át"), amikor egyszer csak azt mondta Matyi: tetőtér! Na jó, lehet, hogy csak annyit, hogy tetőté, de ebből a hülye is rájön, hogy mire gondolt. Főleg, hogy már hónapok óta kedvenc reggeli program a plafon nézegetése, és most végre itt az eredmény! Persze, hogy azért ferde az egyik fal, mert tetőtér!

Bréking: Matyi mászik

Végre!!! Ma reggel 1/2 4-től szórakoztatott minket kisebb-nagyobb megszakításokkal, majd 9 körül úgy találta, megérdemeltünk egy kis jutalmat, és elindult négykézláb. Ehhez a produkcióhoz az alábbiakra volt szükség:

• totális beparázás (kösz Kata! ;-), hogy diszlexiás anyagyilkos lesz a gyerek, mert bár az asztal mellett már lépeget, kúszni és mászni még mindig nem hajlandó


• ennek köszönhetően konzultáció 4 Dévény Annás gyógytornásszal, mire végre az egyik belátható időn belül tudott időpontot adni


• Nagyi már előszedte a pincéből nagykezű nagynéni több, mint 20 éves gördeszkáját, mert azt olvastam valahol, hogy ezzel is lehet valahogy segíteni a kúszást


• ugyanez a Szupernagyi már napok óta négykézláb közlekedési bemutatókat tart


• nappali "kapaszkodási lehetőség mentesítése"


• végül pedig tegnap este részünkről is mászás bemutató (Matyi ül, mi pedig körbe-körbe)

De a lényeg, hogy ennyi elégnek is találtatott, és mászik! Apa, anya vigyorog, Szupernagyi megkönnyezte a hírt!

Matyu lázas és nyűgös

Na, ezen is túlvagyunk, megvolt az első lázas-nyűgös állapotunk. Egyszerűbb lenne azt írni, hogy Matyi beteg volt, meg azt, hogy túl vagyunk az első betegségen, de annyira igaza van szomszéd Csabinak, hol van ez attól, amin egyes gyerekeknek és szüleiknek át kell menniük...

A lényeg, hogy kedden Matyuka rendesen belázasodott, amit én először nem is vettem észre, azaz nem akartam észrevenni, mert múltkor is, amikor azt hittem, hogy lázas, tök feleslegesen dugdostam a popsijába a hőmérőt, kiderült, hogy még csak hőemelkedése sincs. Szóval nem nagyon bíztam az én kis anyai hőmérőmben. Nem úgy Nagyi, aki egyből kiszúrta az emberek 95, anyák 100 százaléka által elsőre kiszúrható 38,9 fokos lázat. (Mentségemre, a diagnózist Matyu remek közérzete, és még annál is remekebb étvágya nem igazán segítette.)

Innentől következett a "forró drót" doktor nénivel, amire kisebb részben Matyi állapota miatt, nagyon részben viszont azért volt szükség, mert egyszerűen képtelen vagyok elsőre (másodikra...) felfogni, amit mond.

Végül 4 napig tartott ez a nyavalya, ami azért csak megviselte a mi kis örök mosolygó srácunkat. De most már vége, reméljük jó ideig nem lesz hozzá ismét szerencsénk.

Amit tanultunk:

• a rózsaszínű Panadol nyunya egész fincsi, Matyunak legalábbis bejött,
• a lázmérővel csak óvatosan, néha kicsalogat ezt meg azt (volt szerencsém egy mérés alatt kétszer pelenkázó alátétet cserélni),
• hogyan kell vizeletmintát gyűjteni egy 8 hónapos kicsi mukitól (ragasztós zacsival),
• az gyermekorvosi rendelőnek van beteg és egészséges várója is, és
• van olyan, hogy még a kedvenc rusnya lámpa látványa sem tudja megvigasztalni Matyit.

In memoriam kedvenc kalap

Brühühü, anya sír, apa sír, igazándiból csak Matyinak nem fáj ez a borzalmas veszteség. Elveszett Matyi kedvenc kalapja. Mármint a mi kedvencünk Matyi kalapjai közül.

Nem tudom, mikor, és hogyan történt a dolog, de sanszos, hogy egy séta közben Matyi egy jól irányzott dobással bevágta egy bokor alá, vagy egy kerítés mögé, vagy ki tudja, hova. Ugyanis nagy mestere már a fejfedő levételnek, ezt a kis kedvencet már egy mozdulattal képes volt lekapni.

Abbahagyom, mert még írni is fáj róla. Egy-két képpel búcsúzunk...



Ha valaki találkozik vele, mondja meg neki, hogy nagyon hiányzik, és visszavárjuk!

Balatonátúszás

Váratlan eseményt hozott a szeptemberi kánikula, immár másodszor mentünk le Balcsira az utolsónak hitt hétvége óta. Mivel tényleg nagyon meleg volt, illetve szembesültünk a hírrel, hogy Fruzsi már megint megmártózott a Balatonban, úgy döntöttünk, felkerekedünk, és bár korábban azt hittük, ebből már csak jövőre lesz valami, beküldjük Matyut a tóba.

Mivel az átúszást kísérő motorcsónakra elfelejtettem felvinni a fényképezőgépet, csak a bemelegítés illetve az átúszást követő szárítkozás pillanatait sikerült megörökítenem.

Matyi nyolc hónapos

Szalad az idő, Matyu egy hónappal idősebb lett, az én szabadságom meg egy hónappal rövidebb... Na jó, fel a fejjel, a lényeg Matyi, aki most már tényleg nagyonnagyfiú, nagyonnagyfiús szokásokkal és tudománnyal.

Visszaolvasva az előző "szülinapi" bejegyzést, a következő fejleményekről számolhatok be:

1. a 1/4 8-as kelés már nem esemény, a szürke hétköznapoknak is megadatik ez az öröm. (Igazán különleges alkalmakkor, mint például szombaton, láztól és torokgyíktól sújtva a reggel 6-os pörgést is szíves-örömest beszavazza nekünk Matyu, érzi, hogy mire vágynak az ősök.)
   


2. a lottó főnyeremény még mindig várat magára (persze ez nem fejlemény, szóval mondjuk inkább azt, hogy még csak közeledik, pedig Robival minden hétvégén megbeszéljük, hogy tényleg jó ez a planning fázis, de most már szívesen implementálnánk).
   

A nagy nap egyébként nagyon nagy genyóságot tartogatott Matyu számára, amit még nem szeretnék elkiabálni, csak röviden annyit (ezt tegnap hallottam DeNiro-tól), hogy ferberizálom a gyereket. Brühühü... De azért voltunk nagyot sétálni is, meg hintáztunk is több helyen, meg a kedvencét kapta ebédre (hahaha, nagy kunszt, mindent imád).

És akkor az adatlap:

Neve:Bobi, Matyu (Anya szerint), Bubi, Sziszi, Tyutyevác (Apa szerint), Tököjszi (Nagyi szerint), Feneketlen Bendő (indiánok szerint, akikkel Nagyi beszélt)
Súlya:9500 gramm. Előző havi 70 dkg-os súlynövekedésre azt írtam, hogy durva, na akkor ez a mostani 73 dkg-os mi? Mondjuk nagyon nem kell meglepődni, remek huzata van a srácnak, kúszni nem nagyon kúszik, a folyamatos álldogálástól pedig nem fogy az ember fia.
Magasság: hálás köszönet Áginak a módszerért, Matyu Norman Mailer: A hóhér dala I. és II. közé szorítva 70 cm magas. Vagy alacsony, én többre számítottam. Persze az amerikai 6-12 hós méretezésű cuccok már elég passzentosak, szóval lehet, hogy nem kéne méret ügyileg paráznom.

Fogak száma: minimum 5, de lehet, hogy 6. Az alsó kettő derült időben már tisztán látható, az ezek után következő két felső kettes (vámpírka!) is egyértelműen kint van, és ma csikizés közben úgy néztük Nagyival, hogy a két felső első is vagy kint van már, vagy legkésőbb holnapra kifigyelnek. Vállat és állat minden esetre pittpullt meghazudtoló módon harap.
Kedvenc étel: hahaha, ahogy az a fentiek után nem meglepő, minden!!! Aki enni látja, szörnyülködik (főleg Zsizsike), 10 alkalomból 7-8-szor véletlenül lecsusszan a másnapra szánt adag is ebédre. Látványosan imádja a brokkolit krumplival, a céklát krumplival, és a cukkini-répa-krumpli mixet. És már mindenevő, megy a pipiturmix és a kifli csücsök is (bár egyértelmű glutén parám van, naponta váltogatom, hogy mit is tartok jónak).
Nem éppen kedvenc étel: ami nem kerül azonnal elé, vagy forró, és még hűteni kell, vagy hideg, és még melegíteni kell. De itt ugye nem az étellel, hanem a kiszolgáló személyzettel van baj, szóval olyan nincs, hogy nem kedvenc!
Kedvenc szó: egyé! (így van kire fognom a súlyomat), báubáubáu, bábábábá, egyeegyeegye, itt-itt, tyetyetye. Minden, a hétvégén hazafelé a kocsiban már nem is értettük egymás szavát Robival, úgy lökte a sódert hátulról.
Kedvenc sláger: János bácsi, annak is különösen a "ding-dang-dong" része, az ugyanis nagyon vicces. Illetve Szabó Lőrincz: Falusi hangverseny, főleg, ha közben nézegetjük hozzá anyuka kb. 30, khmm, akarom mondani 18 éves retró mesekönyvét.
Kedvenc tánc: Elvisen túl vagyunk, hiszen már simán megy az állás, így most valami népies térdrogyasztgatós a menő.
Kedvenc kép: Sziszi kígyó még mindig borzasztó jó, de Klimtről letekeredtünk. Bühü.
Kedvenc műtárgy: A fenti nem túl ígéretes ízlésváltozás (ficam?) legfőbb produktuma a kb. 15-20 éves (mikor nyílt itthon az első IKEA?), kifejezetten csúnya reflektorlámpa nagyi hálójában, amit ha meglát, minden bánat elszáll, és vigyorog ezerrel. Ugyan ezt a hatást lehet elérni a balatoni nyaraló falán lógó fekete kovácsoltvas lámpával. Persze a tikitakik azért még mindig menők.
Kedvenc testhelyzet: állás!!! Mindenbe kapaszkodik és húzza föl magát, a járókában boldogan elácsorog egy órácskát. Na jó, talán felet, hiszen van más dolgunk is.
Kedvenc vicc: Matyu hintázik + Fánka szaladgál (őrjöng) a hinta körül. Matyu autósülésben + Anya kukucsol az ülés és a fejtámla közti résen. Mezei kukucsolás, bárhol, bármikor. Csikimaki.
Kedvenc vigasz: persze ez főleg nekünk kedvenc: a mindent vivő pet palack. A legnagyobb hőbörgésnek is azonnal véget vet, illetve egy nagyon reménytelennek tűnő éttermi étkezést is megment egy megfelelő időben előrántott flakon.
Kedvenc apaszívatás: dolgozós ruhára bukás (örök kedvenc), hétvégén hatkor felkelés
Kedvenc anyaszívatás: ledobom-felveszed-ledobom-felveszed-ledobom..., hatkor felkelés, délutáni alvásnál amint anya bealszik felébredés